Az újak közül a magyar gazdaság a legkevésbé dinamikus
A harmadik negyedévben az előzetes adatokkal megegyező mértékben, 4,5 százalékkal bővült a gazdaság éves alapon számítva. A GDP növekedése nagyjából egyenletes, az utóbbi egy évben a 4–4,5 százalék közötti sávban mozog a mutató. A részletes adatokból kiderül, hogy a húzóerőt az építő- és a feldolgozóipar, a szállítás és a pénzügyi tevékenység jelentette. Amennyiben a GDP felhasználását mechanikusan vizsgáljuk (lásd ábránkat), megállapítható, hogy a növekedés szerkezete egészséges, hiszen azt a nettó export és a beruházások húzzák, a fogyasztási dinamika pedig nem haladja meg a közgazdaságilag racionális mértéket. Ugyanakkor sok szakértő figyelmeztet, hogy a jelenlegi működéshez évente mintegy 1500 milliárd forint külső forrásra szorul rá a gazdaság. Ennek nagy része állami hitelfelvétel formájában kerül az országba, tovább növelve az ország eladósodottságát. Ez hosszú távon fenntarthatatlan helyzetet jelent, amit jelentős kiigazítással lehet csak kezelni. Éppen ezért nem csoda, ha az elemzők nem fordítanak különösebb figyelmet a GDP-adatra. Az eurózónához képest tartósan 2,5–3 százalékpontos növekedési ütemkülönbség mutatkozik Magyarország javára, a harmadik negyedévben a differencia 2,7 százalékpont volt. GDP-növekedésünk ugyanakkor valamelyest elmarad a cseh és a szlovák fejlődési ütemtől, a lengyelnél viszont magasabb. A nyolc régióbeli EU-tagot vizsgálva rosszabb az összkép, hiszen így is csak Lengyelország lendületét múljuk felül, a többi ország gyorsabban bővül.
