Túl nagy a magyar állami támogatások mértéke

A számtalan politikai kötelezettségvállalás ellenére sem nagyon csökken az üzleti szférának nyújtott (és sokszor a versenyt károsan torzító) állami támogatás aránya az Európai Unióban a most nyilvánosságra hozott 2004-es adatok szerint - írja a Bruxinfo. Magyarország is túl sokat ad, hazánkban az ötödik legmagasabb az állami támogatás.
Összesen mintegy 62 milliárd euró állami támogatást nyújtottak a tagállamok a magánszektornak tavaly, ami az EU GDP-jének mintegy 0,57 százalékát teszi ki. Noha egyes tagállamokban akár számottevően is csökkent az arány, az Unió egésze nem igazán felel meg annak a 2000-ben tett és azóta többször is megerősített politikai célkitűzésnek, hogy kevesebbet és okosabban támogasson az állam. Az arány 2002-ben 0,66 százalék volt, 2003-ban 0,58, most pedig 0,57.
Hosszú távon nézve azért sokat vesztett népszerűségéből a gazdaságpolitika ezen eszköze: a kilencvenes években még rendszeresen egy százalék körül volt az állami támogatások aránya, míg az elmúlt hat évben már nem lépte át a 0,7 százalékos arányt. A 62 milliárd euróból 40 milliárd az iparnak és a szolgáltatásoknak ment, 15 milliárd a mezőgazdaságnak és halászatnak, 5,5 milliárd a szénbányászatnak, kicsit több mint egymilliárd pedig a közlekedésnek (nem számítva a vasutat). Egyre nagyobb a horizontális (tehát gazdasági ágazatokon átívelő) segély aránya a specifikus – tehát egy-egy szektorra koncentráló - támogatások rovására (76-24 százalék). Kifejezetten nő a legjellemzőbb horizontális szubvenciós forma, a környezetvédelmi támogatások aránya is (11,4 milliárd euró, míg 1994-ben csak 1,3 volt).
Kiugróan magas az állami támogatások GDP-hez viszonyított aránya Máltán (3,10 százalék), ahol a szubvenciók közel fele a hajóépítés támogatására megy. A brüsszeli értelmezés szerint nem igazán dicsőséges ranglista második helyén Finnország áll (itt a GDP 1,66 százalékát fordították tavaly a versenykörnyezetben működő cégek állami pénzelésére), ott a támogatások háromnegyedét a mezőgazdaságra fordítják a Közös Agrárpolitikán túlmenő, saját nemzeti szubvenciók formájában (főleg azért, hogy az igen mostoha éghajlati körülmények és a fokozatosan egységesedő agrárpiac dacára se hagyjanak fel teljesen a finn gazdák a termeléssel). A dobogó harmadik fokán a ciprusiak állnak, 1,48 százalékkal: a szerelem szigetén már ez is nagy előrelépés a 2000-2003 között regisztrált 2,76 százalékhoz képest (Cipruson egyébként nagyjából hasonló arányban oszlik meg ez az állami pénz a feldolgozóipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások, főleg a turizmus között). A negyedik helyre pedig Lengyelország került, 1,47 százalékkal (arrafelé elsősorban a sziléziai acélkohók állami felkarolása emeli meg a szubvenciók végösszegét).
Magyarország a brüsszeli nézőpont szerint nem lehet túlságosan büszke a rangsorban elfoglalt ötödik helyére, ami az állami támogatások 1,26 százalékos GDP-arányos mértékéből adódik. Ráadásul ez még növekedésnek is számít, hiszen 2000-2003 között hazánkban még csupán a GDP 1,10 százaléka ment szubvenciókra. Sőt, még negatívabb megítélés alá esik hazánk e tekintetben a Bizottságnál amiatt, hogy azon néhány tagállamhoz tartozik, ahol a versenyt kevésbé torzító horizontális támogatások aránya 50 százalék alatti, ellenben a szektorális támogatásoké az uniós átlagnál magasabb.
Magyarország ezen felül az egyetlen olyan új tagállam, ahol termelési támogatást is kap a sok szempontból inkább megszüntetésre „érdemes" szénbányászat (tavaly 48 millió eurót). Mindezeken túlmenően hazánk az az ország, amely mezőgazdasági termelőinek az új tagországok között a legtöbb jogcímen nyújt támogatást. Idehaza 108-féle jogcímen juthat pénzhez egy gazda a Közös Agrárpolitikán felül, s még az agrártermelőit egyébként szintén bőkezűen szubvencionáló Lengyelországban is csak 51-féle pénzigénylési lehetőség létezik.
Az állami támogatások aránya 2004-ben Görögországban, Luxemburgban és Nagy-Britanniában volt a legalacsonyabb: ebben a sorrendben 0,29, 0,31 és 0,32 százalék. Abszolút összegben Németország nyújtotta a legtöbb támogatást (17 milliárd EUR), majd Franciaország (9 milliárd EUR), illetve Olaszország (7 milliárd EUR) következik a sorban. A GDP százalékában kifejezve azonban az új tagállamok többet adnak: átlaguk 1,09 százalék, a régieké csupán 0,57 százalék. A statisztikák tartalmazzák azokat a támogatásokat is, kb. 5-7 százalékot, amelyeket az Európai Bizottság utóbb illegálisnak minősített. Neelie Kroes versenyügyi biztos azt javasolta a tagállamoknak, hogy próbálják különböző általános és piacszabályozó mechanizmusokkal helyettesíteni az állami támogatást. (Bruxinfo)