Alacsony a munkaerőpiaci aktivitás
Tavaly a harmadik negyedévben továbbra is alacsony, de enyhén növekvő aktivitás, emelkedő foglalkoztatottság és munkanélküliség jellemezte a magyar munkaerőpiacot – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal összefoglaló kiadványából.
A 2004 elején megindult foglalkoztatottságcsökkenés nem tartott sokáig, a világgazdasági élénküléssel párhuzamosan az utolsó negyedévben már megkezdődött javulás. Ugyanakkor az egy éve tartó lassú emelkedés egyelőre nem volt elég ahhoz, hogy a 2003 közepi csúcsát elérje a munkapiaci konjunktúra. Ennek magyarázata többek között az lehet, hogy a munkaerő iránti keresletnövekedés egyelőre csak néhány ágazatban mutatkozik meg látványosan. Az iparban kifejezetten létszámcsökkenés figyelhető meg, eközben a kereskedelem csaknem 50 ezer embert szívott fel. A bővülés szerkezete azt sejteti, hogy nem csupán a külső kereslet növekedése, hanem az elmúlt években látványosan emelkedő hazai vásárlóerő is hozzájárulhatott a folyamathoz.
A foglalkoztatottság javulásával párhuzamosan emelkedett a munkanélküliség is. A szokatlan jelenség oka elsősorban az lehet, hogy a nyugdíjkorhatár emelése miatt az elmúlt két évben a korábban szokásosnál kevesebben mentek nyugdíjba.
Ez a pályakezdők körében okozhatott elhelyezkedési nehézséget, s ezt igazolni látszik a fiatalok körében megugró munkanélküliségi ráta is. Lapunk számításai szerint az adminisztratív lépés hatására bekövetkező aktivitásemelkedésnek alig több mint negyedére volt kereslet az elmúlt egy évben, igaz, az arány kissé javuló tendenciát mutat.
Ugyanakkor szinte biztosra vehető, hogy a munkanélküliség emelkedő tendenciája még jó ideig megmarad. A rokkantnyugdíjazás szigorítása és a korhatáremelés ugyanis még több éven keresztül a nyugdíjba vonulók számának csökkenését okozza. Ezt a hatást némiképp tompítja, pontosabban időben elnyújtja a kedvezmények széles köre, amely már most is jelentős különbséget okoz a hivatalos nyugdíjkorhatár és a tényleges nyugdíjba vonulás átlagos életkora között.
Összességében tehát a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos, a 90-es évek második felében meghozott intézkedések a következő években folyamatosan emelik a munkaerő-piaci aktivitást, ennek egy részét a munkapiac feltehetően nem tudja majd felszívni.
Ez a hazai piac nem különösebben kötött, ezért rugalmasabbá tételével sem lehet igazán enyhíteni ezt a hatást. A szakértők többnyire a kulturális okokban gyökerező földrajzi immobilitás javításától várják még a legtöbb eredményt. Problémát okoz az is, hogy az utóbbi években jelentős keresetnövekedés és minimálbér-emelkedés volt, s ez pont a kevésbé versenyképes tudású munkaerő iránti keresletet szűkíti.
A fenti trendek nem rajzolják át a munkaerőpiacról alkotott képünket. A magyar gazdaságban továbbra is rendkívül alacsony a foglalkoztatottság: a 15–64 éves korosztály mindöszsze 57 százaléka dolgozik. Kicsit mélyebbre ásva a szerkezetben érdekes megállapításokat tehetünk. A 3,9 millió foglalkoztatottból 800 ezer a költségvetési szektorban áll alkalmazásban, további félmillió egyéni vállalkozó, illetve társas vállalkozás tagja.
Utóbbi kör jó része feltehetően kényszervállalkozó, vagyis az alacsonyabb adóterhelés miatt a munkaviszony jellegű tevékenységét „álcázza” így. Ebből kiderül, hogy a 10 milliós magyar népesség számára a költségvetési transzferek, szolgáltatások túlnyomó részét (nyugdíj, egészségügy, honvédelem, útépítés, közbiztonság stb.) alig több mint 2,5 millió ember adójából állítja elő az állam.
A struktúrából az is látszik, hogy a fenti problémát nem a munkanélküliek száma jelenti, hanem az inaktívak, vagyis akik egyáltalán nem keresnek munkát. Ebben a körben ugyanis csaknem 800 ezer olyan ember található, akik nem azért nem dolgoznak, mert tanulnak, gyereket nevelnek vagy nyugdíjellátást kapnak. Jó részük feltehetően egyszerűen nem lát esélyt a munkába állásra, így nem is keresi a lehetőséget. Érdekesség, hogy az inaktívak 10 százaléka saját bevallása szerint szívesen vállalna munkát. Ez a kör nagyobb, mint a tényleges munkanélküliek száma.
