Kiket ránt magával Abramoff?
Abramoff a hét elején egy washingtoni, szerdán pedig egy floridai nyomozási eljárásban volt kénytelen beismerni a csalás, az összeesküvés és az adótörvények kijátszásának elkövetését, a várható ítélet mérséklése reményében pedig kötelezte magát, hogy maradéktalanul együttműködik a bűnüldöző hatóságokkal. A Miamiban folyó eljárás nyomán 70–87 havi, a washingtoni per részeként pedig akár 11 évi szabadságvesztésre kellene számítania a – most 48 éves – lobbistának. A büntetést a megkötött vádalku részeként a cselekmények maradéktalan bevallásának függvényében mérséklik.
A bűnüldöző szervek számára a legnagyobb trófea az Abramoff-fal szoros kapcsolatban álló Tom DeLay – a republikánusok képviselőházi csoportjának korábbi vezetője – lehet, aki ellen már most is folyik eljárás kétes pénzügyi műveletek és költségvetési machinációk miatt. A második számú találat a már amúgy is megrendült tekintélyű Robert Neyt, a képviselőház ügyrendi bizottságának elnökét érheti, akinek a kampányára 50 ezer dollárt hajtott fel egy távközlési cégtől a perbe fogott lobbista, és ennek fejében a cég állami megrendelést kapott. A vallomások által fenyegetettek listáján szép számmal találhatók a törvényhozás stábjának tagjai, akik egy-egy ügyben az előterjesztéseikkel „orientálták” bizonyos irányba a választott képviselőket. Mint a Bloomberg emlékeztet, Abramoff vallomása nyomán a vizsgálatok a pénzeket és a kedvezmények elfogadó személyek felé fordultak, „miután minden felajánlott dollárral szemben ott volt egy kinyújtott kéz”.
A külső szemlélő számára feltűnő, hogy valójában nem is volt szó nagy tételekről. Bár a juttatott készpénzről még nem szólnak a jelentések, esetenként megtette a hatását egy-egy skó-ciai golfpályára vagy déltengeri utazásra, esetleg egy sportrendezvényre szóló meghívás, vagy egy-egy ital és vacsora Abramoff washingtoni éttermében.
A botrányok sora korántsem ér véget az Abramoff-üggyel, mert a szenátusi republikánus többség vezetője, Bill Frist ellen is folynak a vizsgálatok. Az alelnök stábfőnöke, Lewis Libby botrányos körülmények között volt kénytelen távozni, Karl Rove elnöki főtanácsadót pedig szintén gyanakvás lengi körül. A demokraták máris azzal vádolják a republikánusokat, hogy a törvényhozásban meglévő többségüket a „korrupció kultúrájának meghonosítására” használták fel, jóllehet maga Abramoff is ügyelt mindkét pártformáció arányos „támogatására”.
