Alapos felkészülést igényel az euróátvétel

Az euró bevezethetőségére vonatkozó döntéshozatal – a makrogazdasági és jogi feltételek sikeres teljesítése után – egy többlépcsős folyamat végeredménye. Az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank (EKB) a gyakorlatban kétévente elkészíti a gazdasági és jogi konvergencia vizsgálatáról szóló jelentést. Ha az érintett tagállam teljesíti a feltételeket, a bizottság javaslatot tesz a derogáció, vagyis az euró azonnali használata alóli haladék visszavonására. (Az EU-tagság időpontjától kezdődően az adott ország a makrogazdasági kritériumok teljesítéséig haladékot kap az egységes valuta átvételére.) A döntéshozatal előtt konzultáció folyik az Európai Parlamentben, és vita zajlik le az állam- és kormányfői összetételben ülésező Európai Tanácsban, majd az érintett miniszterek részvételével tartott tanácsi ülésen minősített többségi szavazás keretében döntenek a derogáció visszavonásáról – ismerteti a menetrendet az MNB egyik friss tanulmánya.

Ez a döntés a felkészülés időzítése szempontjából lényeges, mivel ettől az időponttól kezdve van lehetőség az euróbankjegyek és -érmék gyártására. A döntés meghozatalát követően állapítja meg a tanács – a bizottság javaslata alapján és az EKB-vel folytatott konzultációt követően, az euróövezeti tagállamok és az érintett ország egyhangú határozatával – azt az átváltási kulcsot (árfolyamot), amelyen az euró az érintett tagállam pénznemét felváltja. Ezzel kapcsolatos momentum az átszámítás, ahol a hat számjegynyi pontossággal egy euróban kifejezve meghatározandó átváltási kulcsot kerekítés nélkül kell használni. A ténylegesen kifizetendő (vagy elszámolandó) összeget az átszámítás után a nemzeti jognak vagy gyakorlatnak megfelelően felfelé vagy lefelé kell kerekíteni eurócentre (vagy nemzeti fizetőeszköznél a váltópénzre, illetve annak hiányában a fizetőeszköz legközelebbi egységére). Ha az átszámítás pontosan a két érték közötti középértéket eredményez, akkor felfelé kell kerekíteni. Fontos tudni, hogy az euró a bevezetésének napjától kezdődően az adott tagállam pénzneme. Bármely dokumentumban a nemzeti pénznemre történő hivatkozás a hivatalos árfolyamon átszámítva ugyanúgy érvényes marad, mintha euróra való hivatkozás lenne.

Három bevezetési mód közül választhat az adott ország: a maximum hároméves átmeneti időszak (más néven kétütemű bevezetés), a nullára lecsökkentett átmeneti időszak (együtemű bevezetés) és egy úgynevezett fokozatos kivonási időszakkal összekapcsolt nullára lecsökkentett átmeneti időszak (együtemű bevezetés fokozatos kivonási időszakkal) közül bármelyikre eshet a tagállam voksa. Az első lépés mindhárom esetben ugyanaz: az euróövezeti csatlakozás előtti időszakban megállapítják az átváltási kulcsot, és megtörténik a közös pénz bevezetési napjának jóváhagyása – derül ki a jegybank munkatársának összeállításából. Még ugyanebben a szakaszban az együtemű és a fokozatos kivonási időszakkal történő együtemű bevezetés esetén a kettős árjelzés megkezdhető, vagyis nemzeti pénznemben és euróban is fel lehet tüntetni a termékek, szolgáltatások ellenértékét, emellett pedig hozzá lehet fogni az euróbankjegyek és -érmék előszállításához. A következő momentum az euró bevezetésének a napja, az eurónap, amikor is az egységes valuta az ország pénznemévé válik, és az átváltási kulcs hatályba lép. Ezen a ponton ismét elválik egymástól az együtemű (beleértve a fokozatos kivonási időszakkal bővített változatot is) és a kétütemű verzió. Utóbbi alkalmazásakor legfeljebb három évig terjedő átmeneti időszak veszi kezdetét: a gazdasági szereplők a nemzeti pénznemet és az eurót is használhatják számlapénzként, törvényes fizetőeszköznek ugyanakkor kizárólag a nemzeti bankjegyek és érmék minősülnek. Az adott tagállam ráadásul olyan intézkedéseket tehet, amelyek lehetővé teszik többek között a nemzeti pénznemben jegyzett tartozások, kibocsátott értékpapírok euróra való átszámítását, a tőzsdék, a fizetési és az elszámolási rendszerek, a bankszámlák euróra való átállítását. Az együtemű változatokban nincs ilyen átmeneti intervallum, hanem az eurónap egyúttal az eurókészpénz bevezetésének és a készpénzcserének a napja is. Ez értelemszerűen azt is jelenti, hogy kétütemű mód esetén az átmeneti időszak letelte után érkezik el az adott tagállam ehhez az állomáshoz. Itt az euró törvényes fizetőeszközzé válik, ettől kezdve számlapénzként csak euró használható (számlák kötelező konvertálása az új fizetőeszközre, a számlanyitás kizárólag euróban lehetséges), a nemzeti készpénzre való hivatkozás pedig euróbani hivatkozásként értelmezendő. A következő fázis – legalábbis ami mindhárom bevezetési módot érinti – a maximum 6 hónapra elnyúló kettős készpénz-forgalmazási időszak, amikor mind a nemzeti, mind az eurókészpénz törvényes fizetőeszköz. Egy esetben, nevezetesen éppen a fokozatos kivonási időszakkal történő együtemű bevezetésnél, közbeiktatják a szóban forgó változat nevében rejlő intervallumot, amely legfeljebb egy évig tarthat, és amelynek keretében lehetőség van nemzeti pénznemben is szerződést kötni, illetve jogszabályban is lehet hivatkozni a lecserélendő pénzre. (Ezek euróra való hivatkozásként interpretálandók.) Amikor az érintett országban eljutnak a kettős készpénz-forgalmazási időszakig, onnan kezdve számlapénzként csak euróban, készpénzben viszont egy bizonyos ideig nemzeti pénznemben is lehet fizetni. Ugyancsak itt kell említeni, hogy a hitelintézetek ebben a szakaszban – nemzeti jogszabályban meghatározandó összeghatárig – kötelesek díjtalanul euróra váltani a nemzeti készpénzt. A bevezetés legvégső lépcsőjében pedig az összes célra csak a közös európai pénz használható.

A tíz új uniós tagállam közül eddig hét már csatlakozott az euró előszobájának tekintett ERM II árfolyam-mechanizmushoz: a balti államokon kívül Szlovénia, Szlovákia, Ciprus és Málta tette meg ezt a lépést. A közös pénzt 2007 és 2009 között tervezik bevezetni. Közös bennük, hogy egyrészt mind a hét ország az általa megjelölt esztendő – a számviteli és a pénzügyi év kezdetének számító – január 1-jét választotta a bevezetés céldátumaként, másrészt pedig erre az aktusra egy ütemben kerülne sor. A táblázat összefoglalja a gyakorlati felkészülés szempontjából fontosabb lépéseket és a hozzájuk tartozó dátumokat.

Az átállás rendkívül összetett, sokszereplős, komoly koordinációt és irányítást igénylő, hosszabb idő alatt megvalósítható folyamat. Erre vezethető vissza, hogy a szóban forgó hét államban az euró tervezett bevezetése előtt jellemzően két-három évvel alapították meg a koordinációs bizottságot. A testület feladata a nemzeti átállási terv kidolgozása és aktualizálása, az előrehaladás figyelemmel kísérése, a végrehajtás koordinálása, javaslatok és ajánlások kidolgozása, tájékoztatás a végrehajtás előrehaladásáról a kormány, a parlament és a közvélemény részére. A bizottságban a pénzügyminisztérium és a jegybank képviselői mellett számos tárca (igazságügyi, gazdasági, belügyi), a nemzeti statisztikai hivatal, valamint az üzleti élet (szakmai szövetségek, kamarák) képviselői vesznek részt, vezetője pedig vagy a kormányfő, vagy a pénzügyminiszter, illetve ezek helyettese, de van példa arra is, hogy a pénzügyminisztérium és a jegybank vezetője, illetve helyettesük együttesen töltik be ezt a posztot. A testület alatt munkacsoportok dolgoznak.

Négy tagállamban (Észtországban, Litvániában, Szlovéniában és Szlovákiában) elkészítették már az átállási terv első változatát is, az elkövetkező hónapokban pedig aktualizálják, módosítják azt. Mind a négy dokumentum tartalmazza az átállás alapelveit, így azokban megtalálható egyebek mellett a szerződések jogfolytonosságának elve, az árak/díjak két pénznemben történő kötelező közzététele (kettős árjelzés), valamint a nemzeti készpénz díjmentes váltása egy meghatározott időszak alatt. Ezen túl a szlovén terv kivételével a kerekítés szabályai is szerepelnek, két anyagban pedig az is olvasható, hogy az adók és az államnak fizetendő díjak összegét úgy kerekítik majd az euróra való átszámításnál, hogy az állampolgároknak kedvezzen. Lényegében ugyancsak három tervben jelenik meg, hogy a gazdasági szereplők felelősök a saját euróátállásukért (ideérve az informatikai rendszereiket is), és viselik az átállásuk költségeit, költségvetési forrásokból nem lesz kompenzáció. Ez összecseng a már eurózónatagok többségének korábbi gyakorlatával. Készülnek egy eurótörvény megalkotására, amely az átállással kapcsolatos gyakorlati és jogi kérdéseket szabályozza majd.

A készpénzcserével összefüggő kérdéseket foglalja össze a másik táblázat, néhány szempontot azonban érdemes kiemelni. Mind a négy tagállam rövid (7 és 16 nap közötti) kettős készpénz-forgalmazási időszakot tervez. Ugyan ebben az intervallumban mindenkinek el kell fogadni mind a két fajta, vagyis a nemzeti és az eurókészpénzt, ám arra törekednek, hogy elősegítsék a nemzeti bankjegyek és érmék forgalomból való mielőbbi kivonását. Litvániában és Szlovákiában úgy tervezik, hogy a kiskereskedők a kettős készpénz-forgalmazási időszak alatt kizárólag euróban fizetik ki a vásárlás után visszajáró pénzt. Ezen túl Litvániában megtiltják a hitelintézeteknek a nemzeti készpénz kiadását a kettős készpénz-forgalmazási időszak alatt, és arra buzdítják a lakosságot, hogy a megmaradt nemzeti készpénzét lehetőleg bankszámlára fizesse be, vásárlásainál gyakrabban használja a készpénzkímélő eszközöket. A nemzeti jegybankok a hitelintézeteket közvetlenül, míg a vállalkozásokat (a hitelintézeteken keresztül) közvetve tervezik segíteni az eurókészpénz eurónap előtti beszerzésében; ennek célja, hogy az eurókészpénz-szállítás előre hozatalával mérsékeljék a készpénzcsere alatti bankjegy- és érmeszállítási csúcsokat. A készpénzkiadó automatákat is átállítják, hogy azok csak euróbankjegyeket adjanak ki, az euróra még át nem állított automaták működését átmenetileg felfüggesztik.

A nemzeti pénznemben vezetett bankszámlákat díjmentesen az átváltási kulcs alapján az eurónapon szándékoznak átállítani. Észtországban és Szlovákiában a bankszámlákat automatikusan állítják át euróra. Az eurónap előtt lezáródó időszakról szóló mérlegbeszámolókat és adóbevallásokat nemzeti pénznemben kell majd összeállítani, függetlenül attól, hogy a benyújtáskor már az euró lesz az adott ország pénzneme. Az adókülönbözeteket befizetni vagy visszafizetni azonban már euróban fogják. A szlovák átállási terv arra is kitér, hogy a vállalatoknak az összehasonlítás érdekében euróban is össze kell állítani az adatokat az eurónapot megelőző évről az azt követő esztendőről készítendő mérlegbeszámolóhoz. A vállalati alaptőkéket és a részvények névértékét, valamint az adósságot megtestesítő értékpapírokat az átváltási kulcs segítségével számítják át euróra.

Annak érdekében, hogy a hazai lakosságot „hozzászoktassák” az euróhoz és az abban érvényesülő árszínvonalhoz, a tagállamok széles körben tervezik a kettős árjelzést alkalmazni, azaz mind nemzeti pénznemben, mind euróban feltüntetni az árakat, a díjakat és az egyéb pénzösszegeket (például bankszámlakivonatoknál, közüzemi díjaknál, árjegyzékeknél, számláknál). Szlovéniában és Észtországban önkéntes jelleggel már alkalmazzák a kettős árjelzést, ahol az ERM II-ben meghatározott középárfolyamot használják erre a célra. A kettős árjelzést a litvánoknál az eurónap előtt mindössze két hónappal, a szlovákoknál négy-öt hónappal tervezik elindítani. Amíg azonban a balti országban az euró bevezetésének napját követően csak két hónapig marad fenn ez az állapot, addig északi szomszédunknál – egyébként a négy ország közül legtovább – másfél évig. A kettős árjelzés önmagában is fogyasztóvédelmi intézkedés, de emellett Litvániában egy helyes üzleti gyakorlatra vonatkozó kódex kialakítására és elfogadására is ösztönzik a vállalkozókat. A nemzeti tervek három országban (Észtország, Litvánia és Szlovákia) irányoznak elő felmérést a leggyakrabban vásárolt fogyasztási termékek és szolgáltatások áralakulásáról az euró bevezetését megelőző és azt követő időszakban. A tervek szerint egy-másfél évig rendszeresen elvégzik e felméréseket és a lakosság számára közérthető formában közzéteszik az eredményeket.

Hangsúlyt helyeznek az egységes európai valutára való átállás kapcsán a kommunikációra, amelyet a már eurót használó országok szakmai tanácsokkal segítenek, az Európai Bizottság pedig pénzügyi forrásokkal támogat.

Mind a négy tagállamban kiválasztották az euróérmék nemzeti oldalát. Szlovénia a nyolc címleten különböző képet alkalmaz majd, míg Észtország minden címleten azonosat. Litvánia és Szlovákia mellett Ciprus is három érmeképet kíván használni. A jelenlegi euróövezetben is többféle megoldás létezik; a legelterjedtebb a három érmekép, hiszen ezt a tagállamok fele alkalmazza, de vannak példák az egy- és a nyolcféle érmekép választására is.

2. A feltételek teljesítése esetén a Bizottság javaslatot tesz a derogáció visszavonására

3. Konzultáció az Európai Parlamentben és az állam- és kormányfők által alkotott Európai Tanácsban

4. Az érintett miniszterek részvételével tartott tanácsi ülésen minősített többségi döntés a derogáció visszavonásáról

* másképpen a derogáció, az euró azonnali használata alóli haladék visszavonása, hiszen az EU-tagság időpontjától kezdődően az adott ország a makrogazdasági feltételek teljesítéséig haladékot kap az euró átvétele alól-->