A kínaiakat nem lehet megállítani

Miközben az európai gyártók sorra kérik az Európai Unió védelmét a piacrombolónak ítélt kínai versennyel szemben, az odaáramló külföldi (jórészt európai) működő tőke folyamatosan duzzad, hozzájárulva a kibocsátás és az export megállíthatatlan növekedéséhez. Az európai érdekek megosztottságát jól illusztrálja a kínai és vietnami bőrcipőkre kivetni javasolt dömpingvám körüli huzavona: a múlt héten a tagországok elhalasztották a döntést annak bevezetéséről. A cipőgyártásuk nagy részét Kínába kiszervezett északi EU-tagok ugyanis egyáltalán nem lelkesednek a büntetővámért, a választások előtt álló Olaszország viszont a tervezettnél is szigorúbb fellépést szorgalmaz.
Peter Mandelson, az EU kereskedelmi biztosa a kínai cipőgyártóknak adott állami támogatásokkal indokolja a dömpingvám bevezetését. Az állami támogatások ugyanakkor Kínában éppen a külföldi befektetők megnyerésének egyik legfontosabb eszközét jelentik. Számos külföldi cég adózik a helyi kormányzatok által megállapított 15 százalékos rátával, szemben a hazai vállalatok esetében jellemző 33 százalékkal. A nyereségüket visszaforgató külföldi befektetők ráadásul öt év után visszaigényelhetik az újra befektetett profit után addig befizetett adó felét.
Persze Peking is elősorban magas hozzáadott értéket előállító külföldi cégeket látna szívesen, és az ösztönzőkkel ezekre összpontosít: a fejlett technológiát alkalmazó befektetők kétéves adómentességgel indítanak, ezt hat évig 50 százalékos adókedvezmény követi. A technológiatranszfer és -fejlesztés a külföldi cégek számára mentes az áfafizetési kötelezettség alól. A különleges gazdasági övezetekben high-tech termékeket előállító, és kutatás-fejlesztésbe beruházó vállalatok további adókedvezményekre számíthatnak.
A befektetésösztönzés számos kínai szakértő szerint túlságosan is sikeres: az elmúlt 25 évben az országba érkezett 600 milliárd dollár ugyan hozzájárult a gazdaság növekedéséhez, ám a nyereség oroszlánrésze külföldi kézen maradt. Egyre nagyobb problémát jelent a külföldi cégek környezetszennyezése is, miközben a helyi vállalatok felvásárlásával a multik lehetetlenné teszik saját márkák és technológiák kifejlesztését – panaszolja Li Deshui, a statisztikai hivatal vezetője. A külföldi befektetések különösen Kína 2001-es WTO-csatlakozása óta kaptak szárnyra (ehhez a dátumhoz Európa a kínai termékek áradatának megindulását köti), azóta heti egymilliárd dollár érkezik az országba. A rekordot a 2004-es év jelentette, amikor 60,6 milliárd dollárnyi működő tőkét fektettek be külföldiek Kínában, ám a tavaly regisztrált 60,3 milliárd dollár ettől alig marad el. A multinacionális cégek térnyerése az ország exportjában is megmutatkozik: a kivitel közel 60 százalékáért külföldi tulajdonú vállalatok felelősek.

Vélemények:

Vizi Balázs, A Tradeland Kft. sanghaji irodavezetője: „Az utóbbi években folyamatosnak és stabilnak mondhatók Kína és Magyarország kapcsolatai, a szerteágazó politikai kapcsolatok azonban még mindig nem vonták maguk után a gazdasági kapcsolatok várt mértékű megélénkülését. Sok a terv, de arányosan még mindig kevés a megvalósult együttműködés. Régi beidegződés, hogy sokan a diplomáciától várnák a ,kulcsrakész’ üzletek kialakítását, ez pedig hibás elképzelés, az állami ,alapokra’ nekünk, vállalatoknak kell építkeznünk mindenütt, nincs ez máshogy Kínában sem. Pozitívnak tartom a híreket a tervezett magyarországi kínai logisztikai bázis kialakításáról. Remélem, hogy ettől a 2004-ben létrehozott Peking–Budapest közvetlen légihíd is nagyobb jelentőséget kap, és a jövőben jobban kihasználjuk majd például a légi fuvarozás adta lehetőségeket. Tapasztalataim szerint a kínai kormány, a hivatalok és a cégek nyitottak az együttműködésre, azonban konkrét elképzeléseket, ötleteket kell letennünk az asztalra. Ha van egy életképes ötletünk, akkor már ,csak’ három dologra van szükségünk Kínában: pénzre, eltökéltségre és időre. Csodák már Kínában sincsenek.”

Borsi László, Az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal elnöke: „A közelmúltban lezajlott kínai tárgyalásaink arra utalnak, akár több millió dollár értékű kínai tőke érkezhet a magyar építőiparba. Szemet vetettek például a taszári repülőbázisra, ahol európai kereskedelmi logisztikai központot építenének ki. A budapesti László-kórház területén kínai orvosi centrumot terveznek, a soroksári Molnár-szigeten pedig lakóparkot építenének. Tőkéstársként részt vennének a majdani bérlakás-befektetési alapban. A lakáspolitikai, építészeti, kamarai szakemberekkel és az üzleti szféra képviselőivel folytatott megbeszéléseken kiderült, a magyarokat is várják a távol-keleti országban, számos kedvező lehetőség kínálkozik a hazai építőipari szakembereknek, építészeknek a kínai piacon. Elsősorban a 2010-es sanghaji világkiállítás pavilonjainak építésében, illetve a kapcsolódó infrastrukturális fejlesztésekben, városfejlesztési projektekben találhatnak munkaalkalmat, illetve beszállítói lehetőségeket a magyar cégek. Úgy tapasztaltuk, szívesen vennék azt is, ha magyar szakemberek segítenének meghonosítani Kínában a nálunk sikeresen alkalmazott panelfelújítási, hőszigetelési technológiákat.”

Spányik Péter, Az ITDH igazgatója: „A kínai kapcsolat iránti magyar vállalati érdeklődést mi sem mutatja jobban, mint annak ténye, hogy nagyon sok magyarországi vállalkozás jelezte már, az ITDH által még szervezett Exportklub programban kifejezetten kínai üzleti kapcsolatkialakítási, -fejlesztési céllal kíván részt venni. Ebben a formában cégre szabott segítséget kapnak majd a tagok a klubon belül, de az abban részt nem vevők számára is számos kínai programot kínálunk az idén is. Például öt nagy kínai kiállítást vetünk fel az egyedi pályázati rendszerben támogatott bemutatók körébe, a kiemelt ágazati program keretében pedig központi magyar standot szervezünk egy high-tech vásáron. Emellett persze nyitottak vagyunk más igényekre is. Újdonságnak számít, hogy egy népes sanghaji üzleti delegációt várunk májusban Budapestre, amelynek tagjai számára magyar partnereket kutatunk fel. Nemcsak idehaza, hanem a fogadó országban is készen állunk a cégek segítésére: jelenleg Pekingben dolgozik kereskedelmi képviselő, de reményeink szerint hamarosan Sanghajban – ahol már működik magyar konzulátus – is megkezdi munkáját szakemberünk.”

Kovácsics Iván, Az MKIK kínai tagozatának elnöke: „Menni kell Kínába, anélkül nincs üzlet! Menni kell már csak azért is, mert a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének egyik legnagyobb gátját az jelenti, hogy kölcsönösen nem ismerjük egymást eléggé. Ma már ráadásul az alapfeltétel adott: megfizethető, gyors a közlekedési kapcsolat a két ország között, kilenc óra alatt meg lehet tenni az utat Budapest és Peking között. Kínára különösen igaz az, hogy folyamatos párbeszédre van szükség a vállalatok között – a kínai üzleti kultúrában ugyanis kiemelkedően fontos a személyes kapcsolat. Kína, a kínaiak egyébként teljesen fogadókészek a magyarok felé, s meg kell próbálni vállalati szinten is kihasználni a két kormány között az utóbbi időben kialakult jó kapcsolatot. Ma már a nyelvi akadály sem akadály, hiszen egyrészt ott is az angol az üzlet nyelve, másrészt a kínaiak nem haragszanak meg, ha egy cég tolmáccsal megy tárgyalni. Feltétlenül van arra lehetőség, hogy Magyarország elosztó szerepet játsszon Kína számára Európában, de ez jelentős mértékben múlik a magyarokon is. Kínai részről erre ugyanis van szándék. Jó lenne, ha ez valóra válna.”