Újra választ az ország: az elemzők beletörődtek, hogy nem kapnak őszinte válaszokat

A parlamenti pártok az elmúlt hetekben nem szenvedtek hiányt ígéretekben, ám a választók többsége nem olvas programokat, csak az egyszerű tételeket jegyezi meg. A magvas üzenetek közötti mérlegelés – amely csupán egy réteget, az úgynevezett racionális választókat érinti meg – helyett a szimpátia, a történelmi, családi hagyományok vagy éppen az ellenfél hibái döntenek majd másfél hét múlva, az országgyűlési választások első fordulóján. Az április 9-i, ötödik demokratikus parlamenti választásra készülve egyetlen „hagyományt” lehetne kiemelni az elmúlt évekből: eddig minden egyes alkalommal erősek voltak a protestszavazók, azaz a polgárok kormányt akartak és tudtak is buktatni. Az adatok ma azt mutatják, nincs kormányváltó hangulat, ám eközben a két nagy párt küzdelmében egyenlőséget mérnek a cégek. Sok a nyitott kérdés, biztosat senki nem mer állítani a választási eredményeket illetően.
A választók lényegében csak egy-egy hangsúlyosabb üzenetet jegyeztek meg, ilyen többek között a Fidesz tb-járulék-csökkentésre tett vállalása, a szocialisták újabb száz lépése, vagy hogy Gyurcsány Ferenc nagyon „akar valamit fejleszteni”. A gazdasági elemzők, kutatók, cégek már jobban vizsgálták a pártok programjait, teljesíthetők, vagy nem, mennyibe kerülnének, s egytől egyig mindegyikük az államháztartási hiány miatt aggódott. Számon kérték a költségvetéssel kapcsolatos problémák megoldását, a reformokat vagy éppen a két oldal között elmaradt együttműködést. De közben beletörődtek, hogy a kampányban őszinte válaszokat nem remélhetnek ezekre a kérdésekre, a pártok győzni akarnak.
A választások ismét hozhatnak új elemeket, többek között azt, hogy eddig itthon még soha nem látott első körös győzelemre számítanak a pártok és a kutatók is. 2002-ben az április 7-i első fordulóban 24 szocialista, 1 szocialista-szabad demokrata közös jelölt, s 20 fideszes politikus győzött az első fordulóban, azaz bekerült a parlamentbe. A mostani jóslások szerint 60-100 is lehet ezek száma, hiszen a négy év alatt tovább koncentrálódott a pártrendszer.