Devizahitel-kockázatok a lakossági piacon

Az elmúlt években tapasztalt gyors háztartási hitelezési felfutás ellenére a hazai háztartások adósságállományának szintjében még jelentős lemaradás tapasztalható a fejlettebb hitelpiacok többségében mért értékektől – derült ki a Magyar Nemzeti Banknak pénzügyi stabilitásról szóló jelentéséből. A rendelkezésre álló jövedelem alapján számított eladósodottsági mutató Magyarországon átlagosan feleakkora, mint az eurózónában. Ugyanakkor a fogyasztási hitelek lakáskölcsönökhöz viszonyított nagyobb aránya, a magasabb hazai kamatszint, illetve a hitelpiaci sajátosságok miatt az MNB számításai szerint a háztartások törlesztési terhe a rendelkezésre álló jövedelem arányában megközelíti a fejlett országok értékeit. Növeli a kockázatokat, hogy a felmérések szerint az eladósodottak megközelítőleg 60 százalékának nincs likvid pénzügyi megtakarítása. 2005-ben az adósságállomány növekedési üteme mérséklődött, emiatt szűkült az adósságállomány és a rendelkezésre álló jövedelem emelkedési üteme közötti rés. A dinamikus jövedelemnövekedés mellett lelassult a törlesztési teher emelkedése. Ennek hátterében elsősorban a már 2004-ben meginduló és 2005-ben dominánssá váló új hitelpiaci jelenségek állnak. Meghatározóvá vált az folyósítás időpontjában alacsonyabb hitelköltségű devizahitelezés, továbbá markáns elmozdulás történt a hosszabb lejáratú és jelzáloggal fedezett, ezért alacsonyabb költségű hitelezés felé.

A jelentésben rávilágítanak továbbá, hogy a háztartások szinte kizárólag devizában vesznek fel új kölcsönöket, a devizahitelek összetételében pedig a svájcifrank-alapúak dominálnak az euróalapúakkal szemben. A törlesztőrészlet nagyságára vonatkozó érzékenységből és a kockázatok felismerésének hiányából az következik, hogy még kis forint-deviza kamatkülönbség mellett is feltételezhetően a devizakonstrukciót választják a háztartások. Ugyanakkor, amíg nem szembesülnek negatív tapasztalatokkal az árfolyamváltozással kapcsolatban, addig a kamatkülönbözet megléte miatt a devizahitelezés fennmaradása, a jelzáloggal fedezett hitelezés bővülése, illetve a rövid lejáratú és magas terhű forinthitelek stagnálása várható, ebből pedig az eladósodás növekedési rátájától elmaradó törlesztésiteher-növekedés következhet.

Az MNB jelentéséből az is kiderül: a devizahitelezés terjedése növekvő kockázatokat hordoz a törlesztőrészlet nagyságára nézve. Ez elsősorban a devizakölcsönök árfolyamkockázatán keresztül fejtheti ki hatását. A devizahitelek kamatának kisebb volatilitása miatt a kamatok emelkedése rövid távon mérsékeltebb növekedést okozhat a törlesztési teherben. Bár a teljes törlesztésnek jelenleg még csak a negyede köthető a devizahitelekhez, egy piaci sokk miatt bekövetkező teheremelkedés nagyobb része már a devizatételekhez kötődik. Annak ellenére, hogy rövid távon a hiteleknek csak egy része árazódik át, egy 20 százalékos forintgyengüléssel és 6 százalékpontos hozamemelkedés esetén közel 10 százalékkal növekedne az átlagos törlesztési teher. A terhek emelkedésének egyenlőtlen megoszlása miatt azonban sok adóst ennél jóval komolyabb mértékben érintene hátrányosan az előbbi előrejelzés. A hitel típusától függően akár 30-40 százalékkal is növekedhet a havi törlesztőrészlet, így az átárazódás által érintett háztartásoknál a nemteljesítés növekedése jelentőssé válhat.

Az MNB-jelentés rámutat: a törlesztőrészlet emelkedésének átlagos mértéke a nem banki hiteleknél a legnagyobb. Kockázati szempontból viszont kedvező, hogy az alacsony jövedelműek aránya kisebb az adósok között. Az egy éven belül átárazandó hitelekre számított törlesztési teher emelkedésének mértéke egyrészt az adósságszerkezet azon jellemzőjéből következik, hogy a forintlakáshitelek többségében nem árazódnak át egy éven belül, így rövid távon általában kevésbé érintettek. Ugyanakkor az átárazódó kölcsönöknél már nagyon jelentős, akár 30 százalékot meghaladó is lehet a törlesztőrészlet-emelkedés. A forint-fogyasztási hitelek egy részének kamatfixálása ugyanakkor szintén egy évet meghaladó, továbbá a már jelenleg is nagyon magas hitelköltségükből adódóan a kamatemelkedés arányaiban itt lenne a legkisebb hatású, és a kölcsönöknek csak egy részét érintené. A devizahitelek esetében azonban a leértékelődés hatása gyorsan és teljes egészében megjelenik a törlesztőrészletben, annak következtében, hogy az új törlesztőrészletet a törlesztés napján érvényes árfolyamon számítják ki a bankok.