Hogyan és mikor vezessük be az eurót?

Az Európai Unió azon tagállamai, amelyek csatlakozni kívánnak az eurózónához, többnyire meghatároznak egy várható csatlakozási időpontot. A pénzpiaci várakozásokba beépül ez a kormányzati szándék, de természetesen az euró bevezetésének várható időpontját további tényezők is befolyásolják, mint például az ország gazdasági helyzete vagy a konvergenciaprogram hitelessége.
A piacok várakozásai Magyarországon mind közvetlen és közvetett módon megismerhetők. A Reuters havonta megkérdezi a fontosabb szereplőket az euróövezeti csatlakozás várható időpontjáról, indirekt információval pedig a pénzpiaci eszközök árai, valamint a várható hozamok szolgálnak. A Magyar Nemzeti Bank szakemberei egy angol nyelvű tanulmányukban azt vizsgálták, mit gondolnak a piacok a magyar csatlakozási esélyekről, illetve mi történik, ha megváltoztatják ezzel kapcsolatos véleményüket. (Csajbók Attila– Rezessy András: Az euró bevezetésének időpontja: a piaci várakozások hatása a forint árfolyamára és az állampapír-piaci hozamokra.)
A tőkepiacok előretekintő szemlélete miatt a belépés valószínűsíthető időpontjának eltolódása kihat a hosszú távú hozamokra és az árfolyamra is. A hosszú távú hozamokkal való kapcsolat ott ragadható meg igazán, hogy az eurózóna-csatlakozáskor eltűnik a kamatokba foglalt árfolyamkockázat, és a hazai nominális kamatszint csak egy csekély kockázati prémium mértékével különbözik majd az eurózóna szintjétől.
Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a szerzők pénzpiaci számításai igazolták azt a hipotézist, hogy egy markáns halasztás esetén a hoszszú lejáratú hozamokban szükségszerűen jelentkezne a növekedés.
Az árfolyamra leértékelődési nyomás nehezedne, amit növelne az is, ha a jegybank adaptívan viselkedne, vagyis az inflációs célpályát hozzáigazítaná az új csatlakozási időponthoz, vagy az eredeti célpálya hitelessége romlana – állapítja meg a tanulmány. A hozamokat és az árfolyamot befolyásoló tényező az is, hogy a pillanatnyi infláció milyen messze van a maastrichti kritériumrendszerben megfogalmazottól, ugyanis a jegybank jövőbeli kamatpolitikájával kapcsolatos várakozásokat ez is befolyásolja.
A fenti következtetések abból a szempontból is fontosak, hogy támpontot adhatnak az eurózóna előszobájának tekintett ERM II árfolyamrezsimhez való csatlakozáshoz.
Amennyiben ugyanis a céldátum-eltolódás már ERM II-tagként következik be, akkor a piac az árfolyam-stabilitási kritérium nemteljesítésére sokkal erőteljesebben reagálhat. Ez pedig azt jelentené, hogy önbeteljesítő módon a céldátum halasztása generálja a kritériumok teljesülésének késését. Vagyis ha bármilyen okból a pénzpiacok úgy vélik, a csatlakozás időpontja késni fog, akkor a tőkepiaci mechanizmusok úgy alakulnak majd, hogy a csatlakozás valóban abban az időpontban valósulhat csak meg.
Konklúzióként az elemzés mérlegelendő gondolatokat fogalmaz meg.
A szerzők leszögezik, Magyarországnak addig nem szabad erőltetnie az ERM II-tagságot, amíg nem teljesül három alapvetően szükséges feltétel. A költségvetési konvergenciának biztos pályára kell állnia, a középtávú inflációs cél nem lehet hiteltelen, az infláció a maastrichti kritériumot nem haladja meg jelentősen. BP–MI