Inkább megszorításokat, mint a piaci korrekciót!
A mai magyar gazdaságot a fenntarthatatlan külső és belső egyensúlyhiány és a piaci környezet tartós megváltozásának kockázata jellemzi. Hiteles költségvetés hiányában a piac maga kényszerítheti ki az egyensúlytalanságok korrekcióját, ami a forintbefektetésektől elvárt prémium emelkedésével, gyengülő árfolyammal és emelkedő a hozamszinttel járhat. Ugyanakkor a piaci konszolidáció csupán átmenetileg enyhíti az egyensúlytalansági problémákat, hosszabb távon nem állítja a gazdaságot az egyensúlyi pályára. Erre csak akkor van lehetőség, ha tartósan csökken a fiskális egyensúlytalanság. Ráadásul a piac által kiváltott fizetésimérleg-korrekció rövid távú költségei magasabbak, mint a konszolidációval járó áldozat. A jelen helyzetben egy hiteles és strukturális reformokat is magában foglaló költségvetési konszolidáció lényegesen kisebb áldozatokat követelne, mint a piac által kikényszerített – állapítja meg a jegybank stabilitási jelentésének egy speciális kérdésekkel foglalkozó fejezete.
Amennyiben megvalósul, a költségvetési kiigazítás elsődlegesen megszorító intézkedésekből áll. Ezek rövid távon keresletszűkítő jellegűek, ám a konszolidáció megerősítheti a stabilitásba vetett bizalmat, ösztönözheti a beruházásokat, növelheti a munkaerő-kínálatot, amelyek ellensúlyozhatják a veszteségeket. Mivel a hatásmechanizmusok összetettek, nem lehet pontosan meghatározni azok eredőjét és időbeli lefolyását. Függnek a hiánycsökkentés időzítésétől, mértékétől és tartósságától, az intézkedéscsomag összetételétől, a megelőző egyensúlytalanságtól és a nemzetközi környezet, valamint a monetáris politika reakciójától is. Nemzetközi tapasztalatok szerint rövid távon negatív a konszolidáció hatása, de hoszszabb távon arra lehet számítani, hogy egy sikeres program akár a korábbinál magasabb növekedési pályára is állíthatja a gazdaságot. Ezzel szemben egy piaci korrekció nem szünteti meg az egyensúlytalanság valódi okát, nem csökkenti az államháztartási hiány magas szintjét, csak tüneteket mérsékel, mégpedig magas reálgazdasági költségek mellett. Jelentős árfolyamgyengülés esetén pedig mind a fogyasztási, mind az állóeszköz-felhalmozási kereslet csökkenése valószínűsíthető.
Tovább mérsékelheti a fogyasztási kiadásokat, hogy a munkapiacon jellemzően lassú a béralkalmazkodás, így csökkennek a reáljövedelmek. Fiskális konszolidáció esetében viszont a piaci szereplők számíthatnak a tartós hiánycsökkenésre, így a beruházási és fogyasztási kedvet kedvezően befolyásolhatja a növekvő bizalom és a hozamok esése. Ám a fogyasztási és beruházási kiadások csökkenése közvetlenül és negatívan hat a GDP növekedési ütemére.
Ugyancsak jelentős növekedési áldozattal járhatnak rövid távon a munkapiacot érintő lépések, így az állami foglalkoztatottak létszámának leépítése és a bérbefagyasztás, valamint a rendelkezésre álló jövedelem csökkentése adóemeléssel vagy a pénzbeni juttatások visszafogásával. A legerősebb jövedelemcsökkenést és fogyasztáslassulást a közalkalmazottak elbocsátása, az adóemelés és a juttatások visszafogása váltja ki.
A béreket illetően a sikeres konszolidáció érdekében számos fejlett országban létrejött egy társadalmi bérmegállapodás. Ennek értelmében a munkavállalók rövid távon mérsékelték bérköveteléseiket, így megkönnyítve a vállalatok alkalmazkodását. Magyarországon ez a mechanizmus egyelőre kevéssé tűnik valószínűnek, mivel kicsi a béralkuk lefedettsége és hitelessége. VG
