Kapaszkodik a székébe a kormányfő

Silvio Berlusconi csalásra hivatkozva továbbra sem hajlandó elismerni választási vereségét, és a legrosszabb esetben is ragaszkodik valamilyen nagykoalíciós kormányzáshoz. A bukás beismerésének jól látható jele viszont, hogy az eddigi olasz miniszterelnök előkészületeket tesz, hogy médiabirodalmát átadja gyermekeinek. Erre az ösztökéli, hogy a balközép pártszövetség már a választási kampányában meghirdette azt a törvénytervezetet, amely szigorúan szabályozná a médiatulajdonosok politikai mozgáslehetőségét. A választásokon minimális többséget szerzett Romano Prodi máris hozzákezdett az új balközép kormány összeállításához, jóllehet a szavazatok egy részét továbbra is vitatja Berlusconi csapata.
Mint a The Independent római tudósítója jelenti, az eddigi kormányfőnek április 29-ig nem kell lemondania, különféle jogi trükkökkel pedig – ügyvezető miniszterelnökként – akár június elejéig is hivatalban maradhat. Az időhúzás mögött a lap olyan szándékot lát, hogy Berlusconi immunitást szeretne szerezni az új kabinet által indítandó perekkel szemben. Cserébe megígérheti, hogy pártjával, a még mindig erős Forza Italiával nem okoz elviselhetetlen problémákat egy Prodi vezette kormánynak. Berlusconi szerint van három fontos kérdés, amely indokolja, hogy pártja – valamilyen formában – továbbra is kormányon maradjon: hamarosan meg kell választani Carlo Ciampi államfő utódát, dönteni kell az iraki csapattest kivonásáról, és végre kell hajtani néhány sürgős gazdasági intézkedést.
A volt miniszterelnököt viszont több híve is arra ösztökéli, hogy hagyja megalakulni az új olasz kormányt, amely a koalíción belüli viták súlya alatt hamarosan magától is összeomolhat. A Financial Times tudósítója ennél is messzebb megy, mert attól tart, hogy a harmatgyenge többséggel kormányzó Prodi-kabinet bukása után populista vezetés jöhet, amely a súlyos makrogazdasági problémák gyógymódjaként az euróból való kivonulást fogja ajánlani. Az okfejtés szerint az olasz gazdaságban jelen vannak mindazok a súlyos szerkezeti problémák, amelyekkel a franciák és a németek is küzdenek, a helyzet azonban annyival rosszabb, hogy Itáliában szakadatlanul emelkednek a bérek, miközben ágazatok sora válik versenyképtelenné. Az összkép ennyiben kísértetiesen emlékeztet az 1992-es állapotokra, amikor a font sterlinget ki kellett vonni az európai valutarendszerből. A líra visszahozatala a londoni lap szemleírója szerint viszont egyet jelente a GDP 106 százalékának megfelelő adóssággal terhelt olasz államháztartás azonnali csődjével.