Orbán erősebb, mint bármikor

Paul Lendvai, a magyar származású kommentátor a Der Standard című liberális osztrák napilap csütörtöki számában megjelent kommentárjában egyebek között megállapította, hogy két vezető személyiség párbaja volt döntő a választásokon. Emlékeztetett arra: a legtöbb politikai megfigyelő bizonyos volt abban, hogy Orbán Viktor könnyedén le fogja győzni a szerencsével hadilábon álló Medgyessy Péter kormányfő bukása után vezetési és orientációs válságba került szocialistákat. Gyurcsány Ferencnek mégis teljességgel sikerült fordítania 20 hónap alatt.
Az egykori ifjúkommunista funkcionárius, később pedig az egyik leggazdagabb magyar vállalkozó Magyarország legtehetségesebb, legdinamikusabb, legrendkívülibb és legtanulékonyabb politikusának bizonyult. Gyurcsány a stílusának eredményeképp megfontolt européerként vált ismertté nemzeti és nemzetközi vonatkozásban, aki nem csak Tony Blair, hanem Ausztria és Románia, Németország és Szlovákia polgári kormányfője számára is szívesen látott partner.
A kommentátor emlékeztetett arra, nem szabad elfelejteni, hogy a győzelmét egy 2004-es szeptemberi párton belül harcban, a szocialisták történelmében példa nélkül alulról indított felkelésnek köszönhette, és csak most, a választási győzelme után foghat hozzá pártjában a sorok újrarendezéséhez. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy a mélyreható reformirányvonalhoz mindenekelőtt a saját pártjában van szüksége politikai hátfedezetre.
Lendvai idézte Dávid Ibolya MDF-elnököt, aki szerint Orbán ezt a választást már évekkel ezelőtt elveszítette. Utalt arra, hogy egy polgári pártnak sem a tőke, sem a magántulajdon, sem a bankok, sem pedig a külföldiek ellen nem volna szabad agitálnia, ahogyan a szélsőségesekkel sem volna szabad flörtölnie. Úgy vélte, hogy Orbán külföldön is eljátszotta bizalmi tőkéjét.
A kommentátor "a bizonyossággal határos valószínűséggel" hibásnak nevezte viszont a Süddeutsche Zeitungnak azt a feltevését, hogy már megpecsételődött Orbán politikai sorsa ezzel a választással. Úgy érvelt, hogy a 42 esztendős hivatásos politikus valójában már három - 1994, 2002 és 2006 - választást elvesztett. A valóságban mégis - ha ez furcsán hangzik is a külföldi megfigyelők számára - a saját táborában erősebb, mint bármikor. Nincs igazi riválisa, ő az egyetlen eszményalak a parlamenti frakciójában, és rendkívül népszerű vidéken, valamint az egyetemi diákság körében.
A kommentátor úgy értékelte, hogy amennyiben Dávid Ibolya nem tud majd sikert felmutatni európai szabású mérsékelt-konzervatív politikájával, és Gyurcsány Ferenc későn vagy csak fél szívvel kibontakoztatott reform- és takarékossági irányvonala politikailag kudarcot vall, azt követően eljöhet Orbán órája egy visszafelé forduló, szélsőségesen nacionalista, populista mozgalom élén. (MTI)