Nem elég a cégek lobbizása

Nem csökken itthon a szakmunkáshiány, 4000 üres álláshelyet jeleztek például a vállalkozások a második negyedévben a gépészet szakmacsoporton belül, ahová többek között a gépgyártás, szerelés, finommechanika, hegesztés, felületkezelés is tartozik. Ugyanebben az időszakban az építőiparhoz kapcsolódó posztok közül közel háromezer volt üres. Mindezen túlmenően a közlekedés, a mezőgazdaság és a könnyűipar az, ahol a legnagyobb munkaerőhiánnyal küzd az ország – derült ki a Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) adatbázisából, amelyet a megyei és a fővárosi munkaügyi központokhoz bejelentett üres álláshelyek alapján hozott létre. Fedor Mihály, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szakképzési osztályvezetője lapunknak elmondta: a negyedéves összesítő kimutatást folyamatosan közzéteszik, így tájékoztatva a szakképző intézményeket és a tanulókat a munkaerő-piaci kínálathoz igazodó szakképesítésekről.
A hiányszakmák feltérképezése – ha a szakképzés igazodik az igényekhez – csak hosszú távon hozhat változást, egyelőre önállóságra kényszerülnek a cégek. Sok vállalkozás dönt úgy, hogy együttműködik valamelyik iskolarendszerű oktatási intézménnyel, így még időben le tudja vadászni a tehetséges fiatalokat. A Huntraco Zrt. például azért szervez jövő évtől 4 + 1 éves szakközép-iskolai osztályt, hogy elegendő gépszerelő munkatársa legyen. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara régóta hangsúlyozza a munkaadók igényeihez igazodó rövid, 30–120 órás, gyakorlatorientált képzések fontosságát is. Jelenleg a cégek a megfelelő tudású szakemberek hiányában itt is önállóságra kényszerülnek. Az egri ZF Hungária Kft. többek között 500-500 fő kormánymű-, illetve sebességváltó-szerelő kiképzését kérte a kamarától. A tiszaújvárosi Jabil Kft. száznál is több hibakereső technikus, a miskolci Fux Rt. nyolcvan fő sodronygyártó oktatása ügyében fordult a kamarához.
A hiányszakmák feltérképezésén túl a szakképzési törvény változása miatt is javulhat a helyzet, hiszen a Térségi Integrált Szakképző Központokban (TISZK), valamint az ötszáz diáknál többet oktató szakképző iskolákban kötelező létrehozni egy tanácsadó testületet. Ezekbe az iskola fenntartója, nevelőtestülete, a székhely szerint illetékes kamara, a munkaadói és munkavállalói érdekképviselet is delegálhat egy-egy tagot, míg a vállalkozások közül legfeljebb öt képviseltetheti magát. Jakab János, a Belvárosi Integrált Szakképző Központ ügyvezetője állítja: ha a testületek felállnak, jobban igazodhat a gazdaság igényeihez a helyi képzés, hiszen közvetlen kapcsolat jön létre a megrendelők és az iskolák között. Jakab János – aki korábban helyettes államtitkárként a szakképzésért felelt – lapunknak elmondta: sajnálja, hogy a tanácsadó testületnek csak javaslattételi joga van. Vagyis a szakképző iskola az oktatott képesítések körét, költségvetését, pályakövetési tevékenységét csak ötleteivel befolyásolhatja. „Ügydöntő testületeket szerettünk volna létrehozatni, ám ez az iskolafenntartók hatáskörének elvonásával járt volna, amely az önkormányzati törvénybe ütközik” – mondta.
Küzmös László, a GWH Zrt. vezérigazgatója úgy látja: hiába erősödik a céglobbi, hiába lesz direktebb a kommunikáció a munkaadók és az iskolafenntartók között, a képzőintézmények finanszírozásának átalakítása nélkül soha nem lesz elegendő szakmunkás. A hiányszakmákat oktató képzőkkel szemben mind az iskolarendszerben, mind a felnőttképzésben előnyös megkülönböztetést kell alkalmazni a források elosztásánál – hangsúlyozta. Jó hír, hogy Kiss Péter, a szaktárca vezetője is hasonlóan vélekedik. Nemrég 12 pontban foglalta össze a gazdaság igényeihez igazodó szakképzés kialakításához szükséges teendőket. Ezek között a finanszírozási rendszer átalakításán túl a szakmunkások presztízsének növelése is szerepelt.
Az biztos, hogy a munkaügyi tárcának igyekeznie kell, mert a tavaly május végén életbe lépett szakképzés-fejlesztési stratégia végrehajtásához szükséges intézkedésekről szóló kormányhatározat szerint a felnőttképzés támogatási rendszerét az idén december 31-ig át kell alakítani. Emellett az iskolai rendszerű szakképzés normatív támogatásának differenciálását úgy kell megállapítani, hogy – a tanulók elhelyezkedési arányában – a 2008. évi költségvetési törvény tervezésekor már figyelembe lehessen venni, sőt biztosítani kell a TISZK-ek hosszú távú finanszírozását is.

(a szakképzés területén a munkaügyi miniszter szerint)

1. presztízsnövelés

2. a gazdaság és a szakképzés kapcsolatának erősítése

3. a hiányszakmák feltérképezése

4. az iskolai lemorzsolódás csökkentése, pályakövetési rendszer kidolgozása

5. az iskolák minőségbiztosítási rendszerének kidolgozása

6. egységes értékelési rendszer bevezetése

7. a nyelvi kompetenciák fejlesztése

8. gyakorlati oktatás, szakmai alapozó képzés a 9–10. évfolyamon

9. mesterképzés

10. TISZK-ek működésének és finanszírozásának újragondolása

11. forrásoldalról a gyakorlati képzőhelyek előnyös megkülönböztetése

12. fejlesztés – az intézményrendszer átláthatóvá tétele

(a szakképzés területén a munkaügyi miniszter szerint)

1. presztízsnövelés

2. a gazdaság és a szakképzés kapcsolatának erősítése

3. a hiányszakmák feltérképezése

4. az iskolai lemorzsolódás csökkentése, pályakövetési rendszer kidolgozása

5. az iskolák minőségbiztosítási rendszerének kidolgozása

6. egységes értékelési rendszer bevezetése

7. a nyelvi kompetenciák fejlesztése

8. gyakorlati oktatás, szakmai alapozó képzés a 9–10. évfolyamon

9. mesterképzés

10. TISZK-ek működésének és finanszírozásának újragondolása

11. forrásoldalról a gyakorlati képzőhelyek előnyös megkülönböztetése

12. fejlesztés – az intézményrendszer átláthatóvá tétele

-->