Kíméletlen küzdelem kezdődik a főiskolák között a megmaradásért

Kíméletlen verseny kezdődik a felsőoktatási intézmények között, amelynek következtében néhány kénytelen lesz bezárni a kapuit, ugyanis nincs szükség hetvenkettőre. Legfőképp a kisebb városok főiskolái – például a bajai, a kalocsai, a szolnoki, a dunaújvárosi, az egri – vannak bajban, azok, amelyeknek sem elég felkészült oktatója, sem elég jó képességű diákja nincs, ráadásul olyan szakembereket képeznek, akikre nem nagyon tart igényt a munkaerőpiac. Túl sok helyen lehet pedagógus, jogi és közgazdasági szakon tanulni, a munkahelyek viszont megnézik, reménybeli munkavállalójuk hol szerezte a diplomáját. Néhány egyetemi, főiskolai oklevél anynyit sem ér, mint a papír, amelyre nyomták.
A szaktárca nem önkényesen szabja meg, melyek maradhatnak meg és melyek nem. A felsőoktatási törvény olyan rendszert hozott létre, hogy a színvonal döntsön erről – mondta el lapunknak Bakos Károly, az Oktatási és Kulturális Minisztérium főtanácsosa. A kormány minden évben meghatározza az államilag támogatott felvehető keretszámot összességében, illetve képzési területek és munkarend szerint. Az egyetemek, főiskolák kapacitását – amely az államilag támogatott és a költségtérítéses képzésben részt vevők számából adódik – pedig a tulajdonos, illetve egy szempontrendszer alapján a regisztrációs központ határozza meg. A döntés során megvizsgálják, mely egyetemeket, főiskolákat, szakokat jelölték meg a legjobban felkészült felvételizők az első helyeken, s milyen vizsgaeredményeket értek el. Így a jelentkezők választásának megfelelően remélhetőleg a színvonalas képzést nyújtó intézmények jutnak több állami finanszírozású helyhez. A többiek pedig vagy kevesebb ilyen lehetőséghez jutnak, vagy többségében költségtérítéses hallgatókat vesznek fel.
A tárcánál nem alakult ki vélemény arról, hány intézmény megmaradása lenne ideális.
„Mi az elmúlt évtizedekben – korábban mint a Miskolci Egyetem főiskolai kara – már hozzászoktunk az egészséges halálfélelemhez” – közölte a Világgazdasággal Bognár László, a Dunaújvárosi Főiskola rektora. A közgazdászokat, kommunikációs szakembereket képző intézmény vezetője egyetért azzal, hogy a minőségnek előtérbe kell kerülnie, de úgy véli, nem csak ezen szempontok alapján dől el, kik maradhatnak talpon és kik nem. Bognár attól tart: az intézkedéssorozatnak az a célja, hogy – a most folyó kórházátszervezéshez hasonlóan – a régi budapesti és a nagyvárosi egyetemek, főiskolák, centrumok éljék túl a változásokat, csak ezt a kormány nem meri kimondani. A többi vidéki intézményt pedig a sorsára hagyják, holott sok esetben ezekben színvonalasabb képzés folyik. Jellemző a helyzetre, hogy a kapacitásvizsgálat is bemondás alapján működik, s nem akkreditált módon.
A rektor szerint a Dunaújvárosi Főiskolán az utóbbi években nőtt a hallgatói létszámuk, jelenleg ötezren tanulnak náluk – köztük száz külföldi –, ötmilliárdos bevételhez jutnak évente, fejlett infrastruktúrájuk van. Így, bár lesznek beiratkozási gondjaik, biztos benne, hogy nem véreznek el.
A közgazdászokat képző kalocsai Tomori Pál Főiskola figyelembe veszi a munkaerő-piaci igényeket, s nagy hangsúlyt helyez a gyakorlati oktatásra, tehát mindent megtesznek annak érdekében, hogy a diploma mellé piacképes tudást adjanak a diákjaiknak – mondta el lapunknak Meszlényi Rózsa. A rektor szerint az is mellettük szól, hogy a 42 főállású oktatójukból 26 minősített, s tanáraik nagy része vállalatoknál, pénzintézeteknél is dolgozik. Ugyanakkor az intézmény irányítója tisztában van vele: nagy lesz a verseny, és a változásokból azok az intézmények fognak profitálni, amelyeknek nagy hírnevük van, vagy pedig megfelelő rugalmassággal tudják kezelni a kialakuló helyzetet. Ezért kollégáival járják a középiskolákat, hogy személyesen találkozzanak a tanulókkal és szüleikkel, és információkkal szolgáljanak a leendő hallgatóknak. A rektor mindazonáltal azt tartja a legfontosabbnak, hogy a változásokra a lehető leggyorsabban, a megfelelő módon tudjanak reagálni.