Karcsúbb negyedéves számok
Az év első két hónapja ebből a szempontból nem alakult roszszul a hitelintézetek számára: január végén a forint mind az euróhoz, mind a svájci frankhoz képest gyengült kissé, tehát az árfolyamok alakulásának nem volt káros hatása a devizahitel-állományokra nézve. (Január egyébként is meglepően jó hónap volt a hitelállományok alakulása szempontjából: a háztartásoknak nyújtott devizahitelek mennyisége több mint száztízmilliárd forinttal, hozzávetőleg hat százalékkal bővült egyetlen hónap leforgása alatt.) Februárban szintén nem történt jelentősebb elmozdulás a hazai deviza euróhoz, illetve svájci frankhoz mért árfolyamában, a változás egyik devizánál sem érte el az egyforintos szintet sem.
Az utóbbi hetek fejleményei viszont – hacsak a jövő héten nem indul gyors gyengülésnek a forint – már mindenképpen látszanak majd a márciusi, így a negyedéves statisztikákon is, hiszen a hazai fizetőeszköz február vége óta a svájci frankhoz képest 3,8, az euróhoz viszonyítva pedig 3,5 százalékot erősödött. Ez a svájcifrank-hiteleknél annyit jelent, hogy a bankszektor egészének – március végéig változatlan kurzust feltételezve – csak a háztartási szektor tekintetében több mint 60 milliárdos állományleértékelődéssel kell kalkulálnia.
A háztartások hitelállományának szempontjából a svájci frank árfolyam-alakulása a leglényegesebb, az új kihelyezések legnagyobb része ugyanis ebben a devizanemben történik. December végén már több mint 1600 milliárd forintnyi hitelt tartottak nyilván svájci frankban, ez bő négyötödével nagyobb az egy évvel korábbinál. A legszembetűnőbb emelkedés a svájci frankban nyújtott, szabad felhasználású jelzáloghiteleknél következett be: állományuk év végén már megközelítette a 600 milliárd forintot, holott tizenkét hónappal korábban még mindössze 256 milliárdos állományt regisztrált az MNB. Hozzávetőleg háromnegyedével bővült tavaly a svájci devizában nyilvántartott lakáshitelek állománya is, decemberben már meghaladta a 760 milliárd forintot. VG
