A bankok pénzügyi helyzete stabil

A magyar bankrendszer pénzügyi helyzete az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is stabil. A tőkemegfelelés, illetve a nemzetközi szinten még mindig kiemelkedő jövedelmezőség szintje is mérséklődött, de nem számottevően. Az alappálya mentén a fiskális kiigazító csomag rövid távon kedvezőtlen hatással van a jövedelmezőségre a csökkenő hitelkereslet, illetve a hitelfelvevők jövedelmi helyzetének romlása miatt. A kockázati pályák jelentősebb hatást fejtenek ki a növekvő hitelveszteségeken keresztül.

A pénzügyi intézmények belső működéséből eredő kockázatok tekintetében fontos, hogy a jövedelmezőség fenntartása érdekében a bankok erőteljes hitelkínálati nyomást gyakorolnak az ügyfelekre, intenzív külföldi terjeszkedésbe kezdenek, s a bankcsoporton belüli kapcsolatok erősítése által hozzájárulnak a kockázati transzferek növekvő mértékéhez.

Jövedelmezőség. A mérséklődő jövedelmezőség oka a portfólió minőségének változásából származó veszteség közel megduplázódása és a pénzügyi műveletek eredményének alacsonyabb szintje. 2004-ben és 2005-ben a jövedelmezőség javulásában fontos szerepet játszott a pénzügyi műveletek eredményének bővülése, ez a forgatási célú értékpapíroknak a jegybanki kamatcsökkentések miatt bekövetkezett átértékelésén realizált nyereségnek volt köszönhető. 2006-ban ugyanakkor jelentős jegybanki kamatemelés volt, ez nagymértékben mérsékelte a pénzügyi műveletek eredményét.

A kamat-, illetve a jutalékbevételek arányában érdemi elmozdulás tavaly nem történt, így az unión belül a kamatjövedelem aránya az összes jövedelemhez képest továbbra is hazánkban a legmagasabb. A nemzetközileg kiemelkedő kamatmarzs tavaly – több okból is – tovább csökkent. A bővülésének irányába hatott a kockázatosabb

szegmensekben (kkv és lakosság) megvalósuló hitelexpanzió, ugyanakkor mérsékelte azt, hogy csökkent a 2002–2003-ban nyújtott rendkívül magas marzsot biztosító támogatott lakáshitelek részaránya, illetve nőtt a dinamikus hitelezést finanszírozó – a lakossági betéteknél drágább – bankközi és tőkepiaci forrásoké.

A bankrendszer működési hatékonysága tovább javult, a mérlegfőösszegre vetített működési költségek évek óta csökkenő tendenciát mutatnak, bár mértékük még mindig jóval az EU-átlag feletti. Ha a költségeket az összes jövedelemhez hasonlítjuk, akkor a magas jövedelmezőségnek köszönhetően a középmezőnyben helyezkedünk el.

A magyar bankrendszerben a verseny vizsgálatakor ellentmondásos képet kapunk. A nem pénzügyi vállalatok hitelezésénél már évek óta alacsony koncentrációs mutatókkal találkozhattunk, de a háztartási szegmensben a koncentráció az oldódás ellenére még mindig magas. Érdemi elmozdulásra kizárólag a CHF-hitelezésben, azon belül is az alacsonyabb kockázatot jelentő fedezett hitelek esetében került sor.

A háztartási szegmensben a magas koncentrációs mutatók ellenére erős versenyt lehet tapasztalni, ez azonban jellemzően nem jelent árversenyt, vagy csak korlátozott mértékűt. A bankok a kiemelkedő jövedelmezőség fenntartása érdekében inkább a termékpaletta növelésére, a háztartások elérésére, illetve meggyőzésére fektették a hangsúlyt. Ennek érdekében jelentős fiókhálózat-építésbe kezdtek, ezzel párhuzamosan az alkalmazotti létszámban és a marketingköltségekben is komoly bővülés volt.

Jelentős mértékben felerősödött a kockázati verseny is a bankrendszer szereplői között. A fedezett hitelezésben (lakás, szabad felhasználású jelzáloghitel, gépjármű) folyamatosan csökken a saját rész aránya, mára már az LTV-érték akár meg is haladhatja a 100 százalékot. A kezdeti költségek elengedése is egyre gyakoribb jelenség, ennek segítségével relatív alacsony áldozat mellett a bankok hosszú távon magukhoz kötik az ügyfeleket.

A hitelintézetek az elmúlt években a terméknyereségesség mellett az ügyfél-nyereségességre is nagy hangsúlyt fektettek, ebben jelentős szerep hárul a szinergiák kihasználására és a keresztértékesítésekre. A külföldi terjeszkedés is a jövedelmezőségi pozíció fenntartását szolgálja a hazai pénzügyi közvetítőrendszer jövedelemtermelő képességének erősítésével, ugyanakkor új típusú kockázatok megjelenésével jár együtt.

Tőkehelyzet. A bankrendszer tőkeellátottsága a várható visszaforgatott eredményt is figyelembe véve 2006-ban csak mérsékelten csökkent, és továbbra is biztonságos szintet ér el. Miközben valamennyi bank TMM mutatója meghaladja a 8 százalékos szintet, addig a 10 százalék alatti mutatójú hitelintézetek mérlegfőösszeg alapú piaci részesedése közel duplájára emelkedett.

Az alapvető tőkével számolt TMM, illetve a stressz TMM azonban már számottevően csökkent. A látványos csökkenés nem a kockázatok emelkedésének tudható be, hanem annak, hogy a tevékenységbővüléshez a bankok alapvető tőke helyett járulékos tőkeelemeket vontak be. Az alapvető tőkével számolt TMM mutató 7 százalék feletti értéke nemzetközi szinten nem számít kirívóan alacsony szintnek, így ezt stabilitási szempontból nem tekintjük jelentős kockázatnak.

(a régió nagy bankcsoportjainak szemszögéből)

1. Előnyök

Stabilitás: javulhat a bankcsoportszintű jövedelmezőség

A saját piacokhoz viszonyított magas profitmarzs

Hosszú távú növekedési potenciál

2. Kockázatok

Fogadó országok makrogazdasági kockázatai: különösen az EU-n kívüli államok esetében

Csoporttagok kockázatainak korrelációja: például a globális likviditás szűkülése, régiós szintű tőkekivonás/árfolyamgyengülés

Leánybankok integrálásával járó kockázatok

Túl gyors ütemű külföldi terjeszkedés

Felügyeleti-szabályozási környezetből fakadó kockázatok

(a régió nagy bankcsoportjainak szemszögéből)

1. Előnyök

Stabilitás: javulhat a bankcsoportszintű jövedelmezőség

A saját piacokhoz viszonyított magas profitmarzs

Hosszú távú növekedési potenciál

2. Kockázatok

Fogadó országok makrogazdasági kockázatai: különösen az EU-n kívüli államok esetében

Csoporttagok kockázatainak korrelációja: például a globális likviditás szűkülése, régiós szintű tőkekivonás/árfolyamgyengülés

Leánybankok integrálásával járó kockázatok

Túl gyors ütemű külföldi terjeszkedés

Felügyeleti-szabályozási környezetből fakadó kockázatok-->