Kis lépés a koreai újraegyesítés útján

Mától a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ellenőrei egyeztetnek az észak-koreai Phenjanban működő plutóniumtermelő atomerőmű bezárásáról, miután a múlt héten a kérdésben megállapodás közeli állapot jött létre Christopher Hill amerikai külügyi helyettes államtitkár és észak-koreai tárgyalópartnerei között. Júliusban már az Észak-Korea nukleáris leszereléséről 2003-ban indított hatoldalú megbeszélések is újraindulhatnak. Mindennek eredményeként csökken a délkelet-ázsiai katonai feszültség, megkurtíthatók a nukleáris fenyegetettség miatti kiadások, de jól jár a távol-keleti ország is. Hozzájut a leszerelésért cserébe ígért gazdasági segélyekhez.

Hozzájuthatott volna egyébként már februárban is, hiszen már akkor megígérte az atomerőmű bezárását. Ígéretét azonban nem tartotta be, így még az addig folyó segélyektől is elvágták. Azért lett szószegő, mert meggondolta magát: a segélyek mellett a makaói Banco Delta Asia bankban 2005-ben pénzmosás ürügyén befagyasztott 25 millió dollárját is kérte a leszerelés fejében. Jól taktikázott, most megkapja azt is. (Miközben az előző, clintoni amerikai vezetés csak segélyekkel próbálta rábírni Észak-Koreát nukleáris fejlesztése leállítására, a Bush-vezetés gazdasági nyomásgyakorlással is él. Mindazonáltal az említett 25 millió mögött kábítószer-kereskedelmet sejtenek az arra szakosodottak.)

A helyzet megoldása kapcsán leginkább a térség biztonságát emlegetik fő előnyként, de másról is, vagy talán alapvetően másról van szó. Phenjan szempontjából rövid távon pénzről és segélyről, a vele tárgyaló öt országnak – USA, Oroszország, Kína, Japán és Dél-Korea – értelemszerűen a segéllyel járó kiadásokról. Hoszszabb távon a délkelet-ázsiai katonai egyensúly alakulása a fő kérdés. Mindenekelőtt a ma is aktív atomfegyver-fejlesztési programmal rendelkező USA, Oroszország és Kína nem szeretné, ha bővülne a „klubjuk”. Katonai oldalról elsősorban számukra alakul ki új helyzet az észak-koreai leszereléssel, miközben Dél-Korea helyi szakértők szerint inkább annyiban haszonélvező, hogy lefaraghatja védelmi költségeit. A három előző országnak plusz Nagy-Britanniának és Franciaországnak együtt mintegy 26 000 nukleáris robbanófeje van a globális leszerelés dacára.

Az atomerőmű leszerelésének köszönhetően közelebb kerül egymáshoz a két Korea. Egy olyan fal omlik le közöttük, amelyet őt maguk nem is akartak felépíteni. A japán megszállás alól 1945-ben éppen hogy felszabadult ország térképén 1948-ban délkelet-ázsiai pozícióikon dolgozó nagyhatalmak húztak egy vízszintes vonalat az aktuális erőviszonyaikat tükröző magasságban. A vonaltól északra lévő területen önállósult országrész azóta a szocialista (mai szóhasználattal sztálinista vagy kommunista) utat járja, a déli a demokratikusat. Ellenségek lettek. Három évig tartó polgárháborújukban közel hárommillióan haltak meg.

Ám ahogyan az ország kettészakításáról sem a koreai nemzet vagy vezetés döntött, úgy az újraegyesítés sem az ő kezükben van. Alapvetően a történet igazi nagy játékosai, azaz a hatoldalú tárgyalások további szereplői döntenek. Éppen ezért délen részben az Egyesült Államoktól várnak az eddiginél határozottabb támogatást a kérdésben. De csak részben. Helyi befolyásos csoportok ugyanis azt is hangsúlyozzák, hogy a szövetséges amerikai csapatok alapvetően nem Dél-Korea védelme, hanem saját regionális érdekeik miatt tartózkodnak a térségben. S persze az észak-koreai nukleáris fejlesztés sem igazán Dél-Korea, hanem az USA ügye. Emiatt viszont az újraegyesítésen sem Amerika és Észak-Korea vitája függvényében, hanem azzal párhuzamosan kellene dolgozni. De persze nem egyedül és nem is azonnal.

„Az észak-koreai nukleáris kérdés megoldása után egy sokoldalú, társadalmi, gazdasági és biztonsági konzultatív fórummá kellene átalakítani a hatoldalú tárgyalásokat” – jelentette ki Ro Mu Hjun dél-koreai elnök pénteken a dél-koreai Csedzsu szigeti Béke és virágzás című rendezvényen. A fórum végcélja egy az Európai Unióhoz hasonló délkelet-ázsiai gazdasági együttműködési szervezet létrehozása lenne. A szervezet foglalkozna logisztikai, energia-, belső szabad kereskedelmi, monetáris és pénzügyi kérdésekkel is. Klaus Regling, az EU gazdasági és pénzügyi felelőse azonnal jelezte, hogy az EU-nak létre kellene hoznia egy délkelet-ázsiai konzultatív testületet.

Erősödnek a két Korea közvetlen kapcsolatai is. Az idén várhatóan 1,7 milliárd dollár értékben cserélnek árut, tavaly több mint százezer koreai utazott át a testvérországba. Közel 15 ezer észak-koreai dolgozik déli cégeknek a határ közeli, dél-koreai Gaeseong ipari parkban. Az újraegyesítési folyamat nagyon lassú, s a nemzetközi érdekek mellett ellene szól a két ország eltérő politikai és gazdasági berendezkedése, a nemzet két részének kulturális, nyelvi eltávolodása is. Mégsem tettek le róla. „Egy nemzet vagyunk” – hangsúlyozzák –, s közben tízmillió koreai él olyan családban, amelynek másik fele a másik Koreában él.”