Régiós körkép: megéri befektetni

A Kelet-Közép-Európában működő német vállalatok több mint 90 százaléka tekinti jónak vagy kielégítőnek jelenlegi üzleti pozícióit, és háromnegyedük úgy véli, hogy ma is megismételné beruházását az adott országban – szól a térség 13 országában működő kétoldalú német kereskedelmi kamarák az idén másodszor, közel ezer vállalat körében végzett felmérésének eredménye.

A térség ma már Németország egyik legnagyobb jelentőségű gazdasági partnere. Az elmúlt évben Németország 130 milliárd euró értékben exportált árukat Kelet-Európába, ugyanakkor eddig több mint 65 milliárd eurónyi tőke áramlott Németországból a régióba, ez közel egytizede a teljes német külföldi tőkebefektetésnek! (Lásd külön írásunkat.)

Az érdeklődésnek számos oka van, a legfontosabb azonban az: megéri befektetni.

A megkérdezett vállalatok közel kétharmada a folyó évben részben javulást vár saját üzleti helyzetében, a nyugat-balkáni országokban – beleértve a két új EU-tagországot, Romániát és Bulgáriát – kiemelkedő a bizakodás: itt a megkérdezettek 70–85 százaléka számít 2007-ben jobb üzletmenetre, miközben az „érettebb” országokban kissé visszafogottabban terveznek. A négy visegrádi országban például a jobb üzletmenetben bízók aránya csupán 43 százalék (Magyarország) és 58 százalék (Szlovákia) között mozog.

Figyelemre méltó, hogy a felmérés tanúsága szerint a válaszadók jóval kedvezőbbnek ítélik meg saját vállalatuk kilátásait, mint az adott ország nemzetgazdaságáét. Ez különösen szembetűnő pl. Magyarország esetében, ahol a cégek fele számít általában romló gazdasági helyzetre, és csupán 14 százalékban bíznak a javulásban, a saját vállalatot illetően azonban fordított az arány. Bulgária, Lengyelország és Románia esetében ezzel szemben az országra és a vállalatra vonatkozó vélekedések meglehetősen egybevágóak.

A kedvező gazdasági várakozások egyértelműen megjelennek a foglalkoztatási és beruházási tervekben is. A válaszadók egészére vonatkoztatva közel minden második vállalat tervezi az idén további munkaerő felvételét, és jó 40 százalékuk fenntartja a jelenlegi dolgozói állományt, a foglalkoztatásra gyakorolt hatás összességében még kedvezőbb, mint a múlt évben. Már 2006-ban minden második vállalat fokozta a beruházásokat, és az idei tervek is csak minimális mértékben óvatosabbak. Figyelemre méltó, hogy a foglalkoztatás és a beruházás még azokban az országokban is bővül, amelyeket a gazdasági helyzet és az üzleti kilátások tekintetében kevésbé derűlátóan ítélnek meg.

A beruházási döntéseket legnagyobb mértékben befolyásoló tényezők rangsorában a legelső helyen változatlanul a magas termelékenységű, képzett és motivált, méltányos költségszinten dolgozó munkavállalók kínálata szerepel. Közel ugyanilyen fontos azonban a jogbiztonság és a politikai stabilitás, valamint az alacsony adóteher és az átlátható adórendszer is.

A tényleges helyzettel való elégedettség tekintetében a munka mint termelési tényező szinte mindenütt teljesíti az elvárásokat. A dolgozni akarás, a képzettség, a költségszint és a termelékenység a vizsgált 25 szempont közül a hét legjobb között szerepel. Csupán a szakképzett munkaerővel való ellátottság nem kielégítő, ez a 14. helyről a 19.-re esett vissza.

Az elégedettségi rangsorban változatlanul a sereghajtók közé sorolják viszont a korrupció elleni küzdelmet, a hatékony közigazgatást és az átláthatóságot, de még a jogbiztonság terén is számos országban akad pótolnivaló.

A felmérés szerint a cégek beruházási döntéseiket láthatólag alaposan készítették elő: az új uniós tagoknál a legtöbb vállalat a saját (vendéglátó) ország mellett tette le voksát egy húsz alternatív célországból álló listán. Még Magyarországon is, ahol számos kérdésben inkább a kritikus vélemények túlsúlya volt jellemző, a negyedik legvonzóbb helyszínnek ítélték meg az országot. A (még) nem EU-tag nyugat-balkáni országokban némi irigységgel tekintenek „kifelé”, de még itt is közepes helyezést ér el a vállalatoknak otthont adó ország.

Összesítve a 13 országban kialakult országrangsort, az ott tevékenykedő német vállalatok átlagos értékítélete szerint Csehország kínálja a leginkább vonzó gazdasági környezetet, majd Szlovénia és Szlovákia következik a rangsorban. A további helyeket a balti államok, valamint Magyar- és Lengyelország foglalja el, míg a nyugat-balkáni országok – velük együtt az immáron uniós tagország Bulgáriát és Romániát – kifelé még nem tűnnek ennyire vonzónak.

Az idei felmérés meglepő eredménye Kína és Németország szereplése volt, amelyek gyakorlatilag „versenyen kívül”, viszonyítási szempontként szerepeltek az értékelendő országok között. A német gazdaságban uralkodó kedvező hangulatnak köszönhetően Németország külföldről szemlélve is jóval kedvezőbb megítélést kapott a tavalyinál, a 10. helyről az 5.-re lépett elő, miközben Kína megítélése jóval józanabbra sikeredett, és a 2. helyről a 4.-re esett vissza.

Mindazonáltal az egyes országok között nem mutatkoznak alapvető különbségek: a legjobb 1-estől a legrosszabb 6-osig terjedő skálán az első tíz ország 2,5 és 2,9 közötti átlaggal teljesít. Az inkább szerénynek mondható különbségek arra is utalnak, hogy a régióban már megtelepedett vállalatok nem fognak nagyobb számban a régión belül „útra kelni”. Amennyiben viszont német vagy más külföldi befektetők csak most keresnek új telephelyet, akkor már a „legapróbb különbség” is döntő lehet. DW

Résztvevők

A konjunktúrafelmérést a következő országokban végezték el: Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Macedónia, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia.