Végkielégítés korlátok közt

Legfeljebb kétévnyi fizetést kaphassanak végkielégítésként a tőzsdén jegyzett német cégek vezetői elbocsátás esetén. A Die Welt értesülése szerint várhatóan ezt is tartalmazza majd az a magatartási kódex, amelyet az átlátható vállalatirányítás megteremtésén fáradozó kormányzati tanácsadó bizottság fogad el csütörtöki és pénteki ülésén. A ThyssenKrupp acélipari óriáscég egykori vezéreként ismert Gerhard Cromme által irányított testület (Regierungskommission Deutscher Corporate Governance Kodex) ugyan csak a tőzsdén jegyzett német vállalatok számára fogalmaz meg részben kötelező előírásokat, de szakértők szerint ezeket sok cég önként is betartja majd.

Ennek az is oka, hogy a sokszor indokolatlanul magasnak tűnő – arany ejtőernyőnek is nevezett – vezetői végkielégítések egyre többeknek szúrnak szemet Németországban (s egyébként több más nyugat-európai országban is, lásd VG, június 12., 4. oldal). Nagy felhördülést váltott ki két évvel ezelőtt, amikor Werner Seifert, a Deutsche Börse vezére egy évvel a szerződésének lejárta előtt összezördült néhány főrészvényessel, s elbocsátásakor háromévnyi fizetésének megfelelő végkielégítést – szűk tízmillió eurót – markolt fel. Szerződésében ugyanis az szerepelt, hogy teljesen mindegy, mennyivel a lejárat előtt vetnek véget a megbízatásának, mindenképpen háromévnyi juttatásra jogosult. Thomas Middelhoff egykori Bertelsmann-vezér szintén jól járt azzal, hogy kirúgták: búcsúját csaknem 25 millió euróval sikerült megédesíteni. (Igaz, ezek az esetek még mindig eltörpülnek az esetenként több száz millió dollárra rúgó amerikai végkielégítések mellett.)

A szabályozást az ehhez hasonló visszásságok mellett az is indokolja, hogy az idő előtti szerződésbontás gyakorlata egyre terjed a német vállalatok körében. Soha olyan sok tőzsdei társaság vezérigazgatóját nem bocsátották még el, mint tavaly. A nagyvállalati vezetők 1998-ban még átlagosan 8,3 évet töltöttek cégük élén, ez azonban azóta 4,7 évre csökkent, s a folyamat várhatóan az idén sem áll meg – jósolja a Booz Allen Hamilton személyzeti tanácsadó cég.

Csakhogy a végkielégítések korlátozásának egyesek szerint hátulütői is lehetnek. Michael Adams hamburgi közgazdászprofesszor például arra hívja fel a figyelmet, hogy a távozó vezetőknek adott részvényopciók értéke nehezen mérhető. Christoph Kummer, a bécsi egyetem professzora pedig úgy látja, komoly versenyhátrányt okozhat Németországnak a „legjobb fejekért” folyó nemzetközi küzdelemben, ha egyedül korlátozza a végkielégítések nagyságát. További nemkívánatos mellékhatásként a viszszafogás a már most is magasnak tartott menedzseri alapfizetések további emelkedését is okozhatja: Nicholas Paschos német gazdasági jogász szerint ugyanis a cégvezetők ily módon követelhetnek majd kompenzációt azért, ha nem nyílik ki az „arany ejtőernyő”. VG