Zöldülés, de nem minden áron

Elkészült az ország 2007–2020 közötti megújulóenergiafelhasználási és -növelési stratégiájának társadalmi vitára kész változata. A munkaanyag (amely a kormány álláspontját még nem tükrözi) mától olvasható a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapján, a tárca egy hónapon át várja az anyaggal kapcsolatos reagálásokat.

A stratégia megfogalmazói adottságnak tekintették, hogy Magyarország 2010-re vállalta az üzemanyagok biotartalmának 5,75 százalékra növelését, s azt, hogy 2020-ra a teljes energiatermelésen belül 20 százalékot kellene képviselnie a megújulóknak. Ennek elérése azonban attól függ, hogy az egymásnak gyakran ellentmondó – például környezetvédelmi, hatékonysági, szociálpolitikai és technológiai – elvárásoknak milyen súlyt ad majd a végleges stratégia, vagyis hogy milyen intenzív növekedést határoz meg, milyen áron.

A kiindulóhelyzet kedvező: az ország teljes megújulóenergia-potenciálja (2500 petajoule/év), vagyis a jelenlegi elsődleges energiafelhasználás két és félszerese a Magyar Tudományos Akadémia 2005–2006-os felmérése szerint. Arra vonatkozóan viszont igen eltérőek a becslések, hogy ebből reálisan mennyi hasznosítható. A GKM szerint az, hogy energiaigényünk hány százalékát fedezzük majd megújuló forrásokból, gazdaságossági és ésszerűségi is szempontokon múlik.

A stratégia a felmért lehetőségek, eszközök és ajánlások figyelembevételével egy alap- (Bau) és egy stratégiai (Policy) forgatókönyvben határozta meg, hogyan és milyen eredmények érhetők el a hazai megújuló energia termelésében. A Bau-változat a meglévő technológiákon, illetve folyamatban lévő beruházásokon alapul, a Policy viszont számol az ösztönző intézkedések hatásával is. Mindkét változathoz készült egy olyan kiegészítő számítás is, amely nem veszi figyelembe az energia-végfelhasználás hatékonyságát segítő intézkedéseket (evhat). Tehát az óvatosabb Bau-változat szerint 2010-re a hazai energiafelhasználáson belül 11 százalék lehet a megújulók aránya, az ösztönzők hatása nélkül pedig csak 10 százalék. A Policy-változat már 15 százalékos arányt ígér, az evhattényező nélkül 13,8 százalékot. A Policy-forgatókönyv egyébként feltételezi, hogy 2010-re 5,75, 2020-ra már 10 százalék lesz az üzemanyag-felhasználásunkon belül a bioeredetűek aránya, vagyis eleget teszünk az uniós elvárásoknak. Összességében azonban még így sem lesz 20 százalék a megújulók aránya 2020-ra a vitára váró stratégia szerint, amely egyébként alkotói szerint „ambiciózus, de reális” célkitűzések meghatározására törekedett.

A fent előre jelzett százalékos változás mögött az áll, hogy a megújulók felhasználása a Bau-szcenárióban a 2006-ös 55 petajoule-ról 2020-ra 136 petajoule-ra nő, a Policy szerint 186-ra. A megújulókon belül 2020-ban is a biomassza képviseli a legnagyobb arányt, ám részesedése a mostani mintegy 90 százalékról 70-re esik.

2006-ban 1630 gigawatt/óra (GWh) villamos energiát állítottak elő Magyarországon megújuló forrásból. E mennyiség 2020-ra 9470 GWh-ra nő (Bau), illetve 7557-re (Policy), jórészt a nagyarányú biomassza-termelésnek köszönhetően.

A stratégia megvalósítása nagyban múlik a technológiai fejlődésen is. Például csak akkor lehet a mostaninál számottevően jobban hasznosítani a szél energiáját, ha növeljük a turbinák teljesítményét, az érintett erőműveket integráljuk a hálózatba, megoldjuk a villamos energia tárolását, és jobb szélváltozás-előrejelzéssel rendelkezünk.

A biomassza hasznosításában nagyobb hatásfokú és kisebb környezet terhelésű megoldásokra van szükség, vagyis a jövő a kombinált ciklusú erőműveké.

A vízenergia hasznosítása is fokozható a generátorok fejlesztésével, de környezetvédelmi megfontolásból így is csak a kisméretű vízerőművek szaporodására lehet számítani.

Bár a vízenergia termelése összekapcsolható a szivattyús-tározós megoldással, erre az energia tárolása miatt amúgy is szükség lenne, de egy ilyen beruházás megtérülése a hazai domborzati viszonyok mellett erősen kérdéses.

Technológiajavításra és anyagigény-csökkentésre vár a napenergia áramtermelő célú hasznosítása is. Ám éppen ez az egyik legdrágább energiaforrás, vagyis hiba lenne remélni, hogy e forrás 2020-ig számottevő arányhoz jut energiamérlegünkben.