Az adózó állapítsa meg saját ingatlanának értékét - Iránymutatásokkal

Három százalékos adókulcs esetén az ingatlanadó akár 1300 milliárd forintos bevételt is jelenthetne az államnak. 

Az Index Kiss Gergely és Vadas Gábor tanulmányárát idézi, amelynek becslése szerint a lakásvagyon nagyságrendileg a GDP kétszeresét teszi ki, értéke hozzávetőleg 42 ezer milliárd forint volt 2005-ben, vagyis egy "átlaglakás" értéke 10 millió forint körül alakult.

A részletesebb számítások azt mutatják, a lakásárak és a lakásvagyon eloszlása meglehetősen ferde, azaz sok kisebb értékű és kevés magas értékű ingatlan található Magyarországon.

A magyar ingatlanpiacon, szemben a fejlett országokkal nem jellemzőek a piaci bérlakások, másrészt az ingatlanvagyon jövedelemhez viszonyított aránya is rendkívül magas. Az elmúlt évek dinamikus lakáshitel-növekedése ellenére - aggregált szinten - a jelzálogteher nem haladja meg a lakásvagyon 10 százalékát.

A jelentős lakásvagyon és a saját tulajdon magas aránya lehetővé teszi egy olyan új adónem bevezetését, amely a terheket a társadalom szélesebb rétegei között osztja el, az adórendszer számára gyakran láthatatlan munkajövedelmek mellett a jól nyilvántartott lakásvagyont is bevonva az adózásba.

Az ingatlanadó bevezetésének és működésének kritikus pontja az adó alapjának, azaz a lakások értékének meghatározása. A tanulmányt jegyző szakértők amellett törnek lándzsát, hogy az adózóknak legyen lehetőségük saját ingatlanuk értékének megállapítására. A négyzetméterárakra - a KSH ingatlanadattára alapján - az APEH iránymutatást adna, de csak aggregált szinten: mintegy 80-85 övezetre osztva az országot.

Adminisztratív oldalról az elképzelés legfőbb erénye, hogy kis erőforrással lehet a valós piaci árak alapján kivetni az ingatlanadót, ugyanakkor könnyű a legkirívóbb szabálytalanságokat kiszűrni. Fontos hozzátenni, hogy az ingatlanadó bevezetésekor az adófizetési kötelezettség minden lakástulajdonosra kiterjedne.