Fidesz-program: érdekes átfedések a kormány célkitűzéseivel
Ugyanakkor a javaslatok közül sok átfedésben van a jelenlegi kormány célkitűzéseivel, s beleesik abba a hibába, amibe korábban is: a költségvetési bevételeket és kiadásokat függetlenül kezeli, így nem garantált, hogy minden lépésre található benne fedezet is.
A Fidesz az állami gazdálkodás megújítását hirdeti meg úgynevezett kincstárnoki rendszer bevezetésével, transzparens állam megteremtésével. Az átláthatóság és a hitelesség minden közgazdasági nézet szerint jó hatással van a gazdaságra, elvben növeli az adófizetési hajlandóságot, csökkenti a külföldnek fizetendő kockázati felárat, stabilizálja a pénzügyi rendszert. Valószínűleg éppen emiatt, bár más megfogalmazásban, a jelenlegi kormány is meghirdette ezeket a célokat, néhány különbséggel. A Fidesz által támogatott háromfős Költségvetési Tanács helyett Költségvetési Hivatal felállításáról már döntés is született, a közbeszerzési rendszer átláthatóbbá tétele azonban várat magára.
A Fidesz kritizálja az euró bevezetésének elhalasztását, ezen azonban már aligha lehet változtatni, de a további késlekedés is rosszul érintheti a gazdaságot. A befektetői bizalomnak semmiképpen nem tenne jót, ha a visegrádi országok közül utolsóként válnánk az eurózóna tagjává, ennek ára a magas kockázati prémiumon keresztül egészen a csatlakozás időpontjáig terheli a költségvetést. A csatlakozás legfőbb akadálya, a magas költségvetési hiány csökkentésére azonban jelenleg is erőfeszítéseket tesz a kormány, a magas infláció leszorítása pedig nagy részben e lépések sikerétől függ. Azt azonban meg kell jegyezni, hogy a Fidesz-programban szerepel az árszabályozási rendszer fenntartása, amely a korábbi években a piaci áraktól való elszakadás és jelentős árfeszültségek okozója volt, így hosszú távon nem volt hatékony az infláció megfékezésében.
Az élőmunka terheinek csökkentése valóban mérsékelné a pillanatnyi problémákat, azonban ehhez jelentős többletforrásokra lenne szükség más területekről, s ezeknek most nincs bővében a költségvetés. A gazdaság fehéredése pedig – mint korábban bebizonyosodott – önmagában nem következik be az adócsökkentésektől, így az ettől várt többletbevételek megalapozottsága nem nevezhető erősnek. A foglalkoztatottság növelésére átfogó programot hirdet a legnagyobb ellenzéki párt, az oktatási rendszertől indulva a szakképzettségnek megfelelő elhelyezkedés támogatásán át a már említett adóterhek csökkentéséig, amely ugyan igen hosszú időtávon fejtené ki hatását, de valóban jót tenne a gazdaság versenyképességének. Az Új Széchenyi-tervben a kis- és középvállalkozások támogatása fontos szerepet tölt be, ennek eszközei a célzott adókedvezmények, a közvetlen támogatások és az információs szolgáltatás. Ezek az elemek voltak az eredeti Széchenyi-program főbb pillérei is, azonban bebizonyosodott, hogy hosszabb távon az sem volt képes önálló növekedési pályára állítani a kisvállalkozásokat, így vélhetően jelenleg sem lenne önmagában elegendő. Ráadásul az uniós források is ugyanezt a célt szolgálják, egyelőre ugyancsak alacsony hatékonysággal. Az információs technológia fejlesztése, a hálózati kapcsolatok állami segítése ugyancsak nem garancia a gazdasági dualitás csökkentésére. A bürokrácia és az adminisztrációs terhek mérséklése, illetve a lánctartozások visszaszorítása viszont jelentősen növelhetné a vállalkozási kedvet, és a kiszámíthatóságot, igaz, a Gyurcsány-kormány is meghirdette ezeket a célokat, azonban szinte semmi sem történt ezen a területen.
