Offenzívára készülő orosz cégek

Pozícióharc. Az orosz kormánynak nyitottságot kell tanúsítania az ott felvásárolni és terjeszkedni akaró európai cégek tervei iránt, ha hasonló lehetőségeket szeretne kapni a saját vállalatai számára – nyilatkozta a luxemburgi miniszterelnök. Az eurócsoport elnöki posztját is betöltő Jean-Claude Juncker arra a kampányra válaszolt, amelyet az orosz államfői poszt várományosa, Dmitrij Medvegyev indított országa nagyvállalati körében, külföldi érdekeltségek és üzleti pozícióik megszerzését sürgetve.

A jelenleg első miniszterelnök-helyettes Medvegyev néhány napja szólította fel a nagy orosz cégeket, hogy erőteljes külföldi expanzióval segítsék országukat a technológiai függőség csökkentésében és a termelékenység növelésében (VG, február 4., 4. oldal). A bejelentésre válaszolva a Financial Times máris összeállítást közölt a külföldön fenntartott és várhatóan a közeli jövőben kiépítendő orosz vállalati jelenlétről. E szerint egy évvel ezelőtt mintegy 60 milliárd dollárnak megfelelő összegű külföldi aktívák voltak orosz tulajdonban. Ennek mintegy 78 százalékát négy olaj- és gázipari cég (főleg a Gazprom és a Lukoil), illetve kilenc fémkohászati és bányászati vállalat (főleg a Ruszal és a Szeversztal) tartotta kézben. A Medvegyev által sürgetett jövőbeni expanziót is várhatóan ezek a cégek vezetik majd. A külföldön lévő vagyon többnyire a hajdani szovjet blokkhoz tartozó országokban található, nagyrészt csővezetékek és lepárlóüzemek formájában. Az új akvizícióknál várhatóan az orosz cégek sem kerülik majd el az első vásárlók szokásos bukdácsolásait – erre japán, dél-koreai és közel-keleti cégek számos példával szolgálhatnak. Az eddig felhalmozott tapasztalatok szerint a külföldön átvételi céllal fellépő cégek akkor teszik jól, ha kezdetben megmaradnak a saját ágazatukban, mert sokat veszíthetnek, ha számukra ismeretlen technológiát alkalmazó szektorban jelennek meg. Medvegyev a külföldön egyre bátrabban fellépő kínai vállalatok példáját ajánlotta az orosz ipari vezetőknek. A célul kitűzött modell várhatóan az lesz, hogy Moszkva először „nemzeti bajnokokat” nevel ki, s ezeket azután egy második lépcsőben kiküldi a nemzetközi piaci arénába.

A műszaki és menedzselési problémák mellett politikai szembenállással is számolniuk kell az orosz cégeknek. A Gazprom például számos EU-tagállamban olyan félelmeket keltett, hogy képes lenne nyomasztó pozíciókat kiépíteni, s ezzel fojtogatóvá válna a helyi felhasználók számára. Az energia- és a fémipari szektort leszámítva ráadásul némi bátortalanság is várható az orosz cégek körében, ha arról van szó, hogy ki kell lépni a védett és ismert otthoni környezetből. Ez alól talán csak néhány hadiipari vállalat és bank jelent majd kivételt. A bonyolultabb technológiát alkalmazó (például távközlési) cégek először előrelátlatólag a „közel-külföldön”, azaz a szovjet utódállamokban próbálkoznak majd pozíciók kiépítésével.

Az Európai Unióba igyekvő orosz vállalatok fellépésének fejében szigorú kölcsönösséget sürgetett a luxemburgi miniszterelnök. Juncker bírálta, hogy Moszkva továbbra is súlyos akadályokat állít az EU-tagállamok cégeinek ottani terjeszkedése elé. Történik mindez akkor, amikor az orosz társaságok sora mellett az állam által létrehozott vagyonalap is jelentős befektetési műveletekre készül külföldön. VG

Moszkva a hasonló ellenvetésekre korábban azzal válaszolt, hogy csak olyan stratégiai ágazatokban tart fenn különleges védelmet, mint a fegyvergyártás, a repülőgép- és űripar, illetve az atomenergia.

Moszkva a hasonló ellenvetésekre korábban azzal válaszolt, hogy csak olyan stratégiai ágazatokban tart fenn különleges védelmet, mint a fegyvergyártás, a repülőgép- és űripar, illetve az atomenergia.-->