Kína is egyre drágább

Változó idők. Kína egyre inkább kezd kiesni az olcsó összeszerelő üzem szerepéből. A mind súlyosabb munkaerőhiány, a bérek rohamos emelkedése, a foglalkoztatási és környezetvédelmi előírások szigorodása, a nyersanyagok drágulása, illetve a jüan erősödése miatt egyre kevésbé éri meg a külföldi cégekenek termelésüket a Középső Birodalomba telepíteni. Az ország egyes részein már valóságos „kivándorlási hullám” alakult ki: a befektetők olcsóbb vietnami, indiai, bangladesi vagy kelet-európai helyszínekre helyezik át működésüket. A kínai vezetésnek ugyanakkor egyáltalán nincs ellenére a folyamat: Peking japán és dél-koreai mintára összeszerelő üzemből csúcstechnológiai központtá kívánja átalakítani a kínai gazdaságot.

Egyedül a Gyöngy-folyó Hongkong melletti deltavidékén kétmillió fősre tehető a munkaerőhiány, emiatt szabályos harc folyik az alkalmazottak megszerzéséért. Az iparosodott keleti és déli régiókban folyamatosan csökken a nyugati, szegényebb vidékekről érkező bevándorlók száma, mivel a gazdasági fellendülés azokat a területeket is elérte.

A munkaerőhiány miatti béremelkedés mellett az egyenlőtlenségek növekedése okozta társadalmi feszültségektől tartó kormányzat is igyekszik egyre jobb körülményeket kikényszeríteni a munkavállalók számára. Az év elején bevezetett új munkaügyi törvény megnehezíti a dolgozók elbocsátását, és magasabb végkielégítéseket ír elő, ez pedig tovább növeli a cégek költségeit. A „felülről” jövő bátorítás hatására pedig mind öntudatosabbá válnak a kínai munkavállalók is: egyre többen mernek tiltakozni olyan munkakörülmények miatt, amelyeket korábban csendben eltűrtek volna. Ráadásul tovább rontja a kínai export versenyképességét, hogy a külföldi befektetőknek eddig biztosított társaságiadó-kedvezményeket eltörlik, illetve bizonyos termékek kivitelét – például a cipőgyártáshoz szükséges feldolgozott bőrét – megadóztatják.

A változások eredményeként sok cég szedi a sátorfáját: az Amerikai Kereskedelmi Kamara felmérése szerint például Sanghajban minden ötödik működő vállalat a termelésének más régiókba történő telepítését fontolgatja – írja a Der Spiegel. Az elvándorlás éllovasai a cipőgyárak: az iparág egyik fellegvárának számító Kuangtung (Kanton) tartományból már több száz cég költözött át Indiába, Indonéziába, Kambodzsába vagy Bangladesbe.

A kínai folyamatokból egyébként az európai ipar is profitálhat. A PricewaterhouseCoopers tanulmánya szerint középtávon a környező országok mellett a kelet-európai termelési helyszínek jelentősége is nő majd a Kínából származó import drágulása miatt. VG

Mind több cég távozik a Középső Birodalomból, még olcsóbb telephelyeket keresve

Változó idők. Kína egyre inkább kezd kiesni az olcsó összeszerelő üzem szerepéből. A mind súlyosabb munkaerőhiány, a bérek rohamos emelkedése, a foglalkoztatási és környezetvédelmi előírások szigorodása, a nyersanyagok drágulása, illetve a jüan erősödése miatt egyre kevésbé éri meg a külföldi cégekenek termelésüket a Középső Birodalomba telepíteni. Az ország egyes részein már valóságos „kivándorlási hullám” alakult ki: a befektetők olcsóbb vietnami, indiai, bangladesi vagy kelet-európai helyszínekre helyezik át működésüket. A kínai vezetésnek ugyanakkor egyáltalán nincs ellenére a folyamat: Peking japán és dél-koreai mintára összeszerelő üzemből csúcstechnológiai központtá kívánja átalakítani a kínai gazdaságot.

Egyedül a Gyöngy-folyó Hongkong melletti deltavidékén kétmillió fősre tehető a munkaerőhiány, emiatt szabályos harc folyik az alkalmazottak megszerzéséért. Az iparosodott keleti és déli régiókban folyamatosan csökken a nyugati, szegényebb vidékekről érkező bevándorlók száma, mivel a gazdasági fellendülés azokat a területeket is elérte.

A munkaerőhiány miatti béremelkedés mellett az egyenlőtlenségek növekedése okozta társadalmi feszültségektől tartó kormányzat is igyekszik egyre jobb körülményeket kikényszeríteni a munkavállalók számára. Az év elején bevezetett új munkaügyi törvény megnehezíti a dolgozók elbocsátását, és magasabb végkielégítéseket ír elő, ez pedig tovább növeli a cégek költségeit. A „felülről” jövő bátorítás hatására pedig mind öntudatosabbá válnak a kínai munkavállalók is: egyre többen mernek tiltakozni olyan munkakörülmények miatt, amelyeket korábban csendben eltűrtek volna. Ráadásul tovább rontja a kínai export versenyképességét, hogy a külföldi befektetőknek eddig biztosított társaságiadó-kedvezményeket eltörlik, illetve bizonyos termékek kivitelét – például a cipőgyártáshoz szükséges feldolgozott bőrét – megadóztatják.

A változások eredményeként sok cég szedi a sátorfáját: az Amerikai Kereskedelmi Kamara felmérése szerint például Sanghajban minden ötödik működő vállalat a termelésének más régiókba történő telepítését fontolgatja – írja a Der Spiegel. Az elvándorlás éllovasai a cipőgyárak: az iparág egyik fellegvárának számító Kuangtung (Kanton) tartományból már több száz cég költözött át Indiába, Indonéziába, Kambodzsába vagy Bangladesbe.

A kínai folyamatokból egyébként az európai ipar is profitálhat. A PricewaterhouseCoopers tanulmánya szerint középtávon a környező országok mellett a kelet-európai termelési helyszínek jelentősége is nő majd a Kínából származó import drágulása miatt. VG

Mind több cég távozik a Középső Birodalomból, még olcsóbb telephelyeket keresve

Változó idők. Kína egyre inkább kezd kiesni az olcsó összeszerelő üzem szerepéből. A mind súlyosabb munkaerőhiány, a bérek rohamos emelkedése, a foglalkoztatási és környezetvédelmi előírások szigorodása, a nyersanyagok drágulása, illetve a jüan erősödése miatt egyre kevésbé éri meg a külföldi cégekenek termelésüket a Középső Birodalomba telepíteni. Az ország egyes részein már valóságos „kivándorlási hullám” alakult ki: a befektetők olcsóbb vietnami, indiai, bangladesi vagy kelet-európai helyszínekre helyezik át működésüket. A kínai vezetésnek ugyanakkor egyáltalán nincs ellenére a folyamat: Peking japán és dél-koreai mintára összeszerelő üzemből csúcstechnológiai központtá kívánja átalakítani a kínai gazdaságot.

Egyedül a Gyöngy-folyó Hongkong melletti deltavidékén kétmillió fősre tehető a munkaerőhiány, emiatt szabályos harc folyik az alkalmazottak megszerzéséért. Az iparosodott keleti és déli régiókban folyamatosan csökken a nyugati, szegényebb vidékekről érkező bevándorlók száma, mivel a gazdasági fellendülés azokat a területeket is elérte.

A munkaerőhiány miatti béremelkedés mellett az egyenlőtlenségek növekedése okozta társadalmi feszültségektől tartó kormányzat is igyekszik egyre jobb körülményeket kikényszeríteni a munkavállalók számára. Az év elején bevezetett új munkaügyi törvény megnehezíti a dolgozók elbocsátását, és magasabb végkielégítéseket ír elő, ez pedig tovább növeli a cégek költségeit. A „felülről” jövő bátorítás hatására pedig mind öntudatosabbá válnak a kínai munkavállalók is: egyre többen mernek tiltakozni olyan munkakörülmények miatt, amelyeket korábban csendben eltűrtek volna. Ráadásul tovább rontja a kínai export versenyképességét, hogy a külföldi befektetőknek eddig biztosított társaságiadó-kedvezményeket eltörlik, illetve bizonyos termékek kivitelét – például a cipőgyártáshoz szükséges feldolgozott bőrét – megadóztatják.

A változások eredményeként sok cég szedi a sátorfáját: az Amerikai Kereskedelmi Kamara felmérése szerint például Sanghajban minden ötödik működő vállalat a termelésének más régiókba történő telepítését fontolgatja – írja a Der Spiegel. Az elvándorlás éllovasai a cipőgyárak: az iparág egyik fellegvárának számító Kuangtung (Kanton) tartományból már több száz cég költözött át Indiába, Indonéziába, Kambodzsába vagy Bangladesbe.

A kínai folyamatokból egyébként az európai ipar is profitálhat. A PricewaterhouseCoopers tanulmánya szerint középtávon a környező országok mellett a kelet-európai termelési helyszínek jelentősége is nő majd a Kínából származó import drágulása miatt. VG

-->