Nyugdíjrendszer: merre tovább? Változtatni kell

Tény, a nyugdíjalap már tavaly is 483,7 milliárd forintnyi költségvetési támogatásra szorult. Ennek oka részben az, hogy a büdzsé fizeti ki a gyermektámogatási ellátásokban részesülők járadékát, ám igen jelentős összeget tett ki a magán-nyugdíjpénztári tagok utáni hozzájárulás is (lásd keretes írásunkat).

És ezzel máris a nyugdíjszisztéma körüli viták kellős közepén találjuk magunkat. Kérdés ugyanis, hogy a jövőben akarjuk és tudjuk-e erősíteni a második pillér – a magánnyugdíjpénztárak – szerepét. A pénztári tagok járulékának kompenzálása ugyanis már ma is egyszázaléknyi GDP-arányos deficitet okoz – mutatott rá lapunk kérdésére Holtzer Péter, a NYIKA elnöke.

Éppígy komoly dilemma, hogy az 1997-es reform által 2013-ra kijelölt módosítások valóra válnak-e. Egyebek között ténylegesen a bruttó keresetek átlagából számítjuk-e öt év múlva a nyugdíjakat. Ha igen, további kérdés, hogy az időskori járandóság hogyan adózna, ez utóbbiról ugyanis már nem szólnak a jogszabályok.

Ezek a bizonytalanságok még annak a felvázolását is megnehezítik, hogy a jelenlegi feltételek mellett miként alakul a magyar nyugdíjrendszer jövője – fogalmazott Holtzer Péter. A kerekasztal három-négy paradigma mentén vázolja fel az átalakítás lehetséges irányait, amelyekhez 2050-ig szóló hatásvizsgálatok is készülnek. Széles körű reform végigviteléhez tisztázni kell, hogy a rendszer biztosítási alapon működjön-e vagy sem, vagy hogy pontosan mit is várnak el tőle. Egyes paraméterek módosításával lehet időt nyerni, de az ezekről szóló vitákban a kerekasztal nem kíván részt venni.

Az utóbbi hetekben heves szócsatákat kavart az indexálás kérdése. Úgy tűnik azonban, hogy a kormány ragaszkodik a jelenlegi svájci indexáláshoz. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) előrejelzése szerint a jelenlegi számítási mód mellett 2012-re a nyugdíjak 4,6 százalékot veszítenek 2008-as értékükből a nettó bérekhez képest, árindexálás mellett azonban az eltérés mértéke már 9,2 százalék lenne. Korábban, 1992–1997 között a nyugdíjak a várható nettó nominális bérekhez igazodtak, és csak ezután lépett hatályba a felerészben az árakra, felerészben a nettó béremelkedésre épülő jelenlegi számítási módszer.

Európában amúgy igen népszerű az mértékét alapul vevő indexálás. Ausztria éppen két éve, 2006-ban állt át erre a korábbi, bérnövekedésre épülőről, Lengyelország pedig 2005-ben határozott így (lásd grafikánkat). A cseh nyugdíjasok járandóságát kétharmados súllyal a pénzromlás üteme alapján igazítják ki, a bérnövekedés súlya pedig csak 33 százalék. Ugyanez az arány a finneknél még alacsonyabb, 20 százalékos.

Magyarországon az újonnan megállapított öregségi nyugdíjak 1996-ban még a nettó átlagkereset 64 százalékát sem érték el, 2006-ra azonban ez az arány 80 százalék közelébe kúszott fel, sőt, a 13. havi nyugdíjak figyelembevételével a mutató már 86 százalék. Igaz ugyanakkor, hogy az év elején hatályba lépett jogszabály-módosítások hatására ebben az évben jó néhány százalékpontos csökkenéssel lehet számolni. Jóval alacsonyabb a folyósított nyugdíjak átlagos mértéke: a nettó átlagkeresetekhez képest 2003-ig az időskori járandóságok aránya 60 százalék körül alakult, tavaly pedig 70 százalék közelében járt. A 2007-es mutató a 13. havi nélkül is magasabb a korábbi évekénél, így ugyanis 64 százalék az arány – derül ki a Szociális és Munkaügyi Minisztérium adatsorából.

Ennek a tételnek korrekció címén az idén a 40 százalékát veszi figyelembe az EU, vagyis ez az összeg nem számít bele hazánk hiánymutatójába.

Tehát a megközelítőleg fél százalékának megfelelő deficit írható le az év végi hiányszámból, vagyis 3,5 százalékos mutatóval hazánk már akár ez évben is teljesítheti a maastrichti limitet.

Ennek a tételnek korrekció címén az idén a 40 százalékát veszi figyelembe az EU, vagyis ez az összeg nem számít bele hazánk hiánymutatójába.

Tehát a GDP megközelítőleg fél százalékának megfelelő deficit írható le az év végi hiányszámból, vagyis 3,5 százalékos mutatóval hazánk már akár ez évben is teljesítheti a maastrichti limitet. -->