Prága nagy sikere a gázegyezség

„Hamarabb kezdődött a soros cseh EU-elnökség, mint számítottuk” – jegyezte meg az orosz gázcsapelzárást követő második napon Mirek Topolánek cseh miniszterelnök. E sorok írója több más brüsszeli kollégával együtt a cseh kormány vendégeként Prágában követhette figyelemmel az ügy szinte óránkénti változásait. Jól látható volt, hogy a kabinet egymással párhuzamosan több, gondosan rögzített elvet követve igyekezett úrrá lenni a helyzeten.

Az idő kétszeresen is a cseh elnökség ellen dolgozott. Sietnie kellett, mert több országban is felmerült az energiaellátás összeomlásának veszélye, de azért is, hogy ő oldhassa meg a válságot, és ne szálljanak be „önként kínálkozók”. A végső határidőt e tekintetben Vlagyimir Putyin orosz elnök e héten esedékes berlini útja jelentette. De számítani lehetett Nicolas Sarkozy francia elnök jelentkezésére is; őt a cseh vezetés elsőre ügyesen semlegesítette azzal, hogy ráhagyta a gázai válság menedzselését. Az már csak ráadás volt, hogy hazai hátvédharcot is kellett folytatni: Václav Klaus elnök még szerdán is arról beszélt, hogy mindez csak egy kétoldalú, „kereskedelmi természetű” vita, amelyet nem szabad politizálni, még kevésbé EU-üggyé tenni.

Topolánek és csapata mindezek fényében keresett fogáspontot. Mindenekelőtt szétválasztották az orosz–ukrán gázvita és az európai gázellátás kérdését. Az előbbit ők is „kétoldalú kereskedelmi ügynek” minősítették, cserébe kiemelt jelentőségű EU-kérdésnek állították be az európai ellátás helyreállítását. Aztán pedig ráálltak a „megfigyelőkérdésre”.

Mivel mindehhez önmagában a cseh miniszterelnök sejthetően kevés lett volna, bevonták tehát az Európai Bizottságot és a tagországokat is. Az előbbi szerdán testületileg kiállt az elnökség mellett, José Manuel Barroso pedig Topolánekkel egyeztetve maga is telefonbeszélgetést folytatott az orosz és ukrán vezetőkkel. Prága szerencséjére éppen a válság második napjára korábban összehívták az EU-külügyminiszterek informális ülését, amelyen a huszonhetek közös nyilatkozatban minősítették „uniós ügynek” a gázellátás kimaradását. Topolánek immár megerősített EU-mandátummal tárgyalhatott tovább Kijevvel és Moszkvával.

A kezdeti orosz–ukrán vita kizárólagosan uniós ellátást szavatoló megfigyelőkérdéssé fordult át. Szerdán az Európai Bizottság és a soros elnökség közös nyilatkozatában még a gázellátás mielőbbi felújításán volt a hangsúly. Ezzel egy időben Barroso és Topolánek már elvi egyetértést csikart ki Moszkvától és Kijevtől, hogy telepítsenek EU-megfigyelőket. A következő két nap kizárólag arról szólt, hogy kikből álljon ez a csoport – lehessenek-e benne oroszok is –, és milyen területeket fedjen le működésük (terjedjen-e ki Oroszországra is, Ukrajnában érintsen-e föld alatti tározókat is stb.).

Csütörtökön még csak „két helyszínes” volt a játszma: a cseh vezetés Prágából konzultált ismét az orosz és ukrán vezetőkkel, míg Andris Piebalgs energiaügyi biztos és a cseh ipari miniszter Brüsszelben a Gazprom és a Naftogaz elnökei felé tartotta a frontot. Az ukránok ekkor még elutasították az aláírást.

Pénteken tarkább lett a kép: Brüsszelben cseh elnökséggel összeült az EU-s gázkoordinációs csoport, Berlinben a leendő megfigyelők a technikai részletekről tárgyaltak, Topolánek pedig Kijevben, Moszkvában, majd ismét Kijevben igyekezett megfigyelőügyben aláírásra bírni a feleket. Ez utóbbi járt sikerrel vasárnap hajnalra.

Sokan gyanítják: a színfalak mögött Németország komoly nyomást gyakorolt Moszkvára és Kijevre. Merkel német kancellár állítólagos személyes fellépését is sokan emlegetik. Ha így volt is, Berlin kellően tapintatos maradt, hogy a nyilvános szerepet – és vele az első elnökségi sikert – meghagyja a cseheknek.