A gazdasági válság október óta újabb mélypontot ért el márciusban: a régióban több országban is az államcsőd réme sejlett fel az egekbe szökő állampapírhozamok mögött, a bankrészvények történelmi mélypontokon jártak több devizával együtt. A magyar államcsőd kockázata hatszázalékos értékével történelmi magasságba szökött, és a forint is a világ egyik legrosszabb devizája volt az elmúlt három hónapban – írja a Világgazdaságban Barcza György, a K&H Bank vezető közgazdásza.
A piac ismét idejekorán jelezte, hogy valami nincs rendben a gazdasági folyamatok körül. A hosszú lejáratú határidős forinthozamoknak az euróhoz viszonyított különbsége már december eleje óta szélesedett. Röviden szólva: a piac értékítélete szerint az elmúlt hónapokban gyors ütemben távolodtunk az eurótól, és a következő évtizedben nem is vezethetjük azt be. Ez egyben azt is mutatja, hogy a hazai válságkezelésben lehettek hiányosságok.
Utólag már jól látszik, hogy a legfőbb tennivaló a költségvetés területén lett volna, már a korábbi hónapokban is, de a kormánynak sikerült ismét jól menedzselnie a várakozásokat, és a szükséges kiigazítás mértéke csak ez év tavaszára vált nyilvánvalóvá. A Nemzetközi Valutaalapnak (IMF) benyújtott makrogazdasági program magas inflációval és enyhe recesszióval számolt, ez nyilvánvalóan segítette, hogy a bérektől és a fogyasztástól függő adóknál ne kelljen jelentős viszszaeséssel számolni. Ez utóbbi ugyanis jelentős kiadáscsökkentést indokolt volna már tavaly ősszel, ami szükségessé tett volna egy szociális megszorítást is.
Az első paraméterek még egy óvatos adócsökkentést is megengedtek, és az októberi makrogazdasági pálya a jegybanknak sem szúrt szemet. Novemberben aztán már tarthatatlanná vált a túlzottan optimista forgatókönyv, és a jegybank alacsonyabb inflációt prognosztizált.
