Róna Péter: Nem serkentette a növekedést a Bokros-csomag

De azt nem lehet mondani, hogy a csomag a gazdaságot a tartós növekedés pályájára állította volna. A csomag bevezetését követő fellendülés ugyanis egyetlen átmeneti hatású tényezőre, a forint leértékelésére épült – írja a Népszavában Róna Péter közgazdász. Amikor annak hatása kimerült, maradt az abból fakadó infláció, amit aztán a Nemzeti Bank félrekezelt. És maradt az alulfoglalkoztatottság, a társadalmi megosztottság. A megszorítások segítségével felszabadított források nem növelték a nemzetgazdaság versenyképességét.

Az ezredfordulóra a hatékonyság növekedése lelassult, és helyébe nem lépett semmi. Az Orbán, majd a Medgyessy kormány egyensúlyromboló intézkedései nem okozták, hanem követték a növekedés lassulását, mégpedig abban a téves reményben, hogy ezek az intézkedések a kereslet pezsdítésével visszahozzák növekedés dinamikáját. Történelmi tény, hogy az elmúlt harminc évben a vészes egyensúlyhiány hazánkban nem okozta, hanem követte a gazdaság kifulladását.

Róna szerint most a legnagyobb gond a nemzeti bank beszorult monetáris politikája. Mindaddig, amíg a magyar gazdaság hét-nyolc százalékkal magasabb reálkamatot kénytelen kitermelni, mint versenytársai ahhoz, hogy hitelhez jusson, behozhatatlan versenyhátrányra van kárhoztatva, amit a járulékok csökkentése nem képes kompenzálni. A gazdaság nem jut hitelhez, mert a bankok joggal tartanak attól, hogy a romló gazdasági környezetben az adósok nem tudják kitermelni a magas reálkamatot. A devizahitel állomány viszont megakadályozza a kamatok csökkentését, hiszen csak a magas forint kamat támasztja alá a forint árfolyamát. Mindennek előfeltétele tehát a devizahitelek forinthitelekre váltása.

Az utóbbi hetek eseményei valószínűleg meggyőzték a magyar társadalmat a megszorítások szükségességéről, de hiba lenne azt gondolni, hogy annak igazságosságáról is hasonlóképpen vélekedik az ország többsége. A lehetséges tüntetéseket és tiltakozásokat a megszorítások ellen persze lehet úgy is felfogni, mint a politikai megosztottság, a széthúzás, vagy éppenséggel az ellenzék rosszindulatának ismételt bizonyítékát, de úgy is, mint a társadalom megsértett igazságérzetének kifejezését. A társadalom ugyanis jogosan megköveteli nem csak azt, hogy a csomag mindenkinek fájjon, hanem azt is, hogy az lehetőleg mindenkinek egyformán fájjon, de még azt is, hogy a fájdalmak utáni gyümölcsből mindenki egyaránt részesüljön.