Merre forduljon az unió?

Ha lesz egyszer budapesti stratégia az Európai Unióban, akkor arra kell vigyázni a megalkotásakor, hogy ne akarjunk egyszerre túl sokat markolni – ajánlja a 2011-es magyar EU-elnökséget előkészítők figyelmébe Indhira Santos, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet szakértője. Santos a GKI Gazdaságkutató Zrt. által szervezett tegnapi budapesti konferencia szünetében nyilatkozott lapunknak. Szerinte három fő területre kellene összpontosítani a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás előmozdítását uniós szinten összefogó lisszaboni stratégia hamarosan esedékessé váló megújítása során. Ez pedig a kutatás-fejlesztés, a foglalkoztatás és a klímavédelem. „Közös agrárpolitika helyett inkább közös kutatási politikára lenne szüksége az uniónak” – véli Santos.

Az unió 2000-ben indította útjára a lisszaboni stratégiát, amely eredetileg azt tűzte célul, hogy 2010-re az EU legyen a világ legdinamikusabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdasága. A tegnapi konferencia szinte minden felszólalója egyetértett azonban azzal, hogy ez elhibázott kezdeményezés volt. Az unió túlságosan nagy célt tűzött maga elé ezzel, sokkal okosabb lenne, ha csupán néhány területre koncentrálna – közölte Santos. A stratégia anélkül fogalmazott meg ambiciózus célokat, hogy megfelelő eszközöket rendelt volna az elérésükhöz – tette hozzá Vértes András, a szervező GKI elnöke.

A végrehajtás is gyenge volt: nagyon kevés pénzt különítettek el rá a közös költségvetésben, s nem tették a stratégiát a nyilvánosság számára könnyen „fogyaszthatóvá” (nem állítottak fel például a Világgazdasági Fórum évenként publikált versenyképességi ranglistájához hasonló listát), nem ellenőrizték a kormányok tevékenységét a stratégia megvalósítását illetően. Így csekély is lett a stratégia uniós szintű hozzáadott értéke: nem született európai szintű k+f politika, és az európai egyetemek nem léptek előre a világranglistákon.

A 2000-es portugál elnökség alatt elfogadott lisszaboni stratégia megújítása a korábbi elképzelések szerint éppen a 2011-es magyar EU-elnökség alatt lett volna esedékes. Ezért felmerült, hogy az utódot esetleg budapesti stratégiának lehetne nevezni. Ennek esélye azonban a közelmúltban sokat csökkent (VG, május 20., 5. oldal). A tagállamok ugyanis a márciusi állam- és kormányfői EU-csúcson arra kérték az Európai Bizottságot, hogy még az idén terjessze elő első javaslatát a stratégia megújítására. A bizottság pedig azt szeretné, ha 2010 márciusában, a spanyol elnökség idején meg is születne a megállapodás erről, a magyar elnökség idején pedig már az új stratégia gyakorlati megvalósítása indulna el.

Ellenérzéseit fogalmazta meg azonban a tegnapi konferencián ezzel a menetrenddel kapcsolatban Iván Gábor, a Külügyminisztérium szakállamtitkára. Szerinte alapvető, hogy az új stratégia megalkotása során meghallgassák és beépítsék a szociális partnerek és a tagállamok véleményét is. Ehhez pedig túl rövidnek tűnik a 2009 vége és 2010 márciusa közötti periódus. „Az időzítés túlságosan ambiciózus, meg kellene várni, mi lesz a válság kimenetele, nehogy úgy járjunk, hogy kialakítunk egy új stratégiát, amelyet aztán már egy év múlva meghalad az élet” – közölte Iván Gábor.

Más oldalról fogalmazott meg kritikát Iain Begg, a London School of Economics professzora. Szerinte a jelenlegi válság nyilvánvalóvá tette az EU és a lisszaboni stratégia korlátait. A közös költségvetésről kiderült, hogy teljesen irreleváns, a felülvizsgálatáról szóló vita mégis partvonalra került, sőt megállt. Gyenge az intézményi alap, a valódi hatalom továbbra is a nemzetállamoknál van, az Európai Bizottságról pedig kiderült, hogy képtelen a vezetésre, ehelyett céltalan és értelmetlen állami támogatási vitákra koncentrál.

Elemzők szerint az egyik legnagyobb vitatéma a stratégia megújítása során az lesz, hogy adjon-e az EU több pénzt a gazdasági növekedés gyorsítására és a foglalkoztatási helyzet javítására. Ha igen, akkor ezt vélhetően vagy a közös agrárpolitikától, vagy az elmaradott régiók felzárkóztatását szolgáló kohéziós politikától kell elvenni. Magyarország utóbbi kettőnek nagy haszonélvezője, így egy ilyen változtatásnak vélhetően vesztese lenne. A konferencián Iván Gábor úgy fogalmazott, hogy hazánk nem tartaná helyesnek, ha az uniós költségvetés támogatásait olyan területekre csoportosítanák át, ahol nincs is közös uniós szakpolitika. VG

Szerinte a lisszaboni stratégia egyik legnagyobb hibája az volt, hogy nem határozott meg célokat a közszféra teljesítményének, hatékonyságának javítására.

Szerinte a lisszaboni stratégia egyik legnagyobb hibája az volt, hogy nem határozott meg célokat a közszféra teljesítményének, hatékonyságának javítására.-->