Pénz kérdése a klímavédelem

Bár a nyilatkozatok szintjén gyakorlatilag mindenki kiáll az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett, a hogyan, a hol és főként a miből kérdései kétségessé teszik a konkrét eredményeket. Ez vált világossá azon a két fontos nemzetközi klímavédelmi konferencián, amelyet az utóbbi napokban rendeztek Koppenhágában, illetve Párizsban.

A dán fővárosban mintegy félezer olajipari, erőművi és más iparvállalat vezetői tanácskoztak vasárnaptól tegnapig az üzleti szféra részvételéről a klímavédelmi erőfeszítésekben. Az emissziókereskedelmi rendszerektől a megújuló energiaforrások kiaknázásához nyújtandó szubvenciókig számos megoldás szóba került, és általános volt az a nézet, amely szerint jelentős közpénzekre lesz szükségük a cégeknek az előírt fejlesztések végrehajtásához. Ahogy Tony Hayward, a BP vezérigazgatója fogalmazott: át kell hidalni a ma használt energia és az alternatív források közötti árkülönbséget. (A klímavédelem anyagi korlátait illusztrálta egyebek mellett a Royal Dutch Shell márciusi bejelentése is, amely szerint visszafogják a fosszilis energiahordozókkal szemben versenyképtelen nap- és szélerőművi beruházásokat.)

A vállalatvezetők az anyagi támogatáson túl világos hosszú távú szabályozást is sürgetnek a politikától annak érdekében, hogy tervezni tudják emissziócsökkentési beruházásaikat. Giovanni Bisignani, a légitársaságokat tömörítő IATA vezetője szerint az is kulcsfontosságú, hogy globális megállapodás szülessen, tehát egyes térségekben működő cégek ne kerüljenek hátrányba másokkal szemben.

Eközben a világ szén-dioxid-kibocsátásának 80 százalékáért felelős másfél tucat fejlett és feltörekvő ország képviselői Párizsban igyekeztek közelebb jutni a megegyezéshez a kiotói klímavédelmi rendszer utódjáról. Újdonságot jelentett az a német–francia kezdeményezés, amelynek értelmében a fejlett országok rugalmasan ütemezett, 25–40 százalékos emissziócsökkentést vállalhatnának 2012–2020 között. Ugyanakkor Sztavrosz Dimasz, az EU környezetvédelmi biztosa szerint nyilvánvaló, hogy jelentős pénzügyi támogatás nélkül a fejlődő országok támogatják az év végén a koppenhágai ENSZ-konferencián meghozandó klímavédelmi döntéseket.

Európai szakértők 175 milliárd euróra teszik azt a nettó öszszeget, amelyből a légkör felmelegedése szempontjából kritikusnak tekintett 2020-as időpontig megvalósulhatnának a szükséges emissziócsökkentő beruházások. Ennek nagyjából a felét a fejlődő világban kellene elkölteni. Az óriási összegnek az üzleti, illetve az állami szféra közötti megosztása azonban ugyanúgy vitatott, mint az, hogy a zöldprojektek közül mennyit exportálhassanak a fejlett államok vállalatai. Az EU nemrég elfogadott és az Egyesült Államok most alakuló klímavédelmi programja szerint az emissziókereskedelmi rendszerben részt vevő cégek 75, illetve akár 100 százalékban is külföldön megvalósuló projektekkel „tudhatnák le” emissziócsökkentési kötelezettségeiket. Ez a megoldás költséghatékonynak tűnhet, ám környezetvédők szerint elfogadhatatlan, hogy odahaza alig tennének valamit a kibocsátás csökkentéséért az iparvállalatok. Kirsty Clough, a Természetvédelmi Világalap (WWF) brit szakértője úgy véli: a bel- és külföldi erőfeszítések nem pótolják, csak kiegészítik egymást.

- július 8–10.: a legnagyobb szennyező országok vezetői a G8-csúcs keretében az emissziócsökkentésről is egyeztetnek

- december 6–18.: az ENSZ koppenhágai klímavédelmi világkonferenciáján meg kell állapodni a 2012 utáni időszakra vonatkozó rendszerről

- július 8–10.: a legnagyobb szennyező országok vezetői a G8-csúcs keretében az emissziócsökkentésről is egyeztetnek

- december 6–18.: az ENSZ koppenhágai klímavédelmi világkonferenciáján meg kell állapodni a 2012 utáni időszakra vonatkozó rendszerről Csak PR-akció a „zöldülés”? Az olajcégek sokat beszélnek a megújuló energetikai beruházásokról, de továbbra is a hagyományos projektekbe nyomják a pénzüket – összegezte a helyzetet Adam Werbach, a Saatchi & Saatchi reklám- és marketing-tanácsadó cég vezérigazgatója.

Megfogalmazása szerint az utóbbi évtizedben jelentősen felfutott a PR-tevékenység: a kilencvenes években még azt mondták a vállalatvezetők, amit gondoltak, mostanában viszont a közvéleményre való tekintettel igyekeznek környezetbarátnak látszani.-->