Félnek az orosz gáztól
Az újraéledő orosz–ukrán gázvita ellenére is akadozik a Balti-tenger alatti alternatív gázvezeték engedélyezése. Az Európai Bizottság tegnap közvetítő küldöttséget menesztett Kijevbe és Moszkvába, hogy egy időre ismét elhárítsa az akadályokat a szállítások útjából, a tranzitországok kiiktatásáért azonban gyakorlatilag semmit sem tesz. Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök a héten Finnországban igyekezett előmozdítani az unió területének közvetlen elérésére alkalmas Északi Áramlat megépítésének ügyét, ám ebben hátráltatják a tervekhez fűződő geopolitikai törekvések.
Ezek mögött elemzők szerint az áll, hogy ha az orosz földgáz különféle tranzitfelárak és akadályok nélkül juthatna el az ipari Európa szívének tekintett Németországba, akkor létrejöhetne – „energiáért technológiát” alapon – egy rövidre zárt kereskedelmi viszonyrendszer. Ez nagyot lendíthetne az orosz ipari-műszaki bázison, ami pedig az Oroszország elszigetelésén fáradozó transzatlanti stratégák szempontjából egy elkerülendő variáns.
Miként az is, hogy ki lehessen iktatni Ukrajnának az energiatranzitban elfoglalt kulcsszerepét. Ha ugyanis a gáz közvetlenül eljut a jól fizető nyugati ipari központokba, attól kezdve Moszkva tetszése szerint feltételeket diktálhat Kijevnek az energiaeladásokban.
Putyin Helsinkiben ismét figyelmeztette Európát: leállítják a szállításokat, ha Ukrajna nem fizet a gázért. A nyilatkozatot kommentátorok sora értékelte úgy, hogy Moszkva az ügyet az Északi Áramlat engedélyezésének a meggyorsítására szeretné felhasználni. A csővezeték lefektetésében érintett államok azonban nem hagyják magukat sürgetni.
A nyomvonal kijelölésekor figyelembe kellett venni, hogy a Balti-tenger területe fel van szabdalva a part menti államok gazdasági övezetei szerint. Mivel az ehhez szükséges 370 kilométeres (200 tengeri mérföldes) sáv egyik ország számára sem áll rendelkezésre, ezért egyezményes középvonalak mentén osztották fel a vízfelületet és az alatta lévő tengerfeneket. Az egyezkedés során Moszkva nyilván nem számíthatott különös jóindulatra a három balti állam és Lengyelország részéről, ezért a válaszvonalak Finnország és Svédország felőli oldalán szeretné lefektetni a csővezetékeket. Egy dán fennhatóság alatt lévő sziget érintése miatt Koppenhága jóváhagyását is kérni kell.
Putyin a Helsinkiben folytatott megbeszélésein sürgette a finn kormányt, hogy mielőbb adja ki az engedélyt, Matti Vanhanen miniszterelnök azonban közölte, hogy erre legkorábban szeptemberben vagy októberben lehet számítani. Svédország esetében még bizonytalanabb a dolog, mert ott a szokásos környezetvédelmi aggályokon kívül katonai-biztonsági megfontolásokat is hangoztatnak, arra utalva, hogy Moszkva a balti-tengeri flottájára szeretné bízni a vezetékek folyamatos ellenőrzését, s ez a katonai jelenlét kiterjesztését jelentené.
A környezetvédelmi aggályok eloszlatására a vezetékben erősen érdekelt oroszok, németek és hollandok óriási pénzeket áldoznak, s a Balti-tenger térségében tevékenykedő legjobb kutatóintézeteket kérték fel a vizsgálatokra. A terv ellen olyan érvek is vannak, hogy elsüllyedt hajóroncsok és hadianyag-maradványok megbolygatásával veszélyes anyagok szabadulhatnak fel. VG
