Már az egyetemisták is nyakig ülnek az adósságban
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságRohamosan nő a diákok eladósodása az Egyesült Államokban. A Reuters által idézett tanulmány szerint a diploma átvételekor az átlagos végzős egyetemista 31 ezer dollárral tartozik, ami 73 százalékkal magasabb összeg, mint 2003-ban . A hitelkártyája átlagosan 4 100 dollár tartozást mutat, de vannak olyan diákok is, akiknek öt hitelkártyájuk van – „természetesen” mindegyik mínuszban.
Az okok összetettek. Egyrészt rendkívül gyorsan emelkednek a tandíjak. A Pennsylvania Egyetemen például az éves tandíj, kollégiumi díj és a tanszerek ára az 1990-es 17 044 dollárral szemben (és a 2000-ben mért 31 592 dollárhoz képest) elérte a 37 960 dollárt.
Az eladósodáshoz a válság is hozzájárul. A diákok zöme az USA-ban is dolgozik, de a krízis idején egyre nehezebben találnak maguknak munkát – és ami munka akad, az is egyre rosszabbul fizet. Nem csoda tehát, hogy a 2004-es 24 százalékról 2008-ra 30 százalékra emelkedett a tandíját hitelkártyája kölcsönéből kiegyenlítő diákok aránya.
Sokan a bankok, a hitelkártya-cégek és az egyéb pénzügyi szolgáltatók rendkívül agresszív marketingmódszereit is hibáztatják. A New York-i Egyetem és a Kaliforniai Egyetem például kénytelen volt megtiltani a pénzügyi cégeknek, hogy a kollégiumokban és az egyetemi könyvesboltokban próbáljanak maguknak új ügyfeleket szerezni.
A nagy bankokat ez persze nem riasztja el. A JP Morgan Chase vagy a Capital One például arról számolt be, hogy ők leginkább a Facebook és a Twitter közösségi portálokon keresztül hálózzák be a diákokat.
Barack Obama elnök májusban írta alá a hitelkártya-felelősségi törvényt, amelynek révén a jogalkotók igyekeznek megakadályozni az egyetemisták mértéktelen eladósodását. A törvény véget vet annak a gyakorlatnak, hogy a diákok bármiféle rendszeres jövedelem és kezes nélkül juthassanak hitelkártyához. Egyúttal azt is megtiltja, hogy a pénzügyi szolgáltatók különféle szóróajándékokkal (pólókkal vagy elektronikus kütyükkel) próbálják magukhoz édesgetni az egyetemistákat.
A bankoknak azonban ilyen körülmények között is busásan megtérülő befektetés lehet a diákok behálózása. Minden kutatás azt mutatja, hogy a fiatal korban kialakult márkakötődés a legerősebb, amely sokakat egész életükön végigkísér. Ha tehát rövid távon nem is lehet nagy hasznot „kaszálni” egy-egy egyetemista számlájával, később, jól kereső felnőttként már bőven kárpótolhatja ezért a bankot.
Christine Lindstrom, a US Public Interest Research Group kutatóintézet igazgatója szerint a fiataloknak az emelkedő tandíjak miatt egyre inkább célszerű lenne több egyetemre is beadniuk jelentkezésüket és összehasonlítani az egyes tanintézmények ajánlatát – méghozzá nem csupán a tanterv szakmai tartalma alapján, hanem abból a szempontból is, hogy mennyibe kerül ott tanulni.
Ez azonban sokak szerint már nem elég. Egyre többen követelik, hogy a következő gazdaságélénkítési intézkedések egyike a diákok tehermentesítése legyen.
