Fojtogató államadósság
Ám a szóban forgó uniós országok eladósodottsági mutatói még így is lényegesen kedvezőbbek a magyar számoknál. A GDP százalékában mérve hazánkban a legnagyobb az államadósság-állomány, és messze nekünk kell a bruttó hazai össztermék legnagyobb hányadát évente kamatfizetésre és törlesztésre fordítani. Ez részben a magas állományból fakad, részben pedig abból, hogy az adósságot hazánk drágán kénytelen finanszírozni.
Ausztriában a Wifo gazdaságkutató intézet volt vezetője, Helmut Kramer múlt héten megjelent tanulmánya váltott ki nagy sajtóvisszhangot, amelyben az ország államadósságának robbanásszerű növekedését jósolta 2013-ig. Kramer szerint ellen-
intézkedések nélkül 2013-ra a 2008 végén 161 milliárd eurós adósságállomány 250 milliárdra növekedhet, miközben a jelenlegi hétmilliárd euró helyett tízmilliárdot kell majd éves kamattörlesztésre fordítani.
A Fitch hitelminősítő szintén néhány napja tette közzé azt az előrejelzését, amelyben a kelet-közép-európai uniós tagországok államadósságainak megugrását vizionálják. Lengyelország kapcsán több forrás is azt valószínűsíti, hogy a 2008 végi 47,1 százalékról a GDP 55 százaléka közelébe fog emelkedni az adósságállomány a válság következtében megcsappanó adóbevételek miatt, jóllehet az egész EU-ban ez volt az egyetlen tagállam, amelynek gazdasága növekedni volt képes 2009-ben.
A válságban átmeneti szakértői kormánnyal lavírozó Csehország törvényhozása ugyanakkor éppen pénteken fogadta el azt a módosított költségvetést, amely a 2010-es deficit vészes megugrását hivatott megakadályozni (VG, szeptember 28., 4. o.). Prága helyzete azonban a megszorítási kényszer mellett is meglehetősen stabilnak mondható, hiszen az euróövezeti tag Szlovákiával egyetemben továbbra is A hitelminősítői besorolású a Standard & Poor’snál. A hazánkhoz hasonlóan szintén a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segítségét igénybe vevő Románia a vártnál súlyosabb recesszió miatt 7,3 százalékosra volt kénytelen módosítani 2009-es GDP-arányos deficitcélját. Az IMF készenléti hitele ellenére Bukarest és Budapest pozíciója között lényeges eltérést jelent, hogy a román államadósság-állomány alig haladta meg a GDP 20 százalékát 2008 végén.
Hazánk számára csupán az jelenthet csekélyke vigaszt, hogy a jelenleg negatív térségi rekordnak számító 4 százalék feletti GDP-arányos éves kamatfizetéi és törlesztési hányad 1999 előtt még 7,3 százalékot tett ki. Az 1999–2002-es időszakban csökkent a ma is jellemző 4 százalék körüli szintre.
Az évtized első éveiben tapasztalt gyors konszolidáció az államháztartási hiány leszorításával, valamint a gyors növekedésre építve vált lehetővé, de a nemzetközi pénzpiacokon korábban még rendelkezésre álló olcsó források is katalizálták a folyamatot. Ezek a tényezők azonban gyorsan szétfoszlottak a 2002-ben hatalomra került szocialista kabinet jóléti rendszerváltása, illetve Magyarország versenyképességének az utóbbi években tapasztalható romlása következtében. A várakozások szerint az idén 80 százalék közelébe emelkedhet, majd 2010-ben ott stagnálhat a magyar államadósság, a 2008 végi 72,5 százalék után. A többi vizsgált ország közül várhatóan egyedül a vészharangot kongató Ausztriában emelkedik 70 százalék körüli szintre az adósságállomány 2009 végéig. (A többi régiós EU-tagállamban 60 százalék alatti szintet mérnek.)
A magyar állampapírok hozamai jövőre valamivel az idei alatt alakulhatnak, így van rá esély, hogy mérséklődhet a 2008-ra jellemző, kiugrónak számító, 4,2 százalékos GDP-arányos kamatteher. BD–JK
