A sok hasonlóság ellenére a magyar és a görög válság lényegi elemekben különbözik egymástól. A legfontosabb eltérés a probléma nagysága. Igaz, nálunk volt szükség az uniós országok közül elsőként nemzetközi mentőövre, amikor 2008 őszén elapadtak a pénzpiacok, de abban sokkal nagyobb szerepe lehetett a pániknak, amely a befektetők körében eluralkodott. A görög adósságállomány már akkor is lényegesen nagyobb volt, abszolút értékben és GDP-arányosan is, mint a magyar, amely csak az IMF– EU–Világbank készenléti hitelének a felvételét követően emelkedett a 80 százalék közelébe.
A görög válság kibontakozásának a fokozatosságában az ország euróövezeti tagsága is szerepet játszhatott. A közös valutát mindaddig olyan komoly stabilizáló eszköznek tartották, amely a mögötte álló erős intézményrendszer segítségével képes garantálni, hogy az adott gazdaság ne kerüljön bajba. Csakhogy az egyre nagyobb államháztartási hiányokról és a fokozódó finanszírozási nehézségekről szóló híreket követően ez a hit is olvadni kezdett, egy ponton pedig már egyenesen hátránynak tűnt az eurózóna-tagság. Míg ugyanis a magyar gazdaság képes volt a forintárfolyamon keresztül a gyors nominális alkalmazkodásra, Görögországban – a letteknél történthez hasonló – kemény bércsökkentésre lenne szükség, ezt a balkáni ország lakossága igen nehezen viseli. Már az erről szóló hírek hatására erőteljes utcai megmozdulások és sztrájkok alakultak ki.
Amikor pedig már a szakértők többsége úgy vélte, hogy jobbat tenne a görög gazdaságnak, ha kilépve az euróövezetből, visszahoznák a drachmát, maga az eurózóna is meginogni látszott. Ekkor már a forintot sem gyengítették, hanem éppen a dollárral párhuzamosan erősítették a görög fejlemények, ezt az év eleji kamatdöntésekkor például a Magyar Nemzeti Bank is nyugtázta.
A fentiek alapján sok szakértő a görög válságot már nem is az első hullámos pénzügyi, hanem adósságválságnak tartja, hiszen az ottani kormány a nyugati gazdaságokhoz hasonlóan fiskális élénkítéssel reagált a külső sokkra, így ugrott meg az adósságállománya. Az éveken keresztül tapasztalt gyenge költségvetési szigor azonban hasonló volt ahhoz, mint ami a magyar gazdaságot jellemezte, de nálunk 2006–07-től fordulat állt be, és megindult a hiány erőteljes mérséklése. Emellett a felzárkózó országokra jellemző magas béremelkedési ütemben is hasonlít a két gazdaság. Nálunk egy évtized alatt megduplázódott a bérköltség, de a görögöknél is bő 60 százalékkal növekedett. Itt azonban szintén inkább előny részünkről a saját valuta, amelyen keresztül be is következett tavaly tavasszal a korrekció.
Egyébként pedig vannak fontos hasonlóságok. A déli állam fejenkénti GDP-ben kifejezve fejlettebbnek számít nálunk, ugyanakkor még mindig jogosult az EU strukturális alapjából a felzárkózást segítő pénzekre. Utóbbiak felhasználását azonban – akárcsak nálunk – ott is sok bírálat érte. A növekedésre gyakorolt hatásuk nem elégített ki minden igényt, a görög felzárkózás nagyon lassú volt az euróbevezetést követő boom lecsengésével. Magyarországon hasonló volt a helyzet az uniós belépést követően. Az akkori élénk növekedés később annyira lelassult, hogy a felzárkózásunk meg is állt.
A fenti gondokra most, úgy tűnik, a görögök is hasonló választ adnak, mint korábban mi. Elkerülhetetlennek látszik a kiadáslefaragás mellett az adók megemelése, ez a potenciális bővülés további lassulásának a veszélyét hordozza. Ugyanakkor hosszabb távon növekedésösztönző lépések várhatók, mivel csak így válhat kezelhetővé az óriási adósságállomány. Ebből a szempontból a mi terhünk kisebb, hiszen a görög állam bevételeinek 20 százalékát emészti fel már most is a kamatfizetés, így jóval szűkebb a mozgástere.
Az elhúzódó válságkezelés következtében a magyar bővülés is késleltetve indul be Európához képest, de még jobban elhúzódhat Görögországban. Egy euróövezeti tagnál pedig még kínosabb, ha nincs szinkronban a térséggel, esetleg úgy szembesül hamarosan kamatemeléssel, hogy a gazdasága még igényelné a lazább monetáris politikát. Egyelőre azonban a rövid távú finanszírozás megoldása van napirenden, akárcsak a válság kirobbanásakor nálunk is. Az elsődleges cél most a befektetői bizalom visszanyerése, hosszabb távú stratégiai kérdések csak ezt követően merülhetnek fel.
Most már Portugáliáért is aggódnak
Dominóhatás. Új csúcsra, 232,1-ről 261 bázispontra emelkedett tegnap a portugál hitelbiztosítások díja, a tízéves államkötvények hozama pedig 4,77 százalékra, s ez már 1,7 százalékponttal haladja meg a német értéket. Mindez azt jelzi, hogy egyre több befektető tart a görög válság továbbterjedésétől. A piacok idegességét részben az IMF szerdán közzétett világgazdasági prognózisa magyarázza: ebben az euróövezet egészénél sokkal nagyobb mértékben rontották a szakértők Portugália gazdasági kilátásait. Az idei évre mindössze 0,3 százalékos GDP-növekedést jósolnak, és úgy vélik, hogy az államháztartás hiányát nem sikerül a 8,7 százaléka alá csökkenteni. Ez azt jelenti, hogy a valutaalap szerint máris kudarcra van ítélve José Socrates miniszterelnök nemrég bejelentett konvergenciaprogramja.Az Eurointelligence nevű kutatóintézet mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a görög pénzügyi válság lassanként Portugáliára is átterjed. Mások kevésbé borúlátóak: a portugál üzleti lapok sorra idézik azokat a szakértőket (közöttük a Commerzbank elemzőit), akik szerint a dominóhatásról szóló véleményeknek semmilyen alapjuk nincs. Ugyanakkor az Eurostat tegnap közzétett adataiból kiderül, hogy Lisszabon tavaly mind a GDP-arányos deficitet (9,4 százalék), mind az államadósságot (76,8 százalék) tekintve az euróövezet „élmezőnyébe” tartozik. VG
Az Eurointelligence nevű kutatóintézet mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a görög pénzügyi válság lassanként Portugáliára is átterjed. Mások kevésbé borúlátóak: a portugál üzleti lapok sorra idézik azokat a szakértőket (közöttük a Commerzbank elemzőit), akik szerint a dominóhatásról szóló véleményeknek semmilyen alapjuk nincs. Ugyanakkor az Eurostat tegnap közzétett adataiból kiderül, hogy Lisszabon tavaly mind a GDP-arányos deficitet (9,4 százalék), mind az államadósságot (76,8 százalék) tekintve az euróövezet „élmezőnyébe” tartozik. VG
Hasonlóságok és különbségek A főbb makroadatok és államháztartási folyamatok -->
