Az exportárak dinamikája viszont éppen fordítva változott: míg 2009-ben, a nagy forintgyengüléskor 7,4 százalékos volt, az előző évben 1,9 százalékosra mérséklődött a drágulás. Eközben a forint az euróhoz képest alig, 1,6 százalékkal értékelődött le az esztendő során, bár nyár körül még érezhetően gyengébb volt, mint decemberre. A külkereskedelmünkben kisebb súlyt képviselő amerikai dollár viszont bőven tíz százalék feletti erősödést is mutatott néhány hónapon keresztül, ez elsősorban az EU-n kívülre exportálóknál okozott forintban kifejezve bevételnövekedést.
Az ipar egészében 4,5 százalékos volt tavaly az átlagos termelőiár-emelkedés, a decemberi drágulás 8,1 százalékot tett ki. Tavaszig még éves alapon negatív volt az árindex, ebben a legfőbb tényező az volt, hogy éves alapon ekkor jelentős forintfelértékelődés mutatkozott. Ekkor kezdett azonban magára találni az export, másfelől az energia- és nyersanyagárak emelkedése is egyre erősödő nyomás alá helyezte a termelőket. Ha a forintárfolyam stabil marad, a költségoldali drágulás még akkor is fennmaradhat rövid távon, ez már a nyugati gazdaságokban önmagában is kezd inflációs gondokat okozni.
Európai szinten nem számítanak kirívónak a magyar adatok. Ez azért lehetséges, mert a hazai ipart leginkább meghatározó német termelők is viszonylag alacsony drágulással szembesültek. Az 5 százalékos német statisztika valószínűleg alatta van a még publikálásra váró uniós adatnak, hiszen ahol eddig megjelent, ott rendre fokozódó drágulást mutat. Litvániában volt a legnagyobb, 16 százalékos az áremelkedés, ugyanakkor Írországban csupán 1,1 százalékos volt a decemberi statisztika. A számokat nagyban befolyásolja, hogy mely szegmensek erősek az adott gazdaságon belül, de várhatóan lassan mindenhova begyűrűznek a világpiacról a magasabb árak. BD
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.