Az elkövetkező héten a gyorsjelentési szezon kerül a befektetői fókuszba, húsvét előtt ugyanis jelentősen felpörög az amerikai vállalatok publikációs időszaka. Makrogazdasági fronton elsősorban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatdöntő ülése lesz meghatározó.
A kamatdöntésről szóló elemzői előrejelzésünket itt olvashatja.
Jövő héten lesz olyan nap, amikor több mint 300 cég teszi közzé első negyedéves számait (csütörtök), míg nagypéntek hagyományosan szünnap az Angolszász országokban, illetve olyan katolikus államokban is, mint Ausztria. Ilyenkor kereskedés sincs.
Makro fronton bár kevésbé számíthatunk akkora pörgésre, mint az elmúlt hetekben, mégis néhány fontos adat vagy gazdasági döntés fölött nem szabad elsiklani. Hazai szempontból egyértelműen a legfontosabb hír a Magyar Nemzeti Bank hétfő délutáni kamatdöntése lesz. Bár változást nem vár a piac, mindenképpen fontos lehet a délután kettőkor esedékes döntést követő sajtótájékoztató, ahol Simor András jegybankelnök véleményére lesz érdemes figyelni az inflációs folyamatokkal kapcsolatban, ugyanis a múlt héten kiderült, a vártnál lényegesen jobban megugrottak a fogyasztói árak márciusban, ez pedig hosszú távon akár ismét felszínre hozhatja a kamatemelési várakozásokat.
Ebből a szempontból Magyarország nem tudja kivonni magát a nemzetközi folyamatokból, márpedig az inflációs hatás mindenhol érződik, most már nem csak a feltörekvő térségben, de a fejlett országokban is. Ráadásul az eurózónában már meg is érkezett a válasz a céltól távolodó inflációra, beindult a kamatemelési ciklus, ami kihathat a hazai folyamatokra is (lévén szűkül a kamatfelár a magyar és az eurótérség eszközei között).
Ez főleg abban az esetben lehet veszélyes, ha a nemzetközi kockázatvállalási kedv terén negatív fordulat következne be, ami jellemzően fajsúlyosan szokta büntetni a nagyobb kockázatú magyar termékeket.
Persze a fordulat vélhetően nem ezen a héten üt be, hiszen most semmilyen újabb gazdasági vagy monetáris döntés nem várható. Bár Kínában könnyen elképzelhető, hogy ismét a kereskedelmi bankok betéttartalékolási rátájához nyúlnak, sőt akár kamatemelés is történhet az ázsiai országban, erre gyakorlatilag a világgazdasági szereplők már immunissá váltak. Így az inflációs folyamatok megakadályozását leginkább a FED-től és az EKB-tól lehet várni, ám az előbbi még hezitál e téren.
A péntek délutáni inflációs adathoz hasonló súllyal eshet latba több munkaerő- és ingatlanpiaci hír is, amiket az április 18-val induló héten tesznek közzé az Egyesült Államokban, és ezek elsősorban a kilépési stratégia időzítésével és forgatókönyvével kapcsolatos találgatásokhoz tehetnek majd hozzá.
A monetáris és inflációs környezetben olyan „tájidegen elemek” is feltűnnek, mint az amerikai költségvetés és adósságplafont felemelése körüli mizéria. Szorít az idő ugyanis az USA-ban, hogy beinduljon a deficitcsökkentési program. Egyelőre csak bizonyos tételek zárolását sikerül nagy nehezen tető alá hozni, de a hosszú távú adósságstratégiával kapcsolatban nincs megállapodás.
Márpedig az időközben alsóházi többségbe kerülő republikánus képviselők elkezdték fitogtatni erejüket, és saját radikális hiánylefaragási tervvel álltak elő, ráadásul az adósságplafon megemeléséhez szükséges hozzájárulásukat is a terv elfogadásához köthetik. Ez könnyen csapdahelyzetet idézhet elő az USA-ban, ahol gyakorlatilag az Obama kormány legfontosabb intézkedéseit próbálják aláaknázni az ellenzéki képviselők, amit nyilván nem néznek majd jó szemmel nem csak a hiúbb demokrata képviselők, de a megegyezésben leginkább érdekelt elnök sem.
Május 16-ra valószínűleg az Egyesült Államok államadóssága eléri a 14,300 milliárd dolláros plafonértéket, ezt követően pedig nem juthat pluszforráshoz a költségvetés a tőkepiacról. Számítások szerint július közepéig húzzák újabb adósságértékesítés nélkül az amerikaiak, ám ezt követően valamit tenni kell, különben az államok is Görögországhoz hasonló úton indul el. Ez pedig lépéskényszerben tarthatja a Fedet is, amely így csak másodpiaci vásárlásokkal fogja tudni fenntartani kötvényvásárlási programját.
Április 11-én indította el az első negyedéves vállalati beszámolók szezonját az Alcoa, amellyel kapcsolatban változatlanul az az álláspontunk, hogy nem releváns a komplex tőzsdei megítélés szempontjából.
Egyrészt az év első három hónapjának folyamán a nyersanyag- és energiakapcsolt vállalatok árfolyama és profitabilitása is jócskán felülmúlhatta más szegmensek tagjait, míg az energiaigényes vagy rossz alkupozícióban lévő vállalatok profitabilitása élesen csökkenhetett az időszakban. Ráadásul az S&P500 tagok bevételeinek több, mint fele származik Amerikán kívülről, vagyis az amerikai vállalati eredmények kevésbé a tengerentúli, mintsem a globális gazdaságok erejét szimbolizálják.
Az S&P500 tagjaitól egyébként 12 százalék körüli profitnövekedést várnak 2010 első negyedévéhez képest, a szektorokon belül azonban vegyes a kép: míg az energia- és nyersanyagszektorban 20 százalék feletti bővülés rajzolódhatott ki, addig pl. a távközlési szektorban visszaeséssel kalkulálnak a piaci szereplők.
Tekintettel azonban arra, hogy a piac jelenleg sem az egyedi vállalati eredményekre fókuszál, ezért a jelentési szezon kapcsán nem várjuk azt, hogy érdemben befolyásolná a tőzsdei folyamatok irányát. Jelenleg ugyanis a tőzsdék ura a FED és az általa működtetett kötvényvásárlási program (pénzgyár).
