Orbán Viktor miniszterelnök május 24-án váratlanul, de nem előzmények nélkül bejelentette: a kormány 1,88 milliárd euróért megvásárolta az orosz Szurgutnyeftyegaz-tól a Mol 21,2 százalékos részvénycsomagját. A tulajdonszerzés külpolitikai siker a magyar fél számára, ugyanakkor belpolitikai szempontból kockázatos, és akár ronthatja is a Mol piaci megítélését. Az ügy kihatással lehet a Mol horvátországi érdekeltségeire is, ha a horvát vezetés követendőnek tartja a magyar példát az INA védelme érdekében.
A Szurgut még 2009-ben – néhány héttel a Gyurcsány-Bajnai miniszterelnök-váltást megelőzően – a Mol megszerzésével sikertelenül próbálkozó OMV részvénypakettjét vásárolta meg az akkor piaci árnál magasabb összegért. A bizonytalan tulajdonosi hátterű orosz óriás elsősorban a Mol erős régiós pozíciója, kitermelési lehetőségei és a Nabucco-ban betöltött szerepe miatt fektetett be a magyar vállalatba, azaz hosszabb távú stratégiai és nem rövidtávú üzleti okok játszottak szerepet a döntésben.
A Mol menedzsmentje 2009-ben sikeresen védte meg pozícióit az oroszokkal szemben, így gyakorlatilag több mint két éve patt-helyzet alakult ki: hiába volt a Szurgut a legnagyobb részvényes, jogait nem tudta gyakorolni, kivonulni azonban nem szándékozott. A bizonytalanság gyengítette a Mol pozícióját, és akadályozta nemzetközi terjeszkedésében.
Az elmúlt években – elsősorban kormányzati szinten – folyamatos kétoldalú tárgyalások folytak a helyzet megoldásáról. A kiszivárgott információk szerint már a Bajnai-kormány is vissza akarta vásárolni a Szurgut részesedését, a kormányváltás után pedig elsősorban Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter tárgyalt a továbblépés lehetőségeiről. Az Orbán-kormánynak ugyanis deklarált célja az állami növelése és a stratégiai jelentőségű magyar vállalatok megerősítése.
A létrejött megegyezés külpolitikai siker a kormány számára, mivel az oroszok a Szurgut részvényesi jogainak érvényesítését akarták elérni, számukra a tranzakcióval elért anyagi haszon nem jelent valódi győzelmet. Diplomácia szinten azért is meghatározó, hogy a tranzakció létrejött, mert a Mol körüli patthelyzet gátolta a további rendezésre váró ügyek – Malév-helyzete, hosszú távú gázmegállapodás, paksi atomerőmű-bővítés – napirendre vételét. A mostani döntés nem feltétlenül képzi egy nagyobb döntés-csomag részét, de az egyes ügyek rendezését nem lehet egymástól teljesen elválasztani.
Mivel a Szurgut eddig sem tudta befolyásolni a Mol döntéseit, így a felvásárlásnak elvileg a vállalat stratégiáját érintő azonnali és közvetlen következményei nem lesznek, ugyanakkor a tranzakció következtében a magyar állam vált a Mol legnagyobb részvényesévé, ráadásul a magán-nyugdíjpénztári vagyon kapcsán további 2,4 százalékkal bővül majd a pakett. Ez egyrészt azt jelentheti, hogy a kormány átlépi a 25 százalékos tulajdonrészt, és így kénytelen lenne vételi ajánlatot tenni a többi részvényes számára, ennél ugyanakkor valószínűbb forgatókönyv, hogy a tulajdonába kerülő részvények egy részét értékesíti. Az állami tulajdonrész megugrása ugyanakkor kockázatot is jelent, mivel a kormány aktívan befolyásolni képes a menedzsment döntéseit, tehát a Mol stratégiában az üzleti szempontok mellett politikai szempontok is megjelenhetnek.
Az ügy kihatással lehet a Mol horvátországi érdekeltségeire is. A horvát sajtó a hír megjelenése után követendő példának állította a magyar kormány lépését a horvát vezetés elé, szorgalmazva, hogy ugyanúgy meg kellene védenie az ország szempontjából stratégiai fontosságú INA-t, ahogy a magyar kormány tette a Mollal. A közelgő horvát választások után egyébként is a jelenleginél keményebb támadásokra számíthat a Mol, mivel a győzelemre leginkább esélyes szociáldemokraták sok olyan döntést felülvizsgálhatnak majd, amelyeket 2003 óta, a jobboldali HDZ által irányított kabinetek hoztak – annak ellenére is, hogy az első privatizációs szerződést még a korábbi baloldali kormány írta alá a Mollal.
Fellegi Tamás bejelentése szerint a kormány az IMF-hitel lehívott, de fel nem használt részéből fedezi az 1,88 milliárd összértékű felvásárlást. Ennek ebben a formában valóban nincs hatása a költségvetési hiányra vagy az államadósságra, ugyanakkor ez inkább könyvelési kérdés: az IMF-hitelt is törleszteni kell a következő években, így a döntés biztosan lassítja az államadósság csökkentésének ütemét.
A belpolitikát tekintve a felvásárlás sikerként kommunikálható a közvélemény számára, hiszen éppen a magyar közvélemény szemében egyébként sem népszerű oroszokkal szemben sikerült megvédeni a legnagyobb magyar vállalatot. Ugyanakkor az ellenzék az ügyletet kihasználhatja a kormány elleni támadásokra. Az ellenzéki pártok közül az LMP és az MSZP a kormány kiadáscsökkentő lépéseit bírálva szembeállítják a Mol-felvásárlásra fordított összeget a társadalom széles rétegeit érintő elvonások hozadékával.
A Fidesz egy éve több helyen is hangoztatta, hogy az előző kormányok teljes egészében felélték az IMF-hitelt, most ennek ellentmondva mégis abból finanszírozták a beruházást, ezáltal hiteltelenítve a megszorítások szükségességét megalapozó érvelésüket.
A kormány az elmúlt egy évben folyamatosan az IMF-től való elszakadás fontosságát hangsúlyozta, azonban most az önrendelkezés visszaszerzésének irányába tett újabb lépés fedezetét mégis Valutaalap hitele jelenti.
