A kifizetett társadalombiztosítási összegek legnagyobb részét a munkára kivetett adók fedezik. Akár a munkaadóra, akár a munkavállalóra helyezik is azonban a terheket, a végső eredmény ugyanaz lesz: a munka költsége növekszik. Ez azonban egy nem kívánt mellékhatással is jár: a munkaköltség aránya magasabb lesz a munkára kivetett adókhoz képest, ergo az ország kevésbé lesz versenyképes egyes szektorokban, mint az esetleges nemzetközi versenytársak. Mi tehát a megoldás?
Az ötlet, hogy nem a munkát terhelő adókat kell a társadalom- és egészségbiztosítási kiadásokra fordítani, hanem a fogyasztásra kimért adót, konkrétan az áfát. Így lesz belőle "szociális áfa". Így egyrészt csökkenthető a munkaköltség, másrészt növelhető az importból származó áfabevétel. Ami azonban a legfontosabb, hogy az adóalap nagyon széles körű (a fogyasztás a kétharmadát teszi ki), így az áfaemelés nagyon hatásos tud lenni a kormányzat céljainak elérésében - írta a UBS elemzője.
A megemelt áfa az importált javak árát is növelné a hazai termékekéhez képest, ami eredményeiben ugyancsak nagyon hasonlít a hazai valuta leértékelésének hatásaihoz. Az áfabevételekből ugyanis finanszírozni lehet a szociális kiadásokat, amely viszont csökkenti a hazai vállalatok munkaköltségét, előnybe hozva ezzel a hazai termékeket.
Az ötlet nem is annyira újszerű, hasonló fordult elő ugyanis 1987-ben Dániában, 2007-ben Németországban, sőt 2008-ban Magyarországon is: az összes esetben az áfaemelés a szociális járulékok csökkentésével párosult ilyen vagy olyan mértékben. Az Európai Monetáris Unió, majd eurózóna statisztikáit böngészve jól látszik, hogy az 1990-es évektől kezdve mostanáig a társadalombiztosítási hozzájárulás és az indirekt adók összességében a kormányzati bevételek 64-66 százalékát tették ki, ám míg az előző az évek során 37 százalékról 35 százalék alá csökkent, addig a másik 27 százalékról csaknem 30 százalékig hízott.
Görögország az első lépésig már eljutott: tavaly két lépésben 19-ről 23- százalékra emelte az áfát. A társadalombiztosítási járulékok csökkentése azonban már nehezebben megy az országban, az ország fiskálisan egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse. Vagyis a munkaerőköltségek csökkentése valószínűleg a fájdalmasabb, "sebészi" úton megy majd végbe: leépítésekkel és a munkabérek drasztikus csökkentésével.
