Erre készül Orbán Viktor: a miniszterelnöki üzenetek jóval többről szólnak mint a Tisza párt megszorításai

„Vért hánynak az egykulcsos adótól egyes szakértők és pártok” – pénteki, kihelyezett rádióinterjújában beszélt erről a miniszterelnök. Orbán Viktor szerint van egy alapvető vita a magyar közéletben. Mindig volt egy olyan irányzat a pártok és a szakértők világában, akik magasabb adókat szeretnének, az egykulcsos adót mindig is utálták. „Vért hánytak tőle” – fogalmazott, hozzátéve, hogy szeretnek elvenni pénzt az emberektől. Ő ezt a filozófiát nem osztja, azt vallja, hogy alacsony adókra van szükség. Hangsúlyozta, az a jó, ha az emberek döntik el, hogy mit akarnak csinálni a pénzükből. Ez nem minden országban van így, a skandinávokat említette, „ám nálunk az a jó gazdaságpolitika, ami mozgásteret hagy az embereknél.”

A kormányfő mondandója sokkal komplexebb annál, mint amire először gondolnánk. Azzal az egy mondattal az interjúban, hogy miért is jó a magyar gazdaságpolitika, Orbán Viktor a politikai retorikán túl sokkal mélyebbre ás az egykulcsos adórendszer fontosságát hangsúlyozva, egyben összeköti a személyi jövedelemadó kérdését a napjainkban kicsúcsosodó gazdasági folyamatokkal. Messze többről van szó tehát annál, hogy a Fidesz mindent jól csinál, a Tisza Párt pedig megszorításokra készül, a miniszterelnök most egy olyan stratégiai határvonal átlépését vázolja fel számunkra, amit úgy hívnak: 

Cikkünk azt hivatott bemutatni, hogy miért is kell a magas- és középmagas technológiai gyártási ágazatokra és a tudásintenzív szolgáltatási szektorokra komoly forrásokat elkülöníteni, valamint rávilágítunk arra is, hogy az Orbán-kormány miként lép túl azon a már most is közhelyesnek számító toposzon, hogy összeszerelő üzemmé váltunk. Végezettül megmagyarázzuk azt is, hogy ez az egész miként kapcsolódik az egykulcsos adózáshoz. 

Magyarország az elitben 

2009-ben, a második Gyurcsány-kormány regnálása alatt 7,8 százalékkal, negatív rekordon volt a foglalkoztatás az úgynevezett magas- és közepes-magas technológiai feldolgozóiparban, majd a kormányváltás után 2010-től folyamatosan javultak a mutatók, az abszolút csúcs pedig az Eurostat kimutatása szerint 2018-ban jött el, 9,9 százalékkal. Két évig nagyjából kitartott ez az eredmény, a Covid aztán itt is éreztette hatását: míg 2020-ban a járvány elején 9,7 százalékon, addig 2023-ban már csak 8, 3 százalékon állt a mutató. Tavaly megkezdődött a kilábalás, a historikus adatdiagramot elemezve az látszik, hogy 9,1 százalékra pattant vissza a foglalkoztatottság, ezzel Magyarország az Európai Unión belül, Csehország, Szlovákia és Németország után a 4. helyen végzett, megelőzve olyan tagországok gazdaságát is, mint Lengyelország, Olaszország vagy Dánia. Magyarországon tehát már tavaly is európai szinten átlagot meghaladó arányban – a foglalkoztatottak 9,1 százaléka – dolgozott magas és középmagas technológiai gyártásban. Egy ország versenyképességét nagymértékben meghatározza, hogy mennyire tudja használni és kiaknázni az új technológiákban rejlő lehetőségeket. A legfejlettebb csúcstechnológiákat alkalmazni képes vállalatok és ágazatok a gazdasági növekedés fő mozgatórugóivá válhatnak. 

A gyakorlatban...

Szintén a 2024-es adatok alapján (egyelőre nincs későbbi – a szerk.) Magyarországon 

1. a munkavállalók 2,7 százaléka dolgozott a csúcstechnológiát alkalmazó feldolgozóipari ágazatokban, ami Írország után a 2. legmagasabb arány volt az egész EU-ban.
2. A csúcstechnológiát képviselő tudásintenzív szolgáltató szektorban foglalkoztatottak aránya hazánkban 4,0 százalék volt, ami megfelel az uniós átlagnak.
3. A két, technológiai élvonalat képviselő területen együttesen tehát a magyar munkavállalók 6,7 százaléka dolgozott. 

Ahhoz, hogy Magyarország ezeket az eredményeket megtartsa, sőt a globális technológiai forradalomban is tartósan élen járjon, a már korábban éltre hívott, öt kulcselemből álló, a kutatás, a fejlesztés és az innováció támogatására hivatott modellre alapozva gazdasági dimenzióváltás vált szükségessé – magyarázta nemrég a külgazdasági és külügyminiszter a „program” bejelentésekor. Szijjártó Péter szerint bár az eredmények szemmel láthatóak, hazánk jelenleg egy kontinentális gyártóbázis: 

Az szerinte kétségkívül nagy eredmény, hogy az itt termelő vállalatok jelentős része más tevékenységeit is Magyarországra hozta, például a kutatás-fejlesztést, ami megalapozza a dimenzióváltás legfontosabb lépését. A bejelentés során üdvözölte, hogy tavaly először ezermilliárd forint fölé ment a kutatás-fejlesztési ráfordítások értéke, s a szektorban foglalkoztatottak száma meghaladta a 90 ezret. 

Az egykulcsos adó szerepe – erről beszél Orbán Viktor 

Az egyik legkritikusabb pont itt, hogy ezeket az embereket meg is lehessen tartani ebben a szektorban, és ne gyorsuljon fel az agyelszívás. A folyamatok lassítását vagy teljes kizárását segíti, hogy milyen egy országban az adókörnyezet, egyben rámutat a mai miniszterelnöki rádióinterjú mélységeire és összefüggéseire. A kormányfő egykulcsos adóról szóló üzenetei még jobban „átjönnek”, ha ránézünk az Oeconomus Gazdaságkutató – az egykulcsos szja-val szemben elfogultnak aligha nevezhető – tanulmányára, amiben az intézet a személyi jövedelmek adóztatási módszereit vetette össze egymással – 

A kutatás fő megállapításai, hogy az egykulcsos adónál a jövedelem növekedése nem jár magasabb adókulccsal, ez ösztönözheti a munkavállalót a teljesítményük, a munkáltatókat pedig a kínált bér növelésére, így összességében fokozva a gazdasági teljesítményt, az egykulcsos adórendszer versenyképesebbé teszi a gazdaságot. „Mivel számos kelet-közép-európai országban a történelmi előzmények miatt nem valósulhatott meg a generációkon átívelő tőkefelhalmozás, amely visszaveti a vállalkozási hajlandóságot és lehetőségeket. A tőkeakkumuláció elősegíti a beruházások megvalósulását, így az innovációt és a gazdasági növekedést” – fejtik ki. 

Agyelszívás ezerrel

„Ha a belföldi adórendszer nem támogatja őket vagy esetleg kedvezőtlen irányba mozdul el, az újabb ösztönzőt jelenthet a magasan képzett munkavállalók számára, hogy külföldön kamatoztassák tudásukat. Kiemelendő még, hogy az alacsonyabb adókulcs a munkavállaló oldaláról is megjelenik, mint ösztönzés, hogy megéri többet dolgozni, magasabb képzettséget szerezni, mert annak hatása közvetlenül is megjelenik a bérben” – magyarázza kérdésünkre az MGFÜ vezető gazdasági elemzője. 

Molnár Dániel hozzáteszi: a magasabb adókulcsok okozta negatív ösztönzőknek a vállalati oldalon is meglenne a következménye. A magas jövedelmű munkavállalók, kihasználva kedvező munkaerőpiaci helyzetüket, igyekeznének kiharcolni a bérük emelését annak érdekében, hogy nettó bérük ne csökkenjen, vagy csak jóval kisebb mértékben. Ez a folyamat egyrészről költségoldali nyomást helyezne a vállalatokra, amely áremelésben vagy munkahelyek megszüntetésében csapódna le, ez pedig 

Pont azok az álláshelyek drágulnának vagy szűnnének meg, amelyekre a legnagyobb szükség van ahhoz, hogy a gazdaság hosszabb távon stabil növekedési pályára álljon – a teljes foglalkoztatás elérése után a növekedés forrása csak az intenzív oldalon jöhet, a termelékenység, a képzettség javításával, jegyzi meg a Világgazdaságnak a szakértő. De szintén negatív hatással járhat, ha az adóemelkedést a munkáltatók szürkefoglalkoztatással vagy trükkökkel, például bújtatott foglalkoztatással igyekeznének orvosolni, amely a csökkenő költségvetési bevételek mellett a képzett munkavállalók számára teremtene negatív munkakörnyezetet – húzza alá. 

Ez is jól mutatja azt a nemzetközi gyakorlatot, hogy először a termelést kell bevonzani az országba, annak meghonosodását követi majd a magasabb hozzáadott értékű kutatás-fejlesztés. A magas jövedelmű munkavállalók fokozott adóztatása, amely a munkaerőköltségüket is emelné és elvándorlásukat is ösztönözné, nemhogy nem segítené elő ezt a folyamatot, hanem visszább is vetné. Kedvezőtlen beruházási környezetet teremtene, amely elijesztené a befektetőket, romlana a beruházások megtérülése, miközben az elvándorlás erősödése a versenytársakat támogatná,