Megint birodalom épül a Boszporusznál
Nagyot esett az elmúlt egy-két évben az EU-csatlakozás népszerÛsége Törökországban, bár az ország továbbra sem mondott le errÕl a lehetÕségrÕl. Nyilvánvaló, hogy a belépést ma már kevesebben támogatják, mint néhány éve – mondta a Világgazdaság kérdésére Erdal Saglam, az egyik legnagyobb helyi napilap, a Hürriyet munkatársa, s
hasonló véleményt fogalmaztak meg a politikai és gazdasági élet szereplÕi is.
Az EU iránti szimpátia hanyatlásának egyik oka, hogy a törökök jelentÕs része úgy érzi: bármit tesznek is, Brüsszel valójában nem akarja Õket. „Több mint ötven éve várunk arra, hogy az európai közösség tagjai legyünk, és azt látjuk, hogy azóta olyan országok is csatlakozhattak, amelyek egyáltalán nem felkészültebbek nálunk” – magyarázta alig leplezett keserÛséggel a hangjában a helyi üzleti szféra egyik vezetÕje az EU-delegáció és a török üzletemberek szeptember végi fórumán Izmirben. Hasonló hangot ütött meg egyik kollégája, aki szerint Európa kettÕs mércét alkalmaz a belépni vágyókkal szemben.
Enyhe sértettség érzÕdik a török kormány kommunikációjában is. Ez nyíltan az EU-t hibáztatja a tárgyalások megakadásáért. Európa is érzi ezt, és kisebb gesztusokkal próbálja oldani a feszültséget. Angela Merkel német kancellár szeptemberben például a csatlakozás helyett megint úgynevezett „stratégiai partnerséget” ajánlott fel a törököknek, amelyet Abdallah Gül államfÕ ismételten elutasított. „Nem hisszük, hogy ez komoly dolog” – jellemezte sokatmondóan Erdal Saglam az ajánlatot.
Az álláspontok megmerevedését jelzi, hogy a 2005-ben megkezdett csatlakozási tárgyalások 35 fejezetébÕl eddig csupán 13-at nyitottak meg, és csak egy zárult le. Tavaly mindössze egyetlen fejezet tárgyalását kezdték meg, az idén már egyét sem. Összehasonlításul: a tárgyalásokat ugyanebben az évben megkezdÕ horvátok decemberben már a belépési dokumentum aláírása alkalmából koccinthatnak az uniós vezetÕkkel.
Az EU a fÕ problémák között említi, hogy Törökország továbbra sem tud vagy akar változtatni a Ciprussal kapcsolatos álláspontján, hiányos a politikai pártok közötti párbeszéd, sérül a sajtószabadság, és – például a nÕk vagy a kurdok esetében – más alapvetÕ jogok érvényesülésével is komoly problémák vannak. Ezek a bírálatok szerepelhetnek majd az Európai Bizottság ezen a héten megjelenÕ országjelentésében is.
Ezek a kifogások persze nem alap nélküliek: a munkaerÕképes korban lévÕ nÕknek például mindössze negyede lép hivatalosan a munkaerÕpiacra, ellenzéki politikusokat és újságírókat tartóztatnak le hosszabb-rövidebb idÕre – a sajtószabadság a lapunk által megkérdezett helyi újságírók szerint régen volt olyan rossz állapotban, mint most. Az elutasítás fÕ okának mégis inkább az tÛnik, hogy egy ekkora ország teljesen felborítaná a politikai erÕviszonyokat az európai közösségben.
A sorozatos kikosarazás megemésztését mindenesetre segíti az a tény, hogy miközben az eurózóna ki sem lát a válságokból, addig a világviszonylatban 16., Európában pedig hatodik legnagyobb török gazdaság duzzad az erÕtÕl. Ha hinni lehet a hivatalos adatoknak, a GDP a 2009-es zuhanás után tavaly már mintegy kilenc százalékkal nÕtt – ez Kína és India után a harmadik legmagasabb érték –, és még ha az ütem mostanra lassult is, a kormány 2013-ig még így is átlagosan öt százalék körüli bÕvüléssel számol.
És hogy mindezek után miért is akar csatlakozni Törökország az EU-hoz? Mert uniós tagként a remények szerint jobban érvényesülnének majd az országban a demokratikus értékek, a politikai és emberi jogok, valamint folytatódhatna az ország politikai-gazdasági modernizációja – válaszolták lapunk kérdésére az egyik izmiri egyetem diákjai egy fórumon. Utóbbit már eddig is elÕsegítették a csatlakozási tárgyalások és az EU-integráció reményében bevezetett reformok.
„Az ember nagyobb valószínÛséggel kapcsolja be a biztonsági övet, ha tudja, hogy rendÕr lesz a környéken – magyarázta lapunknak Temel Aycan Sen, az AEGEAN fiatal üzletembereket tömörítÕ szövetség elnöke. – Ha viszont az EU kényszerítÕ ereje nélkül is megy tovább a modernizáció, akkor engem nem zavar, ha végül nem vesznek minket fel a klubba.”
Törökország tehát jó úton van ahhoz, hogy regionális, a szomszédi kapcsolatokra koncentráló birodalommá nÕje ki magát, amely EU-tagság nélkül is jól érzi majd magát a világban.
AtomerÕmÛvekkel csökkentenék energiafüggÕségüket a törökök
„Az EU-nak szüksége van Törökországra, ha nagy játékos szeretne maradni a világgazdaságban. És Törökországnak is szüksége van az EU-ra ” – mondta Mehmet Simsek török pénzügyminiszter Ankarában európai újságíróknak, köztük lapunk munkatársának tartott fórumán. Szerinte Törökország hatalmas változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben, erÕs gazdasággal bír, és a gazdasági-társadalmi modernizáció jelenleg is folyik. „Mire befejezÕdik ez a folyamat, más ország leszünk” – magyarázta a kurd gyökerekkel rendelkezÕ politikus, hozzátéve: Törökország megmutatta azt is, hogyan lehet valaki „egyszerre muszlim és demokrata, nyitott ember”.Az ország erejét jelzi, hogy a gazdaság tavaly csaknem kilenc százalékkal nÕtt. A költségvetés hiánya a 2010-es 3,6-rÕl az idén várhatóan 2,8 százalékra csökken, míg az államadósság 42-rÕl a GDP 40 százalékára redukálódhat – mindkét mutató messze jobb az EU-átlagnál. Az elmúlt években az inflációt is sikerült leszorítani: míg 1995 és 2001 között 71,6, addig 2002–10 között már csak 11,8 százalék volt ez a mutató, ez év végére pedig 5,3 százalékra csökkenhet a pénzromlás üteme a pénzügyminisztérium szerint. A munkanélküliség 2009 óta folyamatosan csökken, és jelenleg alig haladja meg a kilenc százalékot, a szegénységi küszöb alatt élÕk aránya pedig 17 százalék nemzetközi becslések alapján – nagyjából annyi, mint az EU-ban.
Árnyalja az összképet, hogy a külkereskedelmi mérleg mintegy 70 milliárd dolláros hiányt mutatott tavaly, ez fÕleg a rekordmagas energiaáraknak tudható be – Isztambul ugyanis gáz- és olajimportra szorul. Éppen ezért a kormány egyik fÕ célkitÛzése, hogy saját, „stabil és megbízható energiaforrásokra” tegyen szert. Ennek keretében 2018–20-ra fel akarja építeni elsÕ atomerÕmÛveit – árulta el Simsek. A további tervek között említette a becslések szerint a gazdaság 30-50 százalékát kitevÕ feketegazdaság viszszaszorítását, a vállalkozás könnyebbé tételét, a török cégek által elÕállított termékek hozzáadott értékének növelését, valamint a munkaerÕ-piaci reform bevezetését. 2012 után a gazdasági növekedés két fÕ hajtóereje a hatékonyság és az innováció mellett a munka lesz – magyarázta.
Faik Öztrak, az ellenzéki Köztársasági Néppárt parlamenti képviselÕje már nem ennyire bizakodó: szerinte a kormány nem tudja kihasználni a rendkívül fiatal társadalom nyújtotta lehetÕségeket a munkaerÕpiacon, nem Õszinte a feketegazdaság elleni harcot illetÕen, ha pedig túl hirtelen lassul majd a gazdaság, akkor a „földet érés igen kemény lehet”.
Az ország erejét jelzi, hogy a gazdaság tavaly csaknem kilenc százalékkal nÕtt. A költségvetés hiánya a 2010-es 3,6-rÕl az idén várhatóan 2,8 százalékra csökken, míg az államadósság 42-rÕl a GDP 40 százalékára redukálódhat – mindkét mutató messze jobb az EU-átlagnál. Az elmúlt években az inflációt is sikerült leszorítani: míg 1995 és 2001 között 71,6, addig 2002–10 között már csak 11,8 százalék volt ez a mutató, ez év végére pedig 5,3 százalékra csökkenhet a pénzromlás üteme a pénzügyminisztérium szerint. A munkanélküliség 2009 óta folyamatosan csökken, és jelenleg alig haladja meg a kilenc százalékot, a szegénységi küszöb alatt élÕk aránya pedig 17 százalék nemzetközi becslések alapján – nagyjából annyi, mint az EU-ban.
Árnyalja az összképet, hogy a külkereskedelmi mérleg mintegy 70 milliárd dolláros hiányt mutatott tavaly, ez fÕleg a rekordmagas energiaáraknak tudható be – Isztambul ugyanis gáz- és olajimportra szorul. Éppen ezért a kormány egyik fÕ célkitÛzése, hogy saját, „stabil és megbízható energiaforrásokra” tegyen szert. Ennek keretében 2018–20-ra fel akarja építeni elsÕ atomerÕmÛveit – árulta el Simsek. A további tervek között említette a becslések szerint a gazdaság 30-50 százalékát kitevÕ feketegazdaság viszszaszorítását, a vállalkozás könnyebbé tételét, a török cégek által elÕállított termékek hozzáadott értékének növelését, valamint a munkaerÕ-piaci reform bevezetését. 2012 után a gazdasági növekedés két fÕ hajtóereje a hatékonyság és az innováció mellett a munka lesz – magyarázta.
Faik Öztrak, az ellenzéki Köztársasági Néppárt parlamenti képviselÕje már nem ennyire bizakodó: szerinte a kormány nem tudja kihasználni a rendkívül fiatal társadalom nyújtotta lehetÕségeket a munkaerÕpiacon, nem Õszinte a feketegazdaság elleni harcot illetÕen, ha pedig túl hirtelen lassul majd a gazdaság, akkor a „földet érés igen kemény lehet”. Mi fÛti a gazdaságot? Az EU-ban jelenleg elképzelhetetlen mértékÛ bÕvülés hátterében egyrészt a több mint 70 milliós, fiatal társadalom által táplált robusztus belsÕ kereslet, másrészt az export gazdasági nyitásnak köszönhetÕ felfutása áll: míg 2002-ben még csak 36 milliárd euró értékÛ árut szállítottak a határokon túlra, tavaly már 114 milliárdnyit. Igaz, a külkereskedelmi mérleg még így is mintegy 70 milliárdos mínuszt mutatott, jelentÕs részben azért, mert az ország külföldrÕl – Oroszországból, Azerbajdzsánból és Iránból – kénytelen biztosítani olaj- és gázellátását.
A fÕ kereskedelmi partner már most is az EU, amely a török export 46 százalékát szívja fel, a török importnak pedig a negyven százalékát adja. Törökország még 1959-ben nyújtotta be az Európai Gazdasági Közösséghez társult tagság iránti kérelmét, és 1963-ban alá is
írta a társulási szerzÕdést. Ennek egyik célja a vámunió fokozatos kialakítása volt, amely azonban végül csak 1995-ben jött létre. -->
