Megdupláznánk a tőkebeáramlást
– Ön napi kapcsolatban áll külföldi gazdaságpolitikusokkal, befektetőkkel, akik sokszor bírálták a kormány sok lépését. Milyen reakciókat váltott ki az, hogy végül az IMF-hez fordult a kormány segítségért?
– A napokban szerveztem egy találkozót a Budapestre akkreditált gazdasági diplomatákkal. Hatalmas volt az érdeklődés, több mint százan jöttek el a konzultációra, ami azt erősítette meg, hogy szükség van a döntéseink hosszú távú céljainak, logikájának bemutatására. Tény, hogy kormányunk sok lépése nem szokványos, és bizonyos érdekeket sért. Ám a befektetőknek is érdekükben áll a magyar gazdaság stabilizálása. Jómagam mindenkivel kész vagyok tárgyalni. A külgazdasági terület átvétele óta eltelt néhány hét alatt több tucat befektetővel is találkoztam.
– Tárgyalnia nem csak a külföldi partnerekkel kell. A társminisztériumban dolgozókkal is, hiszen igencsak felemás a külgazdaság képviselete a kormányon belül. Az Európai Unión kívüli legfontosabb relációk – Kína, Oroszország és Ukrajna – kormánymegbízottként a fejlesztési miniszter hatáskörében vannak. Nem okoz ez zavart?
– Egy hajóban evezünk, tapasztalataim szerint nem is okoz problémát az együttműködés. Napi kapcsolatban állunk egymással, szakértői szinten is. Ennek a felosztásnak van egyfajta fejlesztéspolitikai tartalma: a közlekedés és energetika miatt hangsúlyosabban inkább a fejlesztési tárcához kapcsolhatók ezek a viszonylatok. Mindenesetre az említett három relációban is mi adjuk a muníciót. És persze a stratégiaalkotás is nálunk van.
– Nem nehezíti meg a helyzetet, hogy a területre fordítható források nem kis része is a másik tárcánál van, miként az MFB csoporthoz átemelt, ám
a külgazdasági tevékenység
állami segítségét részben finanszírozó intézmények, így az Eximbank, a Mehib vagy
a Corvinus is?
– A lényeg, hogy ezeknek az állami szervezeteknek be kell tölteniük az exportfinanszírozás és biztosítás terén nekik szánt szerepet, ami alapvetően eltér egy hagyományos kereskedelmi banki alapú működési modelltől.
– Nem érzi-e úgy, hogy alulreprezentált a külgazdasági terület a kormányon belül?
– Egyrészt sem a hazai, sem a külföldi partnerek nem azt nézik, hogy mi a titulusa a tárgyalópartnernek, hanem a tartalmat. Másrészt az NGM-ben kialakított szervezet – egy államtitkársághoz tartozik a bel- és a külgazdaság – a kormánynak azt a célját, gazdaságpolitikájának azt az irányát mutatja, amelynek a középpontjában a hazai kis- és középvállalati kör helyzetbe hozása áll. A külföldi befektetők fontosak, de mégiscsak a magyar tulajdonú kkv-k adják a gazdaság gerincét, az ő versenyképességük erősítésében pedig az államnak is nagy szerepet kell játszania. Például úgy, hogy a támogatási szerződés fejében a külföldi nagybefektetőktől elvárunk egy saját beszállítói vállalást is.
– Az állami segítség része lesz a Magyar Külgazdasági Szövetség által évek óta szorgalmazott kereskedőház is?
– Szó van kereskedőház, kereskedőházak felállításáról állami segítséggel, de végleges döntés még nincs. Remélem, hogy még ebben a kormányzati ciklusban elindulhat a rendszer. Fontosnak tartom azonban, hogy az állami szerepvállalást, támogatást összekapcsoljuk a cégek tevékeny és anyagi szerepvállalásával. Úgy képzelem el, hogy az állam azután, hogy egy üzlet beindult, kiszáll belőle.
– Ez is benne lesz a formálódó külgazdasági stratégiában? Ez, úgy tudjuk, hónapokkal ezelőtt összeállt, mégsem nyilvános még.
– A múlt héten tartottam egy egyeztetést a minisztériumban a stratégiáról. Különböző szervezetekkel, szakmai szövetségekkel, kamarákkal volt már a témában konzultáció, ennek eredményeként némileg módosul majd a korábbi anyag. Ezután kerül majd tárcakörözésre. Miután azonban a Külügyminisztériumban is készül egy külpolitikai stratégia, célszerű a kettőt egyszerre a kormány elé vinni.
– Tény, hogy sok területen komoly együttműködés kell e között a két tárca között is, például a külpiaci hálózat esetében. Hogyan áll ennek az átalakítása?
– Van egy olyan elképzelés, hogy teljesen egységes külképviseleti rendszert alakítunk ki, amelynek a nagykövetségeken belül – a hagyományos diplomáciai tevékenység mellett – szerves része lesz a kereskedelmi szolgálat, az idegenforgalmi és a kulturális diplomácia is. Ahol lehet, ott egységesítünk, hogy takarékosabb és hatékonyabb legyen a működtetés. Ami a külpiaci hálózatot illeti: ez sohasem egy statikus szervezet, inkább a külgazdasági lehetőségekre állandóan reagáló organizmusnak kell lennie. Az, hogy hol zárunk be irodát, hol nyitunk, hol bővítünk vagy csökkentünk létszámot, a külgazdasági igényektől függ. Jelenleg 50 országban, 64 állomáshelyen 92 külgazdasági szakdiplomatai állomáshely van, majdnem mind be is van töltve. Jó pár helyen volt váltás, illetve átcsoportosítás is az elmúlt időszakban. Például Líbiában a politikai változást követően most létrehozunk egy képviseletet, Brazília gazdasági központjában, Sao Paulóban is hamarosan nyitunk, a szaúdi fővárosban, Rijádban néhány héten belül megkezdi munkáját szakemberünk. Indiában is gondolkodunk. Ennek fontosságát mutatja az is, hogy a jövő év első felében a kormányfő a nemzetgazdasági miniszterrel hivatalos látogatást tesz az országban.
– Ezek a relációk a külföldi működőtőke-beáramlás szempontjából is fontosak számunkra. Rá is fér a területre némi segítség, hiszen romlanak az adatok. Az idén mire számít?
– Arra, hogy egymilliárd euró körüli lesz az FDI-beáramlás egyenlege, de ezt óvatosan mondom, hiszen egyelőre csak az első féléves adatokat ismerjük. De az ország iránt továbbra is nagy az érdeklődés. Jelenleg az öszszes, folyamatban lévő befektetési tárgyalást tekintve a tervezett beruházások száma meghaladja a 90-et, ezeknek a következő 5-7 évben várható beruházási összértéke 6,5 milliárd euró körül mozog. A közvetlenül létrehozandó munkahelyek száma megközelíti a 25 ezret, a közvetett munkahelyteremtés pedig 65 ezer körül van.
– Ezek zöme már jövőre vagy még később mutatkozik meg a statisztikákban. Az idei viszont nagyon gyenge eredménynek tűnik, a környező országok sokkal jobb eredményekkel büszkélkedhetnek.
– Az idei egyenleget olyan tételek rontják, mint a Nokia Siemensnek juttatott támogatás, vagy a Mol-pakett megvásárlása. A nemzetközi helyzet sem kedvező – nálunk is például az újrabefektetett jövedelmek csökkentek le nagyon. De már megszületett, illetve születőben van néhány olyan döntés, amely vonzóbbá teszi az országot a befektetők számára. Ide sorolnám az új munka törvénykönyvét, amely rugalmasabbá teszi a munkaerőpiacot. A duális szakképzésre való áttérés lehet a másik példa, a harmadik az innovációs támogatás új rendszere, amelynek lényege, hogy valóban azok a cégek jussanak állami támogatáshoz, amelyek tényleges kutatás-fejlesztési tevékenységet végeznek. A hamarosan hatályba lépő módosítások az egyedi kormánydöntéssel odaítélt komplex támogatás rendszer (EKD) eljárási rendjében a döntéseket gyorsabbá,
átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá teszi majd. Mindezek segítenek, hogy jövőre legalább megduplázzuk az FDI-beáramlást az ez évihez képest.
