Az államtól várnak segítséget
Milyenek a magyar kis- és középvállalkozások esélyei a külpiacokon, és hogyan lehetne javítani ezen? Mit tehet az állam, mit a bankok, hogy megsegítsék a kkv-kat az exportban? Egyáltalán melyik kör feladata segítséget nyújtani? Ezekre a kérdésekre keresik többek között a válaszokat az előadók a Világgazdaság és a Magyar Külgazdasági Hivatal közös konferenciáján.
Magyarországon ma több százezer bejegyzett kis- és középvállalkozás van, ám ezek közül alig 3–4 ezer olyan, amely ténylegesen részt is vesz a külgazdaságban – mutatta be a hazai arányokat lapunk kérdésére Dávid Imre, a Magyar Külgazdasági Szövetség elnöke. A legfontosabb cél szerinte egyrészt ezeknek a számát növelni, másfelől pedig már a külpiacokon is jelen lévő cégek tevékenységét stabilizálni, fejleszteni őket, és segíteni nekik minél jobban bekapcsolódni a globális gazdasági folyamatokba.
Az egyik legnagyobb problémát a magyar kis cégek számára a külgazdasági szaktudás és a piacismeret hiánya, a tőkehiány jelenti, ez utóbbi miatt ritkán képesek jelentős fejlesztésekre. Ezenkívül sokat javítana a helyzeten, ha a szóban forgó cégek képesek lennének rendszerben, egységesen fellépni a külpiacokon – mondta Dávid Imre. Most elkülönült vállalkozások próbálnak egyenként kijutni az exportpiacokra, ennél sokkal hatékonyabb volna szerinte az, ha egy-egy versenyképessé tehető ágazatot foglalnának rendszerbe, akár állami segítséggel. Ebben pedig véleménye szerint akár sokat is segíthet, ha beindul a kereskedőházak programja.
Az erről szóló tervet az MKSZ már 2007-ben bemutatta, ám akkor gyakorlati következménye nem lett. 2010-ben, a második Orbán-kormány hivatalba lépésekor átadták az új kabinetnek is a javaslataikat, és most, öt évvel a terv első jelzése után odáig jutottak, hogy a kormány kimondta: meg kell teremteni a kereskedőházak létrehozásának jogi és pénzügyi hátterét. Sőt, akár már szeptemberben el is indulhat az első kereskedőház. Dávid Imre erről azt mondta lapunknak: az eddig ismert tervek alapján annyit tudnak róla, hogy egy tanácsosi szintű feladatokat ellátó szervezet jöhet létre, ami a rendszer kialakításának egy fontos lépése, de hogy mennyire hatékony, azt a gyakorlat dönti majd el. Szerinte olyan szervezetre volna szükség, amely tényleges gazdálkodási feladatokat is ellát, kvázi fővállalkozóként tömörítve maga alá az exportra dolgozó magyar kkv-kat, így segítve azokat. Ehhez természetesen szükség volna arra is, hogy a kereskedőház szerződéseket köthessen, jogi és pénzügyi felelősséget vállalhasson, valamint a finanszírozásban is részt vehessen. Így már csak a nagyságrendjénél fogva is versenyképesebb lenne a magyar kkv-szektor, az állam pedig segítene gondoskodni a pénzügyi és a hitelfeltételek biztosításáról.
Az állami szerepvállalás lehetősége persze számos kérdést felvet; reális a dilemma, hogy mennyire kellene a piacnak diktálnia, és mennyire engedni az államnak, hogy beavatkozzon. Az MKSZ elnöke úgy véli: ha központi segítséget kapna a kkv-szektor, akkor csupán ugyanaz történne itt, mint ami Nyugat-Európában az 1960-as, 1970-es években már lezajlott a gondoskodó állam jelszava alatt. Ha a piacra várunk, belátható időn belül nem lesz meg az önszerveződés – fogalmazott. Adja magát az a kérdés is: mekkora összegre van szüksége ezeknek a cégeknek? Dávid Imre úgy számol, hogy egy-egy kereskedőháznak nagyjából 1 milliárd forint saját tőkével lenne érdemes elindulnia. Ez azt jelenti, hogy miután 20 százaléknyi saját tőke az a szélső érték, amellyel még kezelhető a finanszírozás, akár 5 milliárdos forgalmat is elő lehet így segíteni, egyéves pénzforgási sebességet feltételezve.
Ma még néhány magyar cégnek megvannak külföldön a piaci referenciái, erre lehet és kell is építkezni – véli Dávid Imre. Figyelembe kell azonban venni azt is, hogy ez komoly és nem azonnal megtérülő befektetést igényel. Sok esetben szerződés nem születik, csak az első tárgyalások után 2–3 évvel. Ezért az első időkben az államnak és a cégeknek is el kell dönteniük, mennyit áldoznak a saját tőkéjükből az akvizíciós és a marketingmunkára.
A konferencia előadói:
Hidvéghi Balázs helyettes államtitkár– Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója
– Dobos Erzsébet, a Nemzeti Külgazdasági Hivatal elnöke
– Raskó György, a Magyar Külgazdasági Szövetség társelnöke
– Szakács Tibor, a Széchenyi Bank ügyvezető igazgatója
– Takács Zoltán, a Budapest Bank vállalati értékesítési vezetője
– herczegh István, az Eximbank pénzügyi vezérigazgató-helyettese
– Pados László, a Tesco Consulting ügyvezető igazgatója
– Moldován György, Marubeni
– Ryozo Tohji ügyvezető igazgató, T.B.S. Partners
– Eplényi Gábor, Mitsubishi
– Molnár Árpád, Sumitomo
– Gyurácz Németh Iván, M27 Absolvo Consulting
– Pálinkás Zsolt, a Tesco-Global Áruházak Zrt. beszerzési igazgatója
– Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója
– Dobos Erzsébet, a Nemzeti Külgazdasági Hivatal elnöke
– Raskó György, a Magyar Külgazdasági Szövetség társelnöke
– Szakács Tibor, a Széchenyi Bank ügyvezető igazgatója
– Takács Zoltán, a Budapest Bank vállalati értékesítési vezetője
– herczegh István, az Eximbank pénzügyi vezérigazgató-helyettese
– Pados László, a Tesco Consulting ügyvezető igazgatója
– Moldován György, Marubeni
– Ryozo Tohji ügyvezető igazgató, T.B.S. Partners
– Eplényi Gábor, Mitsubishi
– Molnár Árpád, Sumitomo
– Gyurácz Németh Iván, M27 Absolvo Consulting
– Pálinkás Zsolt, a Tesco-Global Áruházak Zrt. beszerzési igazgatója-->
