A nemzetközi gyakorlatot vizsgálva a pénzügyi tranzakciós adóknak alapvetően három alaptípusát különböztethetjük meg – írja pénzügyi stabilitási jelentésében a Magyar Nemzeti Bank.
1. A spekulatív pénzügyi tranzakciók visszaszorítását célzó, a pénzügyi intézmények által globálisan/regionálisan kereskedett instrumentumokra kivetett „általános pénzügyi tranzakciós adót” (Financial Transaction Tax, FTT);
2. a pénzügyi intézmények nyereségére és a vezetői bónuszokra kivetett „pénzügyi tevékenységi adót” (Financial Activity Tax, FAT); illetve
3. a leginkább lakossági és vállalati banki tranzakciókat érintő „banki tranzakciós adót” (Bank Transaction Tax, BTT).
Az MNB szerint a közeljövőben Magyarországon bevezetni tervezett pénzügyi tranzakciós illeték leginkább ez utóbbi kategóriába, a banki tranzakciós adók közé (BTT) sorolható.
Hol használják a BTT-t?
A BTT használata főként a fejlődő országokban, azon belül is elsősorban Latin-Amerikában és Ázsiában terjedt el a fiskális bevételek gyors, időszakos növelése céljából. Az időközben felhalmozódott negatív tapasztalatok miatt azonban a 2005 utáni időszakban számos ázsiai és dél-amerikai ország megszüntette, illetve más adófajtával kiváltotta a BTT típusú adókat.
Jelenlegi ismereteink szerint Argentína, Bolívia, Kolumbia, a Dominikai Köztársaság, Mexikó, Peru, Pakisztán és Sri Lanka használja még ezt az adónemet – olvasható a jegybank elemzésében.
A fejlődő gazdaságok gyakorlatát figyelembe véve megállapítható, hogy az adót tipikusan a banki betétekre, átutalásokra, készpénzkivételre, illetve hitelügyletekre vonatkozóan vetik ki (végeredményben hasonlóan egy fogyasztási típusú adóhoz), azonban mind az alapja, mind az adó mértéke meglehetősen változatos.
Az MNB szerint közös tendencia ugyanakkor, hogy a bevezetést követően - elsősorban a számos negatív tapasztalatnak köszönhetően (külföldi számlaforgalom, készpénzhasználat növekedése, stb.) - egyre több tranzakciótípus kikerült az adó hatálya alól (bankközi tranzakciók, azonos személy számlái közötti, illetve bér és szociális juttatásokhoz kapcsolódó tranzakciók).
Az alkalmazott adókulcs országonként rendkívül változatos képet mutat: jelenleg a tranzakció összegének fél ezrelékétől 3 ezrelékéig terjed, de korábban több országban is elérte az 1,2-1,5 százalékot. Mivel az adó alapjául szolgáló állomány meglehetősen magas (bankszámlaforgalom, betétállomány, stb.), így az adóbevétel eléri a teljes adóbevétel mintegy 1-7 százalékát (GDP arányosan 0,2-1,9 százalék).
2013. január 1-jétől várhatóan Magyarországon is bevezetésre kerül a pénzügyi tranzakciós illeték (BTT). Az illeték alanyai a pénzforgalmi szolgáltatók lesznek. Az illetékből a kormány tervei szerint a mintegy 0,5 százalékának (az adóbevételek 1,4 százalékának) megfelelő költségvetési pluszbevétel realizálható.
Hízik a költségvetés
Bár a magyar BTT gyors költségvetési bevételt biztosíthat, negatív tulajdonsága, hogy „homokot szór” a pénzügyi intézményrendszer működésébe. Relatív értelemben megdrágítja a pénzügyi tranzakciókat, így a pénzügyi forrásallokáció hatékonyságát ronthatja.
Ha a bank nem tudja áthárítani a költségeket, akkor romlik a jövedelemtermelő-képessége és ezen keresztül gyengül a hitelezési hajlandósága. Ezzel szemben, ha a bankrendszer képes áthárítani az illetéket, akkor ezzel megdrágíthatja a termékek és szolgáltatások árait (inflációt generál), amire a vállalati és háztartási ügyfelek a fizetési szokásaik megváltoztatásával reagálhatnak – figyelmeztet az MNB elemzőstábja. Szerintük ez egy nem hatékony struktúrát eredményezhet, ami akár a feketegazdaságot is erősítheti.
A hazai szabályozás ugyanakkor kivenné az illeték hatálya alól a gazdaság szempontjából leginkább kritikus és a leginkább „mobil” (könnyen külföldre telepíthető) tranzakciókat és a fizetendő illetékre felső korlátot határoz meg. Ez feltételezhetően valamelyest mérsékli a tranzakciós illeték dezintermediációs hatását. Emellett a tervezett szabályozás a társadalmi szinten rendkívül drága készpénzhasználatot magasabb illetékkulccsal büntetné, aminek kedvező externális hatásai is lehetnek, amennyiben azt a bankok a készpénzes tranzakciókra terhelik – vélik az MNB elemzői.
Szerintük a fejlett országokban meglehetősen egyedinek tekinthető hazai pénzügyi tranzakciós illetéknek tehát összességében negatív hatásai lehetnek. Ezek a negatív hatások, annál erősebbek minél nagyobb az illetékkulcs, illetve minél hosszabb ideig marad fenn ez a terhelés.
Világgazdaság Online-->
