EKB-lazítás: fából vaskarika?

Az EKB által nemrég bejelentett monetáris lazítás mértékét és technikáit csak októberben részletezi a bank, de az eddig megismert tények azt mutatják, hogy az eszköz nem, vagy csak rendkívül korlátozott mértékben alkalmas a meghirdetett cél elérésére – véli Nagypál József. A Pioneer Alapkezelő portfóliómenedzsere szerint a döntéshozók kezét megköti az európai politika, ezért olyan megoldást választottak, amely névleg valóban monetáris lazításnak tekintendő, de mértéke és megvalósítási formája nem alkalmas arra, hogy felpörgesse a vállalati hitelezést az eurózónában és a perifériaországokban.

Nem is biztos ugyanakkor, hogy ez az EKB fő célja. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy az eltérő európai gazdasági érdekek mentén zajló viták megakadályozzák az EKB-t abban, hogy valódi céljait megvalósítsa, így olyan eszközhöz folyamodott, amely nem olyan hatékony ugyan, de amely mögé konszenzust tudott állítani. Az EKB kommunikációjából régóta világos, hogy a bank nemcsak a monetáris, hanem a fiskális lazítást is indokoltnak látná Európában, ám ennek a törekvésének Németország mereven ellenáll. Így fordulhatott elő, hogy a bank a jelentős politikai kockázatot hordozó államkötvény-vásárlás helyett az eleve korlátozott méretű covered bond- és ABS-piacon keresztül akarja élénkíteni a gazdaságot.

Az EKB bejelentéséből az derül ki, hogy a jelenleg ismeretlen méretű QE keretében covered bondok és ABS-ek vásárlásával kívánja javítani a bankok pénzügyi mutatóit annak érdekében, hogy azok bátrabban hitelezzenek. A covered bondok olyan hitelekkel fedezett kötvények, amelyeknél az adott tagállami szabályozás meghatározza, hogy milyen kockázati besorolású hiteleket lehet ilyen módon összecsomagolni, és mit kell tennie a banknak abban az esetben, ha a kötvény mögött álló egyik hitel nemfizetővé válik. Ezzel szemben az ABS-eknél kizárólag a kibocsátók belátására van bízva, hogy milyen hiteleket csomagolnak be így: ezeknél a kockázatokat nem korlátozza állami szabályozás.

A két kötvényfajta súlya Európában eleve nem elég nagy ahhoz, hogy rajtuk keresztül az EKB jelentős mennyiségű pénzt áramoltasson a piacra. A problémát tovább növeli, hogy a covered bondok és ABS-ek piaca országonként igencsak változó. Ráadásul az EKB ezeknek a kötvényeknek a vásárlásával sem ússza meg a politikai kockázatot, hiszen az állampapírokhoz hasonlóan itt is döntenie kell arról, hogy mely országban mennyi kötvényt akar venni.

A program hatásossága ellen szólnak az amerikai tapasztalatok is. Az Egyesült Államokban végrehajtott sokkal nagyobb pénzügyi lazítás sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, amennyiben az eredményt a banki hitelezés felpörgésében mérjük. Egyre erősebb ugyanis az a vélekedés, hogy javuló pénzügyi pozícióikat a cégek nem hitelfelvételre és beruházások elindítására használják, hanem készpénzt halmoznak fel, saját részvényt vásárolnak vagy vállalatfelvásárlásba kezdenek, így a javuló cash flow nem járul hozzá a tartós növekedés alapjainak megteremtéséhez, és munkaerő-piaci hatása is elmarad a várakozásoktól.

Az EKB által bejelentett eszközvásárlási program teljesítheti az indoklásában megfogalmazott elvárásokat, és ezzel alighanem az EKB elnöke, Mario Draghi is tisztában van – véli a Pioneer portfóliómenedzsere. Mindezek fényében az eszközvásárlás és a vele együtt bejelentett ugyancsak jelképes mértékű kamatcsökkentés célja aligha lehetett más, mint az euró árfolyamának csökkentése, hiszen jelenleg ez az egyetlen olyan csatorna, amelyen keresztül az EKB konfliktusmentesen javítani tudja a versenyképességet. Ebben pedig az játssza a legnagyobb szerepet, hogy a bejelentés után kialakult várakozások szerint az EKB mérlegfőösszege néhány éven belül ismét eléri a válság alatti 3 ezer milliárd eurós szintet.