Egyetlen útja van annak, hogy megmeneküljön az eurózóna

Miután nulla százalékra csökkentette az irányadó kamatszintet az Euróai Központi Bank, nem maradt más választása, mint a nem konvencionális monetáris politikai eszközök alkalmazása. A legutóbbi két kamatcsökkentésnek nem volt hatása, inkább azt üzente a piacoknak, hogy az EKB nagyon komolyan veszi a deflációs és recessziós fenyegetettséget.

Komolyan is kellene vennie, hiszen ha az árak tartósan csökkennének – illetve beépülne a fogyasztók várakozásába is az áresés –, akkor nagy bajba kerülhet a valutaunió. Japánban például másfél évtizede küzdenek azzal, hogy kikerüljenek a deflációból, vagyis nem könnyű feladat megfordítani a negatív folyamatokat.

A likviditásnövelő intézkedések kritikusai, mint amilyen a Bundesbank elnöke, Jens Weidmann is, azzal érvelnek, hogy a pénznyomtatás magas inflációhoz vezethet, ami éppen olyan káros a gazdaság számára, mint a defláció. Weidmannnak teljesen igaza van ebben, a mennyiségi könnyítés tankönyvileg tényleg magas inflációhoz vezet, de akkor, amikor óriásiak a kihasználatlan kapacitások a gazdaságban, és a munkanélküliségi ráta nagyon magas – jelenleg 11,5 százalékos az eurzónában –, miközben a gazdasági növekedés elmarad a potenciális szintjétől, nem kell tartani inflációs hatástól.

Közben a deflációs és a recessziós veszély egyre fenyegetőbb: szeptemberben 0,3 százalékra csökkent az infláció, amire öt éve nem volt példa, miközben a valutaunió legnagyobb országiban megállt a gazdasági növekedés már a második negyedévben.

Éppen így gondolja az EKB kormányzótanácsának többsége is, egyelőre mégsem alkalmazzák az „atomfegyvert”, vagyis az állampapír-vásárlást. Az euróövezeti jegybank a pénzintézeteknek nyújtott alacsony kamatozású eszközzel próbálja fellendíteni a valutaunió kkv-inak hitelezését, valamint fedezett kötvényeket vásárol. (Ezek olyan eszközök, amelyeknél a kibocsátó csődje esetén előre meghatározott biztosíték áll a kötvény mögött.)

Ez azonban nem fogja fellendíteni a gazdaságot, hiszen nem a túl szigorú kondíciók miatt esik vissza a hitelezés az eurózónában, hanem inkább a kereslet hiányával és a bizonytalan növekedési kilátásokkal van baj. A fedezett eszközök vásárlása sem oszlathatja el a bizonytalanságokat, mert az EKB egyelőre csak a biztonságosabb kötvényeket veszi meg.

A héten ugyan felröppent a hír, hogy az EKB vállalati kötvényeket vásároljon a másodlagos piacon, ezt azonban nem erősítette meg a jegybank. Ezeknek az eszközöknek a vásárlása azt mutatná, hogy az EKB hajlandó nagyobb kockázatot vállalni, aminek a piaci szereplők is örülnének, és komoly lépésnek tartanák az állampapír-vásárlások irányába.

Ha a gazdasági adatok nem javulnak, akkor elemzők szerint az EKB-nak nem lesz más lehetősége, mint bevetni a Fed jól ismert programját, az állampapír-vásárlásokat. Ez valamelyest csökkentené a kormányokra nehezedő nyomást, ami talán kevésbé restriktív (keresletszűkítő) gazdaságpolitikát is lehetővé tenne. Feltéve, ha ebbe beleegyezne a történet másik fontos szereplője, a megszorításokat pártoló német kancellár, Angela Merkel. Egyelőre csak a „keynesi”, expanzív (fiskális és monetáris) politika alkalmazása volt sikeres a válságban.

A Fed mutatja az utat

A Federal Reserve eszközvásárlási programja képes volt stabilizálni a pénz- és tőkepiacokat a válság kirobbanása után, segített visszaállítani a bizalmat a gazdaság szereplői között; és ami a legfontosabb, hogy akkor is képes volt közbelépni a Fed, amikor senki nem hitt abban, hogy a válságágnak viszonylag gyorsan vége lesz. Az állampapír- és jelzáloglevél-vásárlási programjával havonta több tíz milliárd dollárt fecskendezett a gazdaságba a jegybank az elmúlt években. Jövő szerdán a Fed végleg befejezheti a pénznyomtatást, miután az USA gazdasága dinamikusan növekszik, a munkanélküliségi ráta 5,9 százalékos és az infláció is közelít a 2 százalékos cél felé.