Élesedik a harc az euróövezeti jegybankban
Draghi az IMF múlt hétvégén rendezett konferenciáján azt mondta, hogy ezermilliárd euróval, háromezerre szeretné növelni a központi bank mérlegét. Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke azonban hallani sem akar olyan nem konvencionális monetáris lazításról, amelyet a Federal Reserve, a Bank of England vagy a Bank of Japan végrehajtott a válság során. A legnagyobb jegybankok az alapkamatot nulla százalék közelébe vágták, ezt követően pedig államkötvényeket, jelzálogleveleket, vagy más vállalati eszközöket vettek.
Weidmann a Wall Street Journalnak a közelmúltban azt nyilatkozta, hogy veszélyes, ha a központi bankok akarják megoldani a gazdaságok problémáját. A német jegybankár Angela Merkel kancellár oldalán áll, aki a költségvetések stabilizálásával és szerkezeti reformokkal szeretné legyőzni a válságot. Ez azonban a megszorításokra épülő válságkezelés, ami miatt – egyre szélesebb konszenzus szerint – stagnál az eurózóna.
Weidmann ellenezte azt is, amikor az EKB 2012-ben egy korlátlan kötvényvásárlási programot hirdetett. Ezt az eszközt azokra az országokra szabták, amelyek finanszírozási problémákkal küzdenek és csőd közelébe jutottak. Elemzők szerint a program elindítása segített megakadályozni az eurózóna szétesését.
Németország azért is ellenzi az államkötvények vásárlását, mert az EKB mandátuma a 2 százalékos inflációs cél elérésére terjed ki. Weidmann szerint az EKB mandátuma tiltja a monetáris finanszírozást. Mostanra azonban nem csak a kiábrándító gazdasági teljesítmény, hanem a lassuló infláció is komoly gondot jelent az euróövezetben. Szeptemberben 0,3 százalékra csökkent a fogyasztói árindex az előző havi 0,4-ről, ami egyre komolyabb deflációs fenyegetettséget jelent. Már nem csak a gazdaság talpra állásához, hanem a defláció elkerüléséhez is szükséges lenne a pénznyomtatás elkezdése. Elemzők bíznak abban, hogy Draghi nyeri a csatát, különben jöhet a Japánból már ismert elveszett évtized.
