Palaparában az olajpiac
Négy hónap alatt 25 százalékkal, jóval 90 dollár alá zuhant az olaj hordónkénti ára, az amerikai jegyzésű WTI még a 80 dollár alá is csökkent tegnap. A jelenség hátterenként a Mol vezető közgazdászai három alapvető tényezőt mutattak ki, sőt találtak egy újként is felmerülő magyarázatot is, amiről a Guruló Hordó nevű blogjukon számoltak be.
Pogonyi Csaba, Vargha Péter Simon és Zsoldos István egyrészt a dübörgő amerikai palaolaj-forradalomban látja az áresés okát, ugyanis évente nagyjából annyival nő az ország olajtermelése, mint amennyivel az egész világ kereslete. Másrészt abban, hogy most hirtelen kisebb termelés esik ki a politikailag instabil térségekben, mint korábban. Líbia például a harcok ellenére is tud termelni. A harmadik tényező az, hogy elég lassan nő a világ olajkereslete. A világgazdaság fejlődése lassul, benne Kínáé is, amely az elmúlt évtized legnagyobb olajétvágyú országa.
A hab a tortán az, hogy Szaúd-Arábia önálló olajár-csökkentő tényezővé vált azzal, hogy nem hajlandó visszafogni a termelését annak érdekében, hogy az olajárat a korábban megcélzott 100 dollár körül tartsa. Ráadásul a három vezető közgazdásznak fogalma sincs arról, hogy mi állítaná meg az esést, és milyen szinten.
„Bárki, bármit mond, rövid távon nincs semmi, ami biztosan megállítaná az áresést. Sem a kínálati, sem a keresleti oldalon” – írják. Hiába esik az ár, minden egyes termelőnek az az önző gazdasági érdeke, hogy továbbra is eladja az olajat. A jelenlegi termelés költségeit ugyanis már korábban kifizették azzal, hogy kutattak, kutat fúrtak, infrastruktúrát építettek Rövid távon a kereslet sem nagyon reagál az árakra, vagyis senki sem fog hirtelen jóval többet vezetni azért, mert a negyedével olcsóbb lett az olaj.
Hosszabb távon más a helyzet. Ma úgy tűnik, hogy nagyjából 80 dolláros olajár mellett lassul le, vagy áll le a kínálatnövekedés jó részét adó amerikai palaolaj termelése. Vagy pedig nem. Egyre valószínűbb, hogy vége az elmúlt évek viszonylagos olajpiaci nyugalmának, amikor az árak szűk sávban, 100-110 dollár körül mozogtak. Így pedig már nem biztos, hogy az esés valahol is megáll. Igaz, hogy az OPEC akár évekre jelentősen mérsékelhetné az áresést a termelése visszavágásával, de messze nem teheti meg azt, amit akar.
Az alacsony olajárak mellett csökken az olajipari beruházási kedv, és leállnak a csak magas árak mellett megtérülő projektek. Persze, a világgazdaságnak valamelyest jó az alacsonyabb olajár, csakhogy az olajárak eleve főként a gazdasági lassulás miatt estek, ráadásul egy 80 dolláros olajár még mindig nem nevezhető alacsonynak.
A vezető közgazdászok ezért most (szemben a 80-as évekkel) nem számítanak nagy visszaesésre abban, hogy mekkora energiát fordítanak az elektromos autók és főleg azok akkumulátorainak fejlesztésére. Az áram ára még 80 dolláros olajár mellett is csak a harmada a nettó üzemanyagáraknak.
Csökkenő állami bevételek
A 90 dolláros olajár mellett Oroszország, Irak és Líbia 2013-as költségvetése masszívan deficites, de Szaúd-Arábia, Kuvaittal és az Egyesült Arab Emirátusok még pluszban vannak. Sok olajország elbúcsúzhat attól, hogy egyszerre növeli a jóléti és a fegyverkezési kiadásait úgy, hogy a költségvetése sem száll el. A változás miatt további felfordulások és forradalmak lehetnek, amelyek persze az olajkínálatot is csökkenthetik egy valószínűleg átmeneti korrekciós mechanizmusként működve.
