Amennyiben ránézzünk a foglalkoztatási statisztikára, akkor úgy tűnhet, hogy jól áll a kormány. 2010-ben (július-szeptember közötti időszak) 3,771 millióan dolgoztak, míg a KSH által közölt adatok szerint 2014-ben ugyanezen negyedévben 4,148 ezer fő. A biztató kép ellenére azonban azt látjuk, hogy a magyar valójában lélegeztetőgépen működik - véli a Policy Agenda.
A bizonytalannak számító munkahelyek száma nőtt igazából, a munkaerőpiac mozgását a támogatott munkahelyek (főleg a közmunka) tartják fent, amelyek minden költséget egybeszámítva akár 200 milliárd forint feletti összeget vesznek el a költségvetésből, miközben a nem támogatott új munkahelyek száma a válság előtti szint alatt van, amely azt mutatja, hogy a versenyszféra nem képes kitörni az eddigi helyzetéből. A közmunka ilyen mértékű alkalmazása erős társadalmi és politikai függőséget okoz, amelynek kárait később fogjuk igazán elszenvedni - vélik az elemzők.
Érdemes megnézni a KSH által készített másik munkaerőpiaci felmérést is, ez pedig az alkalmazottakat figyelembe vevő statisztika. Ebbe azok a foglalkoztatottak kerülnek, akik legalább 60 órát dolgoznak havonta, és az 5 fő feletti foglalkoztatóknál a versenyszférában, vagy bármilyen költségvetési intézményben dolgoznak. Ebben a tekintetben már differenciáltabb a helyzetkép, mivel 2010-ben (január-szeptember) átlagosan 2,694 millió alkalmazott volt, míg 2014-ben ugyanezen időszakban 2,814 millió. Ez pedig már szerényebb, csupán 4,5 százalékos növekedés. Ennek a növekedésnek pedig a 68 százalékát a tette ki, ahol négy év alatt 81 ezer fővel nőtt meg az alkalmazottak száma. A versenyszféra esetében azt is mondhatjuk, hogy a növekedés mértéke hibahatár közelinek számít - áll az elemzésben.
A kormány által kedvelt foglalkoztatási adatokba mindenki beleszámít, aki az adott héten legalább egy órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve rendelkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg (betegség, szabadság stb. miatt) volt távol. Ez egy önbevalláson alapuló mérés, amelybe a feketén foglalkoztatottak, a külföldi munkát végzők, az átmeneti (akár egy-két napos) munkát végzők is beleszámítanak. Illetve természetesen minden olyan dolgozó, aki akár munkaszerződéssel napi 8 órát dolgozik, de azt 5 fő alatti cégeknél tölti el. De ugyanúgy beletartozik ebbe a statisztikába, aki kényszervállalkozó lett, vagy aki családi vállalkozásba bedolgozik.
Fontos kérdés az is, hogy milyen esélyei vannak azoknak, akik el akarnak helyezkedni. Elsőre az adatok ebben a tekintetben is kiválónak tűnnek. 2014-ben az első tizenegy hónap adatai alapján becsülve mintegy 800 ezer új munkahelyet jelentettek be a munkaügyi szolgálatnál azok a munkáltatók, amelyek új dolgozót keresnek. Ez a szám több mint a duplája a 2008-as adatnak (393 ezer új munkalehetőség).
Ha azonban mélyebben nézzük meg a számokat, akkor az látszik, hogy a 2014-es álláshelyeknek 76 százaléka az állam által támogatott munkahely, ennek nagyjából 90 százaléka Amennyiben a költségvetési pénzekből támogatott munkalehetőségeket kivesszük, akkor pedig az új munkalehetőségek száma nem éri el a gazdasági válság előtti szintet.
A támogatott munkahelyekkel két probléma van a Policy Agenda szerint. Az egyik a munkaügyi intézményrendszert érinti, amely kapacitásait kénytelen azzal lekötni, hogy adminisztrálja a közfoglalkoztatást, és próbálja a munkát keresőket összehozni a közfoglalkoztatást keresőkkel. A másik probléma, hogy túlságosan hozzászoktatja a kormányt, és a nehezebb helyzetben lévőket ehhez a foglalkoztatási formához. A kormány úgy gondoskodik éves szinten akár 500 ezer ember foglalkoztatásáról, hogy annak a normál munkaerőpiacra nincs érdemi hatása - olvasható.
