Időzítési vita folyik a Fednél

Marad az olcsó pénz politikája, ezt sulykolja az USA jegybankjának összes vezetője, azok is, akik előbb, és azok is, akik inkább utóbb emelnék meg 2006 óta először a 2008 végén nulla százalék közelébe levitt irányadó kamatot. A nyíltpiaci bizottság (FOMC) jövő heti ülése előtt sorra nyilatkoznak a szövetségi rendszer tagbankjainak vezetői, és sugalmazásaik nyomán a piac arra a következtetésre jutott, hogy 1982 óta a legszerényebb mértékben emelkedő kamatpályát vetíti előre a Fed. Ráadásul az emelkedő nem ígérkezik egyenletesnek, a meredekebb szakaszokat szelídebbek törhetik meg, s időnként még lejtők is tarkíthatják. Erre az eshetőségre utalt nemrégiben Janet Yellen jegybankelnök, aki amerikai elemzők szerint nem követné eggyel korábbi elődjét, Alan Greenspant, aki 2004 és 2006 között ülésről ülésre vitte feljebb a kamatot. Ennek nyomán ugyanis túlságosan kiszámíthatóvá vált a jegybanki politika, és túlzott kockázatvállalásra ösztönözte a befektetőket.

A döntéseket most az adatok vezérlik, és a FOMC tagjai azt szeretnék megértetni a piaci szereplőkkel, hogy ezentúl nehezebb lesz kitalálni, milyen álláspont alakul ki az ülések végére. A márciusi tanácskozásról készült jegyzőkönyv egyrészt tükrözi ezt a nézetet, másrészt érzékelteti a belső vitákat. A tagok véleménye megoszlott, hogy már júniusban, vagy csak szeptemberben, esetleg decemberben emeljék-e a kamatot. Az első negyedévben lelassult az USA gazdasága, a legfontosabb adatok – foglalkoztatás, ipari termelés, kiskereskedelmi forgalom, lakásépítés – a vártnál rosszabb képet mutatnak. Az első három hónapban 1,4 százalékos növekedés várható, szemben a múlt évi végi 2,2 százalékos ütemmel (az első becslést jövő szerdán teszi közzé a kereskedelmi minisztérium, néhány órával a FOMC ülésének vége előtt).

Ez persze lehet átmeneti jelenség is – erre utalt a héten William Dudley, a New York-i Fed elnöke, aki a lanyhulást a szokatlanul hideg tél hatásaival és a kikötői sztrájkokkal magyarázta, s úgy vélte, a vállalatok kilátásai jók, finanszírozási költségeik a bőséges likviditás miatt alacsonyak, a háztartások megfelelő ütemben építik le adósságaikat, a fiskális megszorításnak is vége, az államok és a helyi kormányzatok kiadásai emelkednek. Vagyis a második félévben az élénküléssel együtt jöhet a kamatemelés is. A nyíltpiaci bizottságban idén szavazó atlantai Dennis Lockhart azt mondja, az első negyedévi folyamatok miatt inkább később, mint előbb kellene a kamatot feljebb vinni, a richmondi Jeffrey Lacker viszont amiatt aggódik, hogy túl sokáig marad alacsony a kamat. Az idén nem szavazó clevelandi Loretta Mester azonban azzal érvel, hogy a recesszió kárt okozott a gazdaság szerkezetében, ezért bizonytalan, milyen növekedésre képes hosszabb távon. Erre célzott a Nemzetközi Valutaalap (IMF) minapi előrejelzése is, amely az Egyesült Államoknak is javasolja, hogy a potenciális bővülési iram serkentése érdekében ösztönözze az infrastrukturális beruházásokat.

A kiszámíthatatlanság megemésztésével még küszködik a piac, a befektetők hetven százaléka most arra számít, hogy csak szeptemberben emelhet először a Fed. Ellentétben a jegybank jövő év végi 1,875 százalékos, és 2017. decemberi 3,125 százalékos kamatprognózisával, a lassú haladást sugalló nyilatkozatok miatt a piac 2016-ben legföljebb egy-, azt követően pedig csak kétszázalékos szintet vár.

A magyar sérülékenység foka

A feltörekvő piacokat felkészültebbnek érzi az amerikai kamatemelés, az esetleges tőkekiáramlás hatásainak kivédésére William Dudley. Ám az IMF tavaszi ülésszakán sokan adtak hangot aggodalmuknak, hogy újabb sokk érheti a piacokat. Az alacsony amerikai és európai kamatok, a zuhanó olajárak és a deflációs veszély miatt csupán idén Ausztráliától Magyarországon át Kanadáig több mint húsz jegybank csökkentett kamatot. Ha a Fed emel, akkor megfordulhat a trend, elsősorban Törökországban és Latin-Amerikában, ahol a folyó fizetési mérlegekben nagy hiányok halmozódtak föl. Mint David Spegel, a BNP Paribas elemzője kimutatta: harmincegy feltörekvő piac közül a magyar a legsérülékenyebb, mert itt a forgalomban lévő részvények és államkötvények hetven százaléka külföldiek tulajdonában van. Ha ezek a befektetők csak ennek tíz százalékát megpróbálnák kivonni, az a devizatartalékok nagyjából tizenöt százalékát érintené. Ha ezt az összefüggést nézzük, akkor viszont Magyarországnál sérülékenyebb Venezuela, Ukrajna, Mexikó, sőt Lengyelország is.