A brit üzleti körök inkább maradnának az EU-ban

Négy hónapig tartó kampányidőszak kezdődött meg az Egyesült Királyságban, miután David Cameron miniszterelnök a szombati kormányülés után bejelentette: június 23-án lesz a népszavazás az ország uniós tagságáról. Cameron reformköveteléseiről péntek éjjel született döntés az EU-csúcson, a kormányülés történelmi jelentőségét pedig mi sem mutatja jobban – emelte ki rendre a brit média –, mint hogy utoljára a Falkland-háború idején, 1982-ben volt példa arra, hogy szombaton összeüljenek az Egyesült Királyság miniszterei.

A kormányfő győztesként térhetett haza, hiszen uniós kollégái csekély változtatásokkal fogadták el azokat a feltételeket, amelyeket tavaly novemberben úgy terjesztett elő, hogy teljesítésük esetén tud majd a benn maradás mellett kampányolni. Ezek szerint az uniós munkavállalók csak fokozatosan férnek hozzá a brit szociális juttatásokhoz, az otthon maradt gyerekek ellátását korlátozzák. Az Egyesült Királyságra nem vonatkozik az alapszerződések azon kitétele, hogy a cél az „egyre szorosabb unió”, nem köteles bevezetni az eurót, eszközöket kap viszont ahhoz, hogy az eurózónán belül születő szabályozások ne érintsék hátrányosan a brit gazdaságot. A brüsszeli intézmények politikai súlyát elvben csökkentheti, hogy a jövőben a nemzeti parlamentek „piros lapot” mutathatnak fel, azaz visszaküldhetnek megfontolásra európai jogszabálytervezeteket.

Cameron csak egy-két ponton volt kénytelen engedni: 13 év helyett hét évig élhet majd az ország a juttatások korlátozásának jogával, az otthon maradt gyerekek ellátását nem vonhatják meg teljesen, a brit pénzügyi szektor csak ugyanolyan jogokat élvez majd, mint az euróországoké (Londonnak nem lesz vétójoga). Az sem biztos, hogy a „piros lap” lehetőségét el lehet majd adni akként, hogy ezzel visszatették a politikai irányítás egy részét a nemzetállamokhoz (a megengedett 12 hét alatt nem lesz könnyű összehozni az elvárt, a 28 parlament összlétszámának 55 százalékát elérő többséget).

Ezzel együtt az eredmény ahhoz elég volt, hogy színvallásra kényszerítse a brit politikusokat: ki kampányol majd a britek benn maradása, és ki a kilépésük mellett. Cameron szabad kezet adott, és amint az várható volt, kormányának több tagja, élükön jó barátjával, Michael Gove igazságügy-miniszterrel, közölte, hogy a kilépésre buzdít majd. Határozottan a benn maradás mellett állt ki viszont a vasárnap megjelent The Observerben Philip Hammond külügyminiszter – szerinte a kilépés fenyegetést jelentene az ország gazdasági biztonságának és nemzetbiztonságának szempontjából is –, a pénzügyminiszter, George Osborne pedig eddig is mindig a maradás mellett érvelt.

A különböző üzleti szövetségekben végzett felmérések zömmel azt tükrözik, hogy a gazdasági élet szereplői inkább előnyösnek tartják az EU-tagságot. Ebben az is közrejátszhat, hogy senki se tudja, hogyan is zajlana le a kilépés – a kormányfő szavaival, az „ugrás a sötétbe” –, de a vele járó bizonytalanság aligha tenne jót az üzleti életnek. A Standard & Poor’s már korábban negatív kilátást adott a brit szuverén adósságok AAA, vagyis a lehető legmagasabb szintű osztályzatára, azzal az indoklással, hogy a népszavazás gazdasági kockázatot jelent. Az S&P azt is közölte, hogy nagy valószínűséggel lerontja a besorolást, ha a britek a kilépés mellett döntenek a népszavazáson. A különféle közvélemény-kutatások mindenesetre leginkább a megosztottságot tükrözik – igaz, a világ legnagyobb fogadóirodái közé tartozó Ladbrokes szombaton 69 százalékos esélyt adott a benn maradásra.

Az otthon maradt gyerekek után járó ellátásokat az adott országban járókhoz igazítják – 2020-tól ez már a népszavazás előtt is ott dolgozókra is vonatkozik majd. (Az indexálás nem terjed ki a többi ellátásra, így például az öregségi nyugdíjakra sem.) A brüsszeli Bruegel Intézetnek a brit belügyminisztérium megbízásából készített felmérése alapján a 2013. decemberi állapot szerint a gyerekek utáni ellátások összegének 0,26 százalékát fizették ki más uniós országokban élőkre, az összes kérelem 0,09 százaléka nyomán. Akkor a brit szabályok szerint az első gyerek után heti 20,7 font, minden többi után heti 13,7 font járt. A kérelmek 65 százalékát beadó lengyeleknél odahaza havi 14–21 fontnak megfelelő összeg járt egy-egy gyerek után.

Az otthon maradt gyerekek után járó ellátásokat az adott országban járókhoz igazítják – 2020-tól ez már a népszavazás előtt is ott dolgozókra is vonatkozik majd. (Az indexálás nem terjed ki a többi ellátásra, így például az öregségi nyugdíjakra sem.) A brüsszeli Bruegel Intézetnek a brit belügyminisztérium megbízásából készített felmérése alapján a 2013. decemberi állapot szerint a gyerekek utáni ellátások összegének 0,26 százalékát fizették ki más uniós országokban élőkre, az összes kérelem 0,09 százaléka nyomán. Akkor a brit szabályok szerint az első gyerek után heti 20,7 font, minden többi után heti 13,7 font járt. A kérelmek 65 százalékát beadó lengyeleknél odahaza havi 14–21 fontnak megfelelő összeg járt egy-egy gyerek után. David Cameron a brüsszeli ülés után. fotó: AFP -->